Új múzeum létrehozását jelentette be Magyar Péter az 1956-os forradalom 70. évfordulójának előestéjén, mert szerinte szégyen, hogy a magyar szabadságharcosoknak máig nincs méltó emlékhelyük. A kijelentés azonban meglehetősen sajátosan hangzik annak fényében, hogy Budapesten 24 éve működik a Terror Háza Múzeum, Kiskunmajsán pedig már 1999-ben létrehozták az első, kifejezetten 1956-nak szentelt múzeumot. Ráadásul a Tisza-kormány éppen az elmúlt hetekben távolította el a Terror Háza alapító főigazgatóját, Schmidt Máriát, és kezdte meg az intézmény teljes körű átvilágítását.

Magyar Péter október 22-én, a Műegyetemtől a Bem térre tartó fáklyás felvonulást követően mondott ünnepi beszédet. A miniszterelnök a forradalom hőseinek bátorságáról, a szabadságért vállalt áldozatokról és a nemzeti emlékezet fontosságáról beszélt, majd bejelentette, hogy kormánya önálló múzeumot hoz létre az 1956-os szabadságharcosok tiszteletére.

Magyar szégyennek és fájdalmas hiányosságnak nevezte, hogy hetven év elteltével sincs olyan hely, amely méltó módon őrizné a forradalom hőseinek emlékét. Csakhogy Magyarországon több olyan intézmény is működik, amely évtizedek óta pontosan ezzel foglalkozik.

A legismertebb természetesen a Terror Háza Múzeum, amely 2002-ben nyitotta meg kapuit az Andrássy út 60. szám alatt. Állandó kiállítása bemutatja a nyilas és a kommunista diktatúra működését, az ÁVH terrorját, az 1956-os forradalmat és a szabadságharc leverését követő megtorlásokat. Külön 1956-os kiállítóteremmel rendelkezik, rendszeresen szervez történelmi előadásokat, múzeumpedagógiai foglalkozásokat és megemlékezéseket a pesti srácok és a forradalom mártírjainak tiszteletére.

Sőt, éppen a mostani, hetvenedik évforduló alkalmából október 13. és 22. között rendhagyó történelemórákkal várta a diákokat. Az előadások között szerepelt a szabadságharc budapesti eseményeinek bemutatása, a forradalmi jelképek története, valamint az 1956-os emigráció és a megtorlások feldolgozása is.

A múzeum, amelyet a Tisza-kormány éppen átvilágít

A miniszterelnöki bejelentést különösen érdekessé teszi a Terror Háza körül szeptemberben kirobbant politikai konfliktus. Tarr Zoltán kulturális miniszter szeptember 15-én azonnali hatállyal megszüntette Schmidt Mária főigazgatói megbízatását, és egyidejűleg bejelentette az intézmény bezárását. A döntést a múzeum szakmai, működési és pénzügyi átvilágításával indokolta.

A bejelentés jelentős felháborodást váltott ki, és tiltakozó demonstrációt is szerveztek az intézmény elé. A minisztérium már másnap megváltoztatta álláspontját: közölte, hogy a Terror Háza szeptember 22-én újranyit, és a felülvizsgálat ideje alatt változatlan kiállítással fogadja a látogatókat.

Schmidt Mária szerint a kormányzat mindmáig nem adott érdemi magyarázatot arra, pontosan milyen szakmai kifogások indokolják a beavatkozást. A korábbi főigazgató felvetette, hogy az intézmény történelemszemléletével, különösen a kommunista és a nyilas terror azonos mérce szerinti elítélésével lehet problémája az új vezetésnek.

Tarr minisztériuma ezt az értelmezést nem fogadta el. Közlése szerint az átvilágítás célja az átlátható, politikai befolyástól mentes és szakmailag megalapozott működés biztosítása. Az intézmény szeptemberben újranyitott, a felülvizsgálat azonban továbbra is tart.

Mindezek után nehéz nem észrevenni az ellentmondást: a kormányfő egy új, méltó 1956-os emlékhely szükségességéről beszél, miközben saját kormánya éppen a legismertebb, a kommunista diktatúrának és a szabadságharcnak is emléket állító magyar múzeum vezetését és működését rendezi át.

Kiskunmajsán Pongrátz Gergely már 27 éve létrehozta az '56-os múzeumot

Magyar Péter kijelentésének van egy másik, kevésbé ismert ellentmondása is. Kiskunmajsán ugyanis 1999. március 14-én megnyílt az ország első kifejezetten az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak szentelt múzeuma.

Az intézményt Pongrátz Gergely, a Corvin közi felkelők egykori parancsnoka alapította, aki személyes elkötelezettségből kívánt méltó emléket állítani egykori harcostársainak. A múzeum és a hozzá kapcsolódó emlékhely azóta is őrzi a forradalom történetét.

Természetesen lehet amellett érvelni, hogy Budapestnek szüksége lenne egy új, átfogó, kizárólag az 1956-os forradalommal foglalkozó országos múzeumra. A Terror Háza ugyanis a teljes diktatórikus korszakot mutatja be, nem kizárólag a forradalmat. Egy új intézmény létrehozása önmagában nem lenne kifogásolható.

Egészen más azonban új múzeumot tervezni, és más azt a benyomást kelteni, hogy Magyarország eddig nem állított méltó múzeumi emléket 1956 hőseinek. Ez utóbbi egyszerűen figyelmen kívül hagyja a már működő intézményeket és az elmúlt évtizedek emlékezetőrző munkáját.

A kormányfő egyelőre nem ismertette, hol épülne fel az új múzeum, mennyibe kerülne, milyen gyűjteményre épülne, és hogyan kapcsolódna a már meglévő intézményekhez.

A bejelentés után ezért nemcsak az új múzeum terveiről lenne érdemes többet megtudni, hanem arról is, hogy mi lesz a Terror Háza jövője. Mert 1956 emlékének megőrzéséhez nem feltétlenül egy újabb intézmény hiányzik először, hanem annak biztosítéka, hogy a már meglévők történelmi örökségét is megőrzik.