Mintha egyre pontosabban kirajzolódna a Magyar Péter vezette kormány politikai túlélési módszere: amikor kellemetlen kérdésekre kellene válaszolni, a közbeszédet hirtelen egy látványos büntetőeljárás uralja el. A kormányfő ígéretei sorra ütköznek a költségvetés valóságával, egyre több társadalmi csoport szembesül megszorításokkal vagy elmaradó kedvezményekkel, a politikai színpadon azonban mindig akad egy újabb nagy jelenet. Fásyné Gurzó Mária, Hankó Balázs, most pedig Matolcsy György. A kérdés már nem csupán az, hogy az egyes eljárásoknak mi lesz a vége, hanem az is, meddig lehet az elszámoltatás látványával ellensúlyozni a kormányzás egyre kellemetlenebb következményeit.

Van egy politikai játék, amelyet Magyar Péter és kommunikációs gépezete eddig meglehetősen eredményesen játszott a magyar társadalommal. A szabályai nem különösebben bonyolultak: amikor a mérleg egyik serpenyőjébe bekerül egy kellemetlen döntés, egy megszegett ígéret vagy egy kínos botrány, a másik oldalon fel kell mutatni valamit, ami kellően látványos ahhoz, hogy a közvélemény figyelme átbillenjen. Lehetőleg olyasmit, aminek hallatán a kormánypárti szavazók azonnal elfelejtik, min háborogtak néhány órával korábban.

Az elmúlt hónapok eseményei legalábbis felvetik, hogy a Tisza politikai kommunikációjában az elszámoltatás nemcsak igazságszolgáltatási kérdés, hanem rendkívül hatékony figyelemterelő eszköz is lehet. Ehhez még az sem szükséges, hogy a kormány rendelje meg a büntetőeljárásokat. Bőven elegendő, ha a hatósági intézkedésekből olyan politikai műsort csinál, amely mellett minden más téma elveszíti a jelentőségét.

Ligeti Miklós helyett Unger Anna, aztán Fásyné és a bilincs, rács, stb.

Szeptember elején komoly felháborodást váltott ki a Tisza támogatóinak egy részéből, hogy nem Ligeti Miklóst választották a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére. A Transparency International jogi igazgatóját sokan az elszámoltatás egyik legalkalmasabb szereplőjének tartották, végül azonban Unger Anna kapta meg a tisztséget. A döntést nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, a kormánypárti nyilvánosságban is megjelentek a csalódott hangok.

Szeptember 9-én aztán már Fásy Ádám feleségének letartóztatása uralta a híreket. Fásyné Gurzó Máriát a Nemzeti Kulturális Alap támogatásai körül kialakult büntetőügyben, költségvetési csalás és hamis magánokirat felhasználásának gyanúja miatt tartóztatták le. A bírósági megjelenéséről készült felvételek különösen látványosak voltak: vezetőszáron kísérték be a tárgyalóterembe, a történet pedig természetesen azonnal bejárta a sajtót és a közösségi médiát.

Másnap Magyar Péter bejelentette, hogy Ligeti Miklóst alkotmánybírónak jelölik, szeptember 15-én pedig meg is választották. Így az eredeti döntés miatti elégedetlenséget végül politikai kinevezéssel is igyekeztek kezelni, miközben a nyilvánosság figyelme már egy újabb korrupciós ügy látványos fejleményeire irányult.

A kérdés nem az, hogy Fásyné ellen indokolt volt-e az eljárás. Erről az igazságszolgáltatásnak kell döntenie. Sokkal érdekesebb, milyen gyorsan képes megváltozni a politikai napirend, amikor a kormány környezetében kellemetlen vita bontakozik ki, majd megjelenik egy újabb bilincs a híradásokban.

Drága tankolás, elégedetlen autósok, majd Hankó Balázs őrizetbe vétele

A védett üzemanyagárak kivezetése szintén nem az a történet lett, amellyel a Tisza a választási kampányban szívesen dicsekedett volna. Magyar Péter korábban még a rendszer fenntartásáról beszélt, nyáron azonban megszüntették az árplafont, az autósoknak pedig ismét a piaci árakkal kellett szembenézniük. Az intézkedés különösen azoknak jelentett érzékeny változást, akik munkájuk miatt sokat közlekednek, vagy vidéken autó nélkül nehezen tudják megszervezni mindennapjaikat.

Szeptember 28-án aztán Hankó Balázs korábbi kulturális és innovációs minisztert vették őrizetbe, miután az Országgyűlés felfüggesztette a mentelmi jogát. Az ügyészség a Nemzeti Kulturális Alap támogatásainak felhasználása miatt folytatott nyomozást, amelyben 17,3 milliárd forintos vagyoni hátrány gyanúját fogalmazta meg.

A két esemény között hónapok teltek el, tehát közvetlen időbeli összefüggést sem lehet egyszerűen rájuk húzni. Politikai hatásuk azonban jól érzékelteti a Tisza mozgásterét: miközben a kormány gazdasági döntéseivel kapcsolatban elégedetlenség gyűlik fel, az elszámoltatási ügyek újra és újra lehetőséget adnak arra, hogy Magyar Péter visszatérjen a kampányból jól ismert szerepéhez, a régi rendszer bűneit feltáró igazságosztóéhoz.

A probléma ezzel az, hogy Magyar Péter április óta már nem ellenzéki politikus, hanem miniszterelnök. A benzinárakért, az adópolitikáért és a költségvetési döntésekért most már az ő kormánya felel, függetlenül attól, hogy éppen kit hallgatnak ki az ügyészek.

Október 21.: Bangó Sándor vallomásának megingása és Matolcsy György őrizetbe vétele

A politikai libikóka működésének legérdekesebb példáját azonban éppen a mai nap szolgáltatta. Október 21-én nyilvánosságra került, hogy az ügyészség megszüntette a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával, Juhász Péter Pállal szemben a Bangó Sándor konkrét állításai alapján vizsgált szexuális bűncselekmények miatti eljárást. A szeptember 22-én meghozott határozat a korábban a botrány egyik fontos szereplőjeként bemutatott fiatal vallomásának súlyos ellentmondásait is érintette.

A döntés nem jelenti a Szőlő utcai ügyben zajló valamennyi nyomozás végét, Juhász Péter Pál ellen más cselekmények miatt továbbra is folyik eljárás. A Bangó Sándorhoz kapcsolódó gyanú megszűnése azonban komoly politikai kérdéseket vet fel, hiszen a javítóintézeti botrány a választási kampány egyik legnagyobb témája volt, és Magyar Péter is rendszeresen felhasználta a korábbi kormány bírálatára.

A helyzetet tovább bonyolítja Deák Dániel ügye. A politikai elemző korábban visszautasította Magyar Péternek a 2024-es Ötkert-botrányhoz kapcsolódó állításait, és az ügyészséghez fordult. Deák azt kifogásolta, hogy a miniszterelnök személyét is összefüggésbe hozta a telefonlopási ügyben készült felvételek megszerzésével és nyilvánosságra hozatalával, miközben ő tagadta a neki tulajdonított szerepet. A vita ismét Magyar Péter korábbi kijelentéseinek hitelességét helyezte előtérbe.

És ekkor, ugyanezen az október 21-i reggelen érkezett a hír: őrizetbe vették Matolcsy Györgyöt.

A volt jegybankelnököt gazdasági csalással és hamis magánokirat felhasználásával gyanúsítják, az ügyészség pedig délután már a letartóztatását is indítványozta. Rövidesen az is kiderült, hogy fia, Matolcsy Ádám és az Optima korábbi vezérigazgatója ellen elfogatóparancsot adtak ki.

A Matolcsy-ügy önmagában is súlyos, régóta vizsgált, több százmilliárdos vagyonkezelési botrány. Az eljárás nem a Bangó Sándorról szóló mai újságcikk hatására indult, és semmi sem bizonyítja, hogy az őrizetbe vételt a kormány egy kellemetlen hír ellensúlyozására rendelte volna el.

A politikai hasznosítás azonban már egészen más kérdés. Mert amikor ugyanazon a napon egy korábban nagy politikai jelentőségű tanúvallomás hitelessége kerül új megvilágításba, és egy volt jegybankelnök őrizetbe vételéről is érkezik hír, aligha kérdéses, melyikből lesz nagyobb politikai látványosság.

A kommentszekciókban mindig kéznél van az újabb ellenség?

Érdemes megfigyelni a Tisza körüli közösségi médiás kommunikáció működését is. Magyar Péter politikai sikereinek egyik fontos eszköze kezdettől fogva az volt, hogy támogatóinak figyelmét néhány kiemelt ügyre összpontosította. A kormányfő bejegyzései, a hozzá közel álló véleményformálók megszólalásai és a lelkes követők kommentjei együtt rendkívül gyorsan képesek egy-egy témát a közbeszéd középpontjába emelni.

Felmerül azonban a kérdés, mi történik akkor, amikor nem a politikai ellenfélnek, hanem magának Magyar Péternek kellene válaszolnia kellemetlen kérdésekre. Mennyiben válik ilyenkor az elszámoltatás politikai hivatkozási alappá, amellyel a kormány bírálatát egyszerűen félre lehet tolni?

Ma például elég lehet annyit válaszolni a költségvetési döntéseket kifogásoló kritikára, hogy „de hát Matolcsyt elvitték”. Mintha egy korábbi jegybankelnök őrizetbe vétele bármiféle választ jelentene arra, miért marad el a negyven év feletti kétgyermekes anyáknak korábban megígért szja-mentesség, miért szűnik meg az árrésstop, vagy miért nem teljesülnek a mezőgazdasági termelők várakozásai.

Az a benyomás, hogy a kormánypárti kommentelők egyetlen vezényszóra ugyanazt az ügyet hozzák fel minden vitában, könnyen kialakulhat. Központilag kiadott kommentelési utasításról persze jelenleg nincs nyilvánosan ellenőrizhető bizonyíték. A jelenség politikai jelentőségéhez nem is feltétlenül kell ilyen utasítás, hiszen egy kellően lelkes és mozgósítható szekta magától is képes ugyanazt az üzenetet terjeszteni.

A végeredmény szempontjából pedig ugyanaz a probléma marad. Ahelyett, hogy a kormány gazdasági döntéseit kellene megvédeni, a vita ismét arról kezd szólni, ki követett el bűncselekményt évekkel ezelőtt.

A feketeleves java azonban még hátravan

A Tisza számára az igazi nehézséget az jelenti, hogy az elszámoltatás hírei nem képesek csökkenteni a családok havi kiadásait. Magyar Péter október 19-én ismertette a 2027-es költségvetés főbb elképzeléseit, amelyek között voltak kedvezőnek szánt intézkedések, de bőven akadtak olyan bejelentések is, amelyek komoly csalódást okoztak.

A negyven év feletti kétgyermekes anyák számára nem terjesztik ki a korábban tervezett szja-mentességet, a már meglévő kedvezmények egy részére pedig jövedelmi korlát kerül. Az árrésstop kivezetése újabb kérdéseket vet fel az élelmiszerárakkal kapcsolatban, miközben a zöldség- és gyümölcstermelők továbbra is várják a 27 százalékos áfakulcs 5 százalékra csökkentését.

A rendvédelmi dolgozók körében szintén elégedetlenséget váltottak ki a költségvetési bejelentések. A kormány 2027-re béremelést ígért, de az ágazatban dolgozók egy része a fegyverpénz és a korábbi juttatások kérdésében is világos válaszokat vár. A nyugdíjasok pedig azzal szembesülhetnek, hogy a 14. havi nyugdíj korábban tervezett bővítésének helyébe más támogatási megoldás lép.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit hoz a következő tél. Magyar Péter ugyan azt állítja, hogy megmarad a rezsicsökkentés, a családok számára azonban az lesz a döntő, mekkora összeget kell ténylegesen befizetniük a fűtésszámlákra. Ha a megélhetési költségek emelkednek, akkor az embereknek nem sok vigaszt jelent majd, hogy közben hány korábbi állami vezető ellen indult büntetőeljárás.

Mert a boltban nem lehet Matolcsy György őrizetbe vételéről szóló hírrel fizetni, a benzinkúton nem fogadják el Hankó Balázs kihallgatásának jegyzőkönyvét, és a fűtésszámla sem lesz kisebb attól, hogy Fásynét néhány héttel korábban vezetőszáron vitték a bíróság elé.

Meddig lehet bilincsekkel egyensúlyozni a megszorításokat?

Magyar Péter politikai módszerének fenntarthatósága éppen ezen a ponton válik igazán kérdésessé. Ellenzéki politikusként elegendő volt újabb és újabb botrányokat felmutatnia, mert minden történet végén ugyanazt a következtetést vonhatta le: a régi rendszert le kell váltani. Miniszterelnökként azonban már neki kellene bizonyítania, hogy az új rendszer valóban jobb életet teremt.

A társadalom türelme nem végtelen, és az elszámoltatás sem kifogyhatatlan politikai erőforrás. Az első látványos őrizetbe vétel még rendkívüli esemény, a második már egy folyamat része, a sokadiknál pedig előbb-utóbb felmerül, hogy miközben a kamerák előtt bilincsek csattannak, mi történik az ország mindennapi problémáival.

A valódi korrupciós ügyeket természetesen ki kell vizsgálni, és akinek a bűnösségét a bíróság megállapítja, annak viselnie kell a következményeket. Csakhogy egy jogállamban az igazságszolgáltatás nem válhat a kormány népszerűségének pótlékává. Egy büntetőeljárás nem politikai ajándék, amelyet akkor lehet előhúzni, amikor a miniszterelnöknek kellemetlen a költségvetésről beszélni.

A politikai libikóka addig működik, amíg a mérleg másik serpenyőjébe mindig sikerül valami kellően látványosat tenni. De mi történik akkor, amikor a megszorítások, a be nem tartott ígéretek és a romló életszínvonal súlya már akkora lesz, hogy egyetlen újabb őrizetbe vétel sem képes ellensúlyozni?

Akkor talán már nem lesz elég újabb volt minisztert, állami vezetőt vagy milliárdost mutogatni a híradóban. Akkor Magyar Péternek végre arra kell válaszolnia, miért élnek rosszabbul azok, akiknek korábban jobb életet ígért, ugyanis a politikai cirkusz egy ideig képes elvonni a figyelmet az üresedő pénztárcáról, de megtölteni soha nem fogja. És ha a libikóka egyszer végleg átbillen, akkor már nem az lesz a kérdés, kit visznek el legközelebb, hanem az, ki vállalja a felelősséget azért, ami az országban történik.