Harmincnégy éve őrzi az 1956-os forradalom emlékét a Rákóczi Szövetség Gloria Victis rendezvénysorozata, amely minden évben magyarországi és határon túli fiatalok ezreit hozza össze Budapesten. Az idei fáklyás felvonulás azonban alaposan eltért a megszokottól: Magyar Péter miniszterelnök a menet élére állt, majd beszédet mondott a Bem téren. A lépés már az ünnepség előtt felháborodást váltott ki. A kritikusok szerint a kormányfő a fiatalok hagyományos megemlékezését is saját politikai szereplésének színterévé tette.

A Rákóczi Szövetség október 21. és 23. közötti rendezvényeire idén 170 magyarországi és külhoni oktatási intézményből mintegy 3500 középiskolás és egyetemista érkezett Budapestre. A szervezet további programjaival együtt mintegy 15 ezer fiatalt von be az 1956-os forradalom 70. évfordulójának megünneplésébe.

A Gloria Victis emlékünnepség egyik legfontosabb eseménye a Műegyetemtől a Bem térig tartó fáklyás felvonulás, amely az 1956. október 23-i diákdemonstráció történelmi útvonalát követi. A rendezvény 1992 óta a Kárpát-medencei magyar fiatalok közös emlékezésének meghatározó eseménye, amelynek kialakításában elévülhetetlen érdemei voltak a néhai Halzl Józsefnek, a Rákóczi Szövetség egykori elnökének, aki maga is műegyetemi hallgató volt 1956-ban.

Idén azonban a fiatalok mellett Magyar Péter került a figyelem középpontjába. A kormányfő a menet élén vonult, majd a Bem téren ünnepi beszédet mondott. Az esemény így már nemcsak az 1956-os hősökről és a fiatalok közös emlékezéséről szólt, hanem a miniszterelnök személyes szerepvállalása körüli politikai vitáról is.

Bayer Zsolt már előre figyelmeztetett

A miniszterelnök szerepvállalását Bayer Zsolt publicista már október 21-én élesen bírálta a Magyar Nemzetben. Írásában azt állította, hogy Magyar Péter maga jelentkezett a Rákóczi Szövetségnél azzal az igénnyel, hogy a menet élén vonulhasson, és beszédet mondhasson a Bem téren.

Bayer szerint ez a szervezet morális tartását veszélyezteti, hiszen a rendezvény évtizedeken keresztül megőrizte sajátos, elsősorban a fiatalok közös emlékezésére épülő karakterét. Korábban is felszólaltak állami vezetők a megemlékezéseken, a hivatalban lévő miniszterelnök azonban nem állt a hagyományos fáklyás menet élére.

A publicista arra kérte a Rákóczi Szövetség vezetőségét, hogy akadályozza meg a rendezvény ilyen jellegű átalakulását. Azt is felvetette, hogy amennyiben a szervezet politikai nyomás hatására engedne, annak komoly következményei lennének a függetlenségére nézve. Az esetleges nyomásgyakorlásról ugyanakkor nem került nyilvánosságra olyan bizonyíték, amely tisztázná a szervezők és a miniszterelnök közötti egyeztetések körülményeit.

A csütörtöki események mindenesetre azt mutatták, hogy a kifogások ellenére a miniszterelnök megkapta a kívánt, magának kikövetelt kiemelt szerepet.

A nemzeti összetartozásról beszélt, miközben személye körül politikai vita zajlott

Magyar Péter a Bem téren az 1956-os forradalom hőseiről, a szabadságért hozott áldozatokról és a nemzeti összetartozás fontosságáról beszélt. Kijelentette, hogy vannak pillanatok, amikor politikai hovatartozástól függetlenül mindannyian magyarok vagyunk.

A szavak és az esemény körülményei között azonban feltűnő az ellentmondás. A Rákóczi Szövetség több évtizedes munkája éppen arról szól, hogy a Kárpát-medence különböző részein élő magyar fiatalok közösen élhessék meg történelmüket és nemzeti összetartozásukat. Ehhez nincs szükség arra, hogy a mindenkori miniszterelnök álljon az emlékező menet élére, és személye váljon az ünnepség egyik legfontosabb témájává.

A kormányfő az ünnepségen egy új, 1956 hőseinek emléket állító múzeum létrehozását is bejelentette. A kijelentés különösen annak fényében érdekes, hogy Budapesten már működik a forradalmat és a kommunista megtorlásokat is bemutató Terror Háza Múzeum, amelynek vezetését a Tisza-kormány nemrég leváltotta, működését pedig átvilágítás alá vonta.

Így az 1956-os megemlékezésen a miniszterelnök egyszerre beszélt a nemzeti egységről, a történelmi emlékezet megőrzéséről és egy új emlékhely megteremtéséről, miközben saját kormányának döntései és személyes szerepvállalása is komoly vitákat váltott ki.

A Gloria Victis hagyománya nem Magyar Péterrel kezdődött, és nem is a mindenkori kormányfő politikai szereplésére hozták létre. A rendezvény a magyar fiataloké, az 1956-os hősöké és a nemzeti emlékezeté. Éppen ezért jogos a kérdés: miért kellett a miniszterelnöknek egy olyan felvonulás élére állnia, amely több mint három évtizeden át nélküle is képes volt méltósággal megidézni a forradalom szellemét?