Szerbia történetének egyik legkiélezettebb parlamenti választására készül október 25-én. Aleksandar Vučić, aki több mint egy évtizede meghatározza az ország politikáját, ezúttal egy egészen szokatlan kihívóval találja szemben magát: az újvidéki vasútállomáson történt tragédiából kinőtt egyetemista mozgalommal. A közvélemény-kutatások szoros versenyt jeleznek, a belgrádi utcákon pedig százezres tömegek követeltek politikai változást. Vučić a köztársasági elnöki tisztségéről is lemondott, hogy miniszterelnökként próbáljon visszatérni a hatalomba. A vasárnapi szavazás eredménye nemcsak Szerbia jövőjét, hanem a magyar–szerb kapcsolatokat és a vajdasági magyar közösség politikai lehetőségeit is befolyásolhatja.

Aleksandar Vučić politikai pályafutásának talán legkockázatosabb döntését hozta meg, amikor szeptember 27-én bejelentette lemondását a szerb köztársasági elnöki tisztségről. A politikus, aki 2014 és 2017 között miniszterelnökként, majd 2017-től államfőként irányította az országot, ezzel lehetőséget teremtett arra, hogy a vasárnapi előrehozott parlamenti választás után ismét a kormány élére kerüljön. A szerb politikai életet 2012 óta meghatározó Szerb Haladó Párt most olyan választás elé néz, amelyen az elmúlt években kiépített politikai fölénye már korántsem tekinthető biztosnak.

Az előrehozott választást szeptember 9-én írták ki, miután a szerb kormány javaslatára feloszlatták a parlamentet. A következő rendes választásra eredetileg 2027 decemberében került volna sor, a politikai válság azonban felgyorsította az eseményeket. Vučić számára a rendkívüli választás egyszerre jelent menekülőutat és súlyos kockázatot. Ha sikerül megőriznie pártja kormányzati pozícióját, miniszterelnökként folytathatja politikai pályafutását. Ha azonban az ellenzéki erők kerülnek fölénybe, azzal alapjaiban rendülhet meg az a hatalmi rendszer, amelyet az elmúlt másfél évtizedben épített ki.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a lemondásával az elnöki tisztség is megüresedett. Az államfői feladatokat átmenetileg Ana Brnabić, a szerb parlament elnöke vette át, december végéig pedig új köztársaságielnök-választást is kell tartani. Szerbia tehát néhány hónapon belül két meghatározó politikai erőpróbával szembesül, miközben a társadalom politikailag erősen megosztott.

Egy tragédia, amely országos politikai mozgalmat indított el

A jelenlegi válság kiindulópontja 2024. november 1-jére vezethető vissza, amikor az újvidéki vasútállomás felújított épületének előtetője leszakadt. A tragédia végül 16 ember életét követelte, és olyan társadalmi felháborodást váltott ki, amely messze túlmutatott a közvetlen felelősség megállapításának kérdésén. A tiltakozók a beruházás körüli közbeszerzések átláthatóságát, a kivitelezés ellenőrzését és az állami intézmények működését kezdték számon kérni. Sokan a történteket a korrupció és a politikai kapcsolatrendszerek működésének következményeként értékelték, bár az egyes felelősségi kérdések megállapítása a hatósági eljárások feladata.

Az első megmozdulásokat egyetemisták szervezték, akik egyetemi épületeket foglaltak el, útlezárásokat tartottak, és a tragédia áldozatainak emlékére rendszeres demonstrációkat rendeztek. A kezdetben viszonylag szűk körű tiltakozás azonban fokozatosan országos mozgalommá alakult. Egyetemi oktatók, tanárok, gazdálkodók, különböző szakmai szervezetek és a kormány politikájával elégedetlen állampolgárok csatlakoztak hozzájuk. A mozgalom egyik fontos sajátossága, hogy nem a hagyományos ellenzéki pártok vezetésével szerveződött, hanem saját döntéshozatali és kommunikációs rendszert alakított ki.

A tiltakozások már 2025 januárjában komoly politikai következményekkel jártak, amikor Miloš Vučević akkori miniszterelnök lemondott. Az egyetemista mozgalom azonban ezzel nem elégedett meg, és tovább követelte az állami intézmények átláthatóbb működését, valamint a politikai felelősség megállapítását. A demonstrációk közben egyre nagyobb tömegeket mozgósítottak, miközben az ellenzék hagyományos szereplői közül többen háttérbe szorultak.

A folyamat 2026 őszére jutott el odáig, hogy az Egyetemista Lista, azaz a Studenti pobeđuju önálló politikai tényezővé vált. A mozgalom 250 jelöltet állított a parlamenti választásra, akik között oktatók, orvosok, művészek és más civil foglalkozású személyek is találhatók. Listavezetőjük Ilija Srdanović kardiológus, a szerveződés azonban továbbra is hangsúlyozza, hogy nem egyetlen politikai vezető személyére épül.

A diákmozgalom az állami intézmények politikai befolyástól való függetlenítését, a korrupció elleni határozottabb fellépést, az igazságszolgáltatás megerősítését és a médiaszabadság bővítését ígéri. Társadalompolitikai elképzelései között az oktatás, az egészségügy és a megélhetési problémák kezelése is szerepel. Kérdés azonban, hogy az elsősorban tiltakozások szervezésében sikeres mozgalom rendelkezik-e a kormányzáshoz szükséges tapasztalattal és politikai egységgel.

Szinte fej fej mellett a két nagy politikai erő

A választást megelőző felmérések alapján a Szerb Haladó Párt köré szerveződő Egyesült Szerbia lista és az Egyetemista Lista között rendkívül szoros küzdelem várható. A szerb Választási Monitor által összesített közvélemény-kutatások súlyozott átlaga Vučić politikai szövetségének 118, az Egyetemista Listának pedig 110 képviselői mandátumot valószínűsít a 250 fős parlamentben. Ez azt jelenti, hogy a két legnagyobb politikai erő közül önállóan egyik sem érné el a kormányalakításhoz szükséges 126 mandátumot.

A helyzet ugyanakkor korántsem ilyen egyszerű. A becslés szerint Ivica Dačić szocialista szövetsége további tíz képviselői helyet szerezhet, ami Vučić listájának mandátumaival együtt már elegendő lehetne a parlamenti többséghez. A kisebb pártok és a nemzeti kisebbségek listái tovább növelhetik a lehetséges kormánykoalíciók mozgásterét. A Választási Monitor számítása szerint a korábbi kormányzati többséghez tartozó listák együtt akár 137 mandátumot is megszerezhetnek, vagyis egy szoros választási eredmény még nem feltétlenül jelentené Vučić politikai korszakának végét.

A felmérések közötti eltérések szintén jelentősek. Az NSPM októberben közzétett kutatása például az Egyetemista Listát mérte előrébb, 44,5 százalékos támogatottsággal, míg Vučić politikai szövetsége 42,7 százalékon állt. Más kutatások ezzel szemben a kormánypárti oldal előnyét mutatták. A közvélemény-kutatások eltérő eredményei miatt a választás kimenetele különösen bizonytalan, a mandátumbecsléseket pedig nem szabad előre ismert választási eredményként kezelni.

A választási részvétel döntő jelentőségű lehet. A szerb kormánypárt hagyományosan erős és fegyelmezett szavazóbázissal rendelkezik, különösen az idősebb és vidéki választók körében. Az egyetemista mozgalom ezzel szemben elsősorban a fiatalabb, városi és magasabban képzett lakosságot mozgósítja, de az elmúlt két évben igyekezett a vidéki településeken is támogatást szerezni. Elemzők szerint a 65 százalékot meghaladó részvétel jelentősen javíthatná az új politikai erő esélyeit, míg az alacsonyabb részvétel inkább a régóta működő pártszervezeteknek kedvezhet.

A kampány utolsó napjaiban már látványos volt a politikai mozgósítás. Október 22-én a belgrádi Slavija téren becslések szerint mintegy 150 ezren gyűltek össze az Egyetemista Lista támogatására. A hatalmas demonstráció azt mutatta, hogy a mozgalom képes jelentős társadalmi tömegeket megszólítani, ám a választási győzelemhez ennél többre lesz szüksége: a szimpatizánsokat az urnákhoz is el kell juttatnia.

A vajdasági magyarok is fontos szereplői lehetnek a kormányalakításnak

Magyar szempontból az egyik legfontosabb kérdés a Vajdasági Magyar Szövetség szereplése. A Pásztor Bálint által vezetett párt önálló listával indul, és a jelenlegi becslések szerint öt parlamenti mandátumra számíthat. Ez lehetőséget teremtene egy önálló parlamenti frakció megalakítására, és megfelelő választási eredmény esetén a magyar képviselet a kormányalakítás körüli tárgyalásokban is felértékelődhetne.

A VMSZ az elmúlt években szoros együttműködést alakított ki Vučić politikai táborával, és fontos szerepet vállalt a magyar–szerb kapcsolatok intézményes megerősítésében. A szerbiai politikai erőviszonyok esetleges átrendeződése azonban új helyzet elé állíthatja a pártot. Ha Vučić szövetsége megőrzi a parlamenti többséget, a korábbi együttműködés folytatására nyílhat lehetőség. Egy egyetemista vezetésű kormány megalakulása esetén viszont a VMSZ-nek új politikai kapcsolatrendszerben kellene képviselnie a vajdasági magyarság érdekeit.

A kisebbségi pártok szerepét növeli, hogy a szerb választási rendszer külön szabályokat alkalmaz a nemzeti kisebbségek listáira, amelyekre nem vonatkozik a hagyományos háromszázalékos parlamenti küszöb. Emiatt viszonylag alacsony országos szavazatarány mellett is mandátumot szerezhetnek. Egy kiegyenlített parlamentben pedig néhány képviselő szavazata is elegendő lehet a kormányalakítás feltételeinek megváltoztatásához.

A VMSZ számára ezért a vasárnapi választás nem csupán a parlamenti jelenlét megőrzéséről szól. A következő időszakban a vajdasági magyar oktatás, a nyelvhasználati jogok, az intézményi támogatások és a magyar többségű települések fejlesztési lehetőségei szempontjából is meghatározó lehet, milyen politikai erő kerül Belgrádban kormányra.

Vučić bukása az egész térség politikáját átrendezheti

A szerb választás nemzetközi jelentőségét elsősorban az adja, hogy Vučić külpolitikája az elmúlt évtizedben több irány között egyensúlyozott. Belgrád továbbra is az európai uniós tagságot tekinti hivatalos stratégiai céljának, miközben szoros gazdasági kapcsolatokat épített ki Kínával, fenntartotta hagyományos együttműködését Oroszországgal, és igyekezett javítani kapcsolatait az Egyesült Államokkal is. A szerb politika egyik legérzékenyebb kérdése továbbra is Koszovó helyzete, amelynek rendezése nélkül az ország európai integrációja is nehezen képzelhető el.

Az Egyetemista Lista külpolitikai elképzelései ugyanakkor még nem alkotnak olyan részletes és kiforrott programot, amelyből egyértelműen következtetni lehetne Szerbia lehetséges új nemzetközi irányvonalára. A mozgalom belpolitikai reformokra és korrupcióellenes intézkedésekre helyezte a hangsúlyt, miközben az Európai Unióhoz, Oroszországhoz és Koszovóhoz fűződő kapcsolatok kérdésében több bizonytalanság maradt. A politikai rendszer megváltoztatásának ígérete önmagában nem jelenti azt, hogy egy új szerb kormány gyökeresen szakítana az ország eddigi külpolitikai érdekeivel.

A választások körüli feszültséget az is fokozza, hogy a kormány és a tiltakozó mozgalom kölcsönösen súlyos vádakat fogalmazott meg. Az ellenzéki szereplők és civil jogvédő szervezetek politikai nyomásgyakorlással, a média befolyásolásával és rendőri túlkapásokkal vádolják a hatalmat, míg Vučić többször külföldi érdekekhez kapcsolta a tiltakozásokat. A szerb vezetés elutasítja a korrupcióval és az ellenzék jogainak megsértésével kapcsolatos vádakat, az egyetemisták pedig tagadják, hogy külföldről irányítanák mozgalmukat.

Mindezek miatt a vasárnapi választás legfontosabb kérdése nem kizárólag az lesz, melyik lista kapja a legtöbb szavazatot. Legalább ennyire fontos, hogy a választási eredményt elfogadják-e a politikai szereplők, sikerül-e működőképes parlamenti többséget kialakítani, és milyen irányban folytatódik az országban két éve tartó politikai válság.

Vučić eddig többször bebizonyította, hogy képes politikai előnyt kovácsolni a számára kedvezőtlen helyzetekből is. Most azonban olyan ellenféllel találkozik, amelynek ereje éppen abból fakad, hogy nem a hagyományos pártpolitikai szabályok szerint szerveződött.

A vasárnapi választás megmutathatja, elegendő-e a diákmozgalom mögött felhalmozódott társadalmi elégedetlenség ahhoz, hogy megtörje a Szerb Haladó Párt több mint 14 éve tartó kormányzati uralmát.

A szavazóhelyiségek október 25-én este nyolc órakor zárnak. Az első eredmények már vasárnap este képet adhatnak az erőviszonyokról, a végleges politikai következtetésekhez azonban a mandátumelosztást és az esetleges koalíciós tárgyalásokat is meg kell várni.

Szerbia előtt két lehetőség áll: Vučić új politikai szerepben folytathatja a hatalomgyakorlást, vagy egy alapvetően új politikai mozgalom kaphat lehetőséget az ország irányítására. A választók döntése mindkét esetben jóval túlmutat egyetlen parlamenti cikluson.