A Tisza Párt 2025 őszén kis híján beleroppant egy olyan belső konfliktusba, amelynek részleteit hónapokon keresztül sikerült elrejteni a nyilvánosság elől. A 444 tényfeltáró cikke szerint a párt vezetésén belül egy Radnai Márk körül szerveződő csoport nyíltan szembefordult Magyar Péter vezetési stílusával, valamint Tóth Péter kampányfőnök központosított stratégiájával.

A novemberi összecsapás azonban nem önmagában álló történet volt, hanem egy korábban kialakult hatalmi törésvonal látványos felszínre törése.

A háttérben két olyan kör rajzolódik ki, amely nemcsak a párt működéséről, hanem az információk, a pénzügyi erőforrások, a rendezvényszervezés, a kampánytechnológia és később az állami hatalom ellenőrzéséről is eltérően gondolkodott. Az egyik oldalon a Tisza korai, mozgalmi-vállalkozói hátországa állt Radnai Márkkal, Zelcsényi Miklóssal és Hanzel Henrikkel. Ez a kör pénzzel, ingatlannal, rendezvényszervezési tapasztalattal és informális kapcsolatokkal segítette Magyar Péter politikai építkezését. A másik oldalon Tóth Péter kampányfőnök, Ruff Bálint politikai tanácsadó, valamint a párt operatív és jogi gépezete helyezkedett el. Ez utóbbi kör a választási győzelem után a Miniszterelnökség, a frakcióvezetés, a belügyi igazgatás és a nemzetbiztonsági koordináció kulcspozícióit szerezte meg.

A történet azonban nem csupán Magyar Péterhez vezet. A személyi, kampánytechnológiai és üzleti kapcsolatok több ponton visszanyúlnak a 2010 előtti baloldali-liberális politikai világhoz, a 2022-es ellenzéki kampányhoz, a DatAdathoz, Ficsor Ádámhoz, Szigetvári Viktorhoz, végső soron pedig Bajnai Gordon egykori politikai és tanácsadói környezetéhez.

A konfliktus nem 2025 novemberében kezdődött

A Tisza 2026-os választási kampányának alapját egy körülbelül 120 oldalas stratégiai dokumentum adta, amelyet Tóth Péter és néhány munkatársa készített. A dokumentumból egyetlen nyomtatott példány létezett, amelyet a párt Szépvölgyi úti központjának egyik szobájában lehetett elolvasni. A vezetőknek a telefonjukat is kívül kellett hagyniuk, a szöveget nem másolhatták és nem fényképezhették le. A stratégia tizenhat olyan célt határozott meg, amelyek teljesítését Tóth a választási győzelem feltételének tekintette.

A kampányfőnök nem hagyott jelentős önállóságot a jelölteknek. A 444 kampánytörténeti feltárása szerint a jelöltek Facebook-bejegyzéseit is ellenőriztetni kellett a központtal, a nyilatkozatokat korlátozták, az egyéni kommunikáció helyett pedig országosan egységes, fegyelmezett működést követeltek. Tóth szerint a Fideszt nem televíziós stúdiókban vagy értelmiségi vitákban, hanem másfél millió személyes találkozással, kopogtatással, országjárással és tizenötezer kézfogással kellett legyőzni minden választókerületben. A módszer hatékonynak bizonyult, de azzal járt, hogy a párt korai szereplőinek egyre kevesebb beleszólásuk maradt a politikai és személyi döntésekbe.

A belső elégedetlenség 2025 novemberében robbant nyílt konfliktussá. A 444 forrásai szerint Radnai Márk körül egy kevesebb mint tízfős csoport szerveződött, amely a kampánystratégiát és Magyar Péter vezetési módszereit is bírálta.

A kritikus körben Radnai mellett Nagy Ervin, Bódis Kriszta, Tóth Tamás, Ruszin-Szendi Romulusz, Forsthoffer Ágnes, Zelcsényi Miklós és Hanzel Henrik neve is megjelent, de a csoport tényleges magját Radnai, Zelcsényi és Hanzel alkothatta.

A Szépvölgyi úti irodában megtartott zárt megbeszélés után Magyar Pétert a lap forrásai szerint külön győzködni kellett arról, hogy folytassa a politikai munkát. A pártban attól tartottak, hogy ha a konfliktus nyilvánosságra kerül, az nemcsak a közösséget, hanem a teljes választási kampányt is magával ránthatja. Másnap Magyar állománygyűlést hívott össze, amelyen egyértelműen Tóth Péter mellett állt ki. Zelcsényi ekkor összeveszett a pártelnökkel, majd távozott. „

Csakhogy a Tóth Péterrel szembeni szervezkedés jelei már jóval korábban megjelentek. Egy 2025 januárjában rögzített beszélgetésben Hanzel Henrik, Radnai Márk egyik legközelebbi bizalmasa egy Mi Hazánk-os önkormányzati képviselővel tárgyalt a későbbi kampányfőnökről. A felvételen elhangzott, hogy a "Tóth Péter-féle kommunistákat" nem szabad beengedni, Hanzel pedig olyan információk iránt érdeklődött, amelyek Tóth számára kellemetlenek lehettek.

A felvétel nem bizonyítja, hogy Hanzel Radnai utasítására járt el, azt azonban igen, hogy 2025 elején már létezett egy Tóthtal szemben álló belső kör, amely külső politikai szereplőtől próbált információt szerezni a kampányfőnökről. A novemberi "puccs" ezért nem a konfliktus kezdete, hanem egy legalább tíz hónapja érlelődő hatalmi harc nyílt kirobbanása lehetett.

Hanzel Henrik, a pénzes ember és a hangfelvételek

Hanzel Henrik szerepét nem lehet egyszerű párttámogatóként vagy rendezvényeken segítő vállalkozóként leírni. Hanzel a Dallas benzinkúthálózat tulajdonosaként vált ismertté, majd a Tisza indulásakor Vogel Evelin közvetítésével került Magyar Péter környezetébe. A nyilvánosság számára akkor vált igazán láthatóvá, amikor kiderült, hogy ő készítette azt a felvételt, amelyen Vogel Evelin a Magyar Péterről készített hanganyagok és a pártból történő távozása ügyében beszélt.

Magyar Péter ezt később úgy mutatta be, mint annak bizonyítékát, hogy Vogel harmincmillió forintot követelt a hallgatásáért, a teljesebb felvételből ugyanakkor az is kiderült, hogy Hanzel nem pusztán passzív hallgató volt. Kompromisszumos megoldásként havi ötszázezer forintos juttatás lehetőségét vetette fel Vogel számára. Hanzel később azt állította, azért rögzítette a beszélgetést, mert Vogel addigra több Tisza-közeli embert is megzsarolt.

Ez a történet megmutatja Hanzel valós súlyát. Egy külső támogató nem tárgyal a pártelnök volt barátnőjével több százezer forintos havi juttatásról, nem vesz részt egy politikai válság kezelésében, és nem készít titokban olyan felvételt, amelyet később a pártelnök nyilvános védekezésében használnak fel.

Hanzel a korai Tiszában egyszerre lehetett pénzügyi háttérember, válságkezelő és bizalmi információs csatorna.

Ehhez képest különösen súlyos fejlemény, hogy ugyanez az ember később már Tóth Péterről próbált információt szerezni. A Tisza belső világában tehát a hangfelvétel, a bizalmas információgyűjtés és az egymásról megszerezhető terhelő adatok már jóval a választási győzelem előtt a hatalmi küzdelem eszközeivé váltak.

Zelcsényi Miklós és a rendszerszervezői hálózat

Zelcsényi Miklós szintén nem egyszerű pártalkalmazottként érkezett a Tiszához. Az Ultrabalaton egyik legismertebb szervezőjeként saját céges, ingatlan- és kapcsolati infrastruktúrával rendelkezett. A Tisza Szépvölgyi úti központja egy olyan ingatlanban működött, amely a korábban hozzá kötődő Balatonman Triatlon Kft. tulajdonában állt, vagyis a párt fizikai központja is kapcsolódott Zelcsényi üzleti hátországához.

A vállalkozó neve már 2025 tavaszán megjelent egy régi korrupciógyanús ügyben. A 2017-es Budapestman Triatlon Országos Bajnokság megszervezésére a Magyar Triatlon Szövetség körülbelül 180 millió forint állami támogatást biztosított. A versenyt egy olyan társaság rendezte, amelynek Zelcsényi résztulajdonosa és ügyvezetője volt. A pénz egy része később olyan cégekhez került megbízások formájában, amelyek Bátorfi Bélához, a triatlonszövetség akkori elnökéhez kapcsolódtak.

A konstrukció lényege az volt, hogy a Bátorfi által vezetett szervezet állami pénzt adott a Zelcsényi-cég rendezvényére, majd ebből több mint 32 millió forint visszakerült Bátorfi gazdasági környezetébe. Az ügyben 2019-ben feljelentés történt, Zelcsényit azonban csak 2025 júniusában hallgatták ki költségvetési csalás gyanújával. A gyanúsítás természetesen nem jelent jogerősen megállapított bűnösséget, de politikailag különösen érzékennyé tette Zelcsényi későbbi állami rendezvényes szerepét.

Zelcsényi a kihallgatása után bejelentette, hogy hátrébb lép a Tisza pártmunkájától, a későbbi dokumentumok azonban azt mutatják, hogy a rendezvényszervezői és politikai kapcsolatrendszerből nem tűnt el.

A 2026. augusztus 20-i állami ünnepség előkészítésekor, még június 16-án ő kereste meg a korábbi szervező Lounge-csoportot, és Radnai Márk kérésére hivatkozva kért adatokat a rendezvényről. Ez több mint két héttel megelőzte a hivatalos ajánlattételi felhívást. Az egyeztetésekbe később Besnyő Dániel, a pályázaton nyertes Hardrock Kft. vezetője is bekapcsolódott, és információkat kapott az előkészületekről, a költségekről, az alvállalkozókról és a technikai részletekről.

A nyilvánosságra került hat e-mailből ötön Radnai Márk címzettként vagy másolatot kapó félként szerepelt. Radnai azt állította, hogy a leveleket nem olvasta, a közbeszerzésben nem vett részt, és csak a kreatív koncepció kialakításában segített.

Ez a magyarázat azonban nem oldja fel azt az ellentmondást, hogy Zelcsényi már június 16-án kifejezetten az ő kérésére hivatkozott.

Ha Zelcsényi valótlanságot állított, Radnainak ezt egyértelműen ki kellene mondania, ha viszont valóban Radnai kérésére gyűjtött adatokat, akkor a Tisza alelnöke már a hivatalos eljárás előtt bekapcsolódott az előkészítésbe.

A Hardrock nettó 3,1 milliárd forintos ajánlattal nyerte el a megbízást, miközben a másik két meghívott vállalkozás a rendkívül rövid határidő miatt nem adott be ajánlatot. A későbbi nyertes viszont hetekkel korábban megkezdhette a felkészülést, és a korábbi szervezőtől lényeges adatokat kapott.

A G7 szerint még a legjóhiszeműbb értelmezés alapján is súlyosan elrontották a folyamatot, a kevésbé jóhiszemű olvasat szerint pedig előre leosztott szerepekkel, formális díszletként működött a közbeszerzés.

Zelcsényi céges köre közben egy másik állami rendezvényes eljárásban is megjelent. A Pro Event Hungary Kft.-t, amelynek Zelcsényi a tulajdonosa, felkérték két nagy nemzetközi sportesemény megszervezésére. A 2024-ben alapított cégnek nem volt alkalmazottja, előző évi árbevétele mindössze 10,5 millió forint volt, és veszteséget termelt. Az állami Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség ennek ellenére alkalmasnak minősítette, részben egy másik, azonos székhelyen bejegyzett Zelcsényi-cég korábbi referenciáira hivatkozva.

Az Átlátszó által bemutatott eljárásban a Pro Event végül nem adott be ajánlatot. Hadházy Ákos később arra hívta fel a figyelmet, hogy Zelcsényi egy korábbi Facebook-bejegyzésében saját cége vendéglátóipari szerepéről számolt be egy budapesti atlétikai világversenyen. A bejegyzés szerint a vállalkozás háromszáz hordó sör és tizenötezer hot dog értékesítésében vett részt. Hadházy ebből azt a kérdést vezette le, hogy bár Zelcsényi társasága nem lett a teljes rendezvény fővállalkozója, megjelent-e mégis az esemény gazdasági hátterében alvállalkozóként.

Az állítások alapján különbséget kell tenni a teljes rendezvényszervezési tender és a vendéglátóipari alvállalkozás között. Az utóbbi önmagában nem bizonyít szabálytalanságot, és abból sem következik automatikusan, hogy a munkát Zelcsényi korábbi tiszás szerepe miatt kapta volna. A kapcsolat azonban újabb okot ad arra, hogy nyilvánosságra kerüljenek az állami rendezvények teljes alvállalkozói láncai, a szerződéses összegek és a kiválasztás szempontjai.

A novemberi szakítás a nyilvánosság előtt folytatódott

A Zelcsényi és Magyar Péter közötti konfliktus 2026. szeptember 14-én már nem belső források beszámolóiból, hanem a két szereplő nyilvános üzenetváltásából vált láthatóvá.

Magyar Péter Hadházy bejegyzése alatt azzal próbálta elvágni a politikai kapcsolatot, hogy Zelcsényit már nem név szerint, hanem "az illetőként" említette. A miniszterelnök azt írta:

"Az illető már rég nem tartozik a politikai közösségünkhöz. Tudomásom szerint az augusztus 20-ai rendezvények lebonyolításához nem volt köze a cégeinek. Minden más hangulatkeltés."

A mondat több szempontból is figyelemre méltó. Magyar nem csupán azt közölte, hogy Zelcsényi már nem dolgozik a pártnak, hanem azt is, hogy nem tartozik a Tisza politikai közösségéhez. Ez lényegében nyilvános politikai kizárás, amelynek időpontját a "már rég" megfogalmazás homályban hagyta.

A miniszterelnök mondata nem maradt válasz nélkül. Zelcsényi ugyanott, saját névvel azt írta:

"Péter Magyar, az illető több mint 560 napot dolgozott neked ingyen, és továbbra is Tisza-szimpatizáns. Szívesen."

A közösségi oldalon megjelent kommentváltás jelentősége messze túlmutat egy sértődött volt munkatárs személyes visszaszólásán. Zelcsényi saját állítása szerint több mint 560 napon keresztül, ellenszolgáltatás nélkül dolgozott Magyar Péter politikai felemelkedéséért - ez az időszak lényegében lefedi a Tisza mozgalomból párttá, majd kormányzó erővé válásának teljes első szakaszát. Zelcsényi tehát nem a kampány végén felbukkant technikai segítő volt, hanem a kezdetektől jelen lévő háttérember, aki saját szakmai tapasztalatát, kapcsolatrendszerét és vállalkozói infrastruktúráját állította a párt szolgálatába.

Magyar Péter erre újabb kommentben válaszolt:

"Miklós Zelcsényi, több tízezren dolgoztak az Orbán-rendszer leváltásáért, de nem kérnek és nem is kapnak ezért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást később."

Magyar ezzel a Tisza több tízezer önkéntesének munkájával állította egy sorba Zelcsényi tevékenységét. Csakhogy nagyon más dolog néhány órát szórólapozni, aláírást gyűjteni vagy rendezvényeken segíteni, és egészen más több mint 560 napon át országos eseményeket szervezni, pártirodai infrastruktúrát biztosítani, üzleti kapcsolatokat mozgósítani és a legszűkebb vezetői kör politikai konfliktusaiban részt venni.

Zelcsényi a novemberi szembesítés egyik meghatározó résztvevője volt, majd a másnapi állománygyűlésen nyíltan összeveszett Magyar Péterrel. Ha a politikai kapcsolat valójában már akkor megszakadt, Magyar mostani "már rég" megfogalmazása értelmet nyer. Ez azonban egyúttal megerősíti, hogy a 2025. novemberi konfliktust nem sikerült rendezni. A választási kampány érdekében elhallgatták, a személyes és hatalmi törés viszont fennmaradt.

Ez azért különösen fontos, mert Magyar Péter a belső válságról szóló 444-cikk megjelenése után még azt hangsúlyozta, hogy egy új politikai közösségben természetesen alakulnak ki konfliktusok, ezeket azonban megbeszélik, és azokban, akik jelenleg is a közösséghez tartoznak, töretlen a bizalom. A Zelcsényivel folytatott kommentháború ugyanazon a napon mutatta meg, hogy az egyik legfontosabb konfliktust nem sikerült feloldani. A nézeteltérésből tartós személyes szakítás lett, amelyet Magyar politikai elhatárolódással, Zelcsényi pedig korábbi áldozatvállalásának felemlegetésével tett nyilvánossá.

A vita egyben kellemetlen kérdést is felvet az 560 napig tartó ingyenmunka valódi tartalmáról is.

Ha Zelcsényi valóban ellenszolgáltatás nélkül dolgozott, akkor miből finanszírozta ezt a másfél évet, milyen saját erőforrásokat használt fel a Tisza érdekében, és milyen megállapodás alapján vett részt a párt működésében? Kapott-e költségtérítést, használták-e a cégeit, ingatlanát vagy alkalmazottait, és született-e bármilyen írásos megállapodás arról, hogy ezért a munkáért később sem várhat anyagi előnyt?

Ezekre a kérdésekre Magyar általános hivatkozása a több tízezer önkéntesre nem ad választ. Az sem derül ki belőle, hogy a Tisza vezetése miként választotta el egymástól az önkéntes politikai munkát, a professzionális rendezvényszervezést, az üzleti infrastruktúra használatát és a kormányváltás után megjelenő állami megbízásokat.

Különösen érzékennyé teszi a történetet, hogy Zelcsényi vállalkozói érdekeltségei a kormányváltás után állami rendezvényekhez kapcsolódó folyamatokban bukkantak fel. A Pro Event Hungary Kft.-t meghívták két nagy sportesemény rendezésére indított eljárásba, Zelcsényi pedig az augusztus 20-i előkészítés során Radnai Márk kérésére hivatkozva kért információkat a korábbi szervezőtől. Egy másik érdekeltsége vendéglátóipari alvállalkozóként ugyancsak megjelent egy budapesti atlétikai világverseny környezetében.

Ezek az adatok önmagukban nem bizonyítják, hogy Zelcsényi az ingyenmunkájáért cserébe kapott volna állami lehetőségeket. Éppen ezért lenne szükség a teljes szerződéses és alvállalkozói lánc nyilvánosságra hozatalára. Csak ebből lehetne megállapítani, hogy az állami rendezvényeknél megjelent cégeket milyen eljárásban, milyen referenciák alapján és milyen összegű megbízásokra választották ki.

A 24.hu telefonon elérte Zelcsényit, aki hosszabban válaszolt a lap kérdéseire, végül azonban nem járult hozzá a beszélgetés tartalmának közléséhez. Ez legalább arra utal, hogy lenne mit elmondania a Tiszában töltött időszakról, egyelőre azonban nem vállalta ennek nyilvános következményeit. Egy olyan ember hallgatása ez, aki több mint 560 napot töltött a párt belső világában, ismerte a rendezvények és a kampány működését, részt vett a Magyar Péterrel és Tóth Péterrel szembeni fellépésben, majd látványosan összeveszett a pártelnökkel.

A kommentháborúból tehát nem az derül ki, hogy Magyar Péter végleg lezárta a Zelcsényi-ügyet, hanem éppen az ellenkezője. A miniszterelnök nyilvánosan elhatárolódott egy korábbi kulcsemberétől, az pedig válaszul emlékeztette arra, hogy másfél éven keresztül ingyen dolgozott érte. A novemberben még titokban tartott belső szakítás 2026 szeptemberére nyilvános elszámolási vitává alakult.

Tóth Péter nem vonult vissza, hanem feljebb lépett

A novemberi belső konfliktus politikai győztese Tóth Péter lett. Magyar Péter nemcsak az állománygyűlésen állt mellé, hanem a kormányzásban is az általa képviselt központosított modellt vitte tovább.

Tóth tapasztalt kampánytanácsadóként érkezett a Tiszához. Fiatal korától részt vett édesapja, Tóth József XIII. kerületi polgármester kampányaiban, majd ő vezette Kész Zoltán 2015-ös veszprémi időközi kampányát is, amely időlegesen megfosztotta a Fideszt parlamenti kétharmadától. A Tisza kampányában a szervezés, a jelöltek felügyelete és a személyi döntések jelentős része is hozzá tartozott.

A választás után azt közölte, hogy visszatér a civil életbe, és nem vállal pártpolitikai tisztséget, néhány héttel később azonban Magyar Péter nemzetbiztonsági főtanácsadóvá nevezte ki. Ebben a minőségében Tóth az egész kormányzati nemzetbiztonsági és védelmi rendszer koordinációjáért felel, részt vesz a kormányüléseken, és közvetlenül a miniszterelnök mellett dolgozik.

Ez különös fényt vet a Hanzel-féle információgyűjtésre. Az az ember, akiről 2025 elején a Radnai-kör egyik tagja egy Mi Hazánk-os politikustól próbált információkat szerezni, ma a polgári és katonai nemzetbiztonsági rendszer összkormányzati koordinátora. A Tisza belső hatalmi harca tehát időközben állambiztonsági jelentőségűvé vált.

Ruff Bálint és a régi kampánytanácsadói világ

Tóth Péter legfontosabb személyes és politikai szövetségese Ruff Bálint. Kapcsolatuk nem új, és nem Magyar Péter megjelenésével kezdődött. Ruff az SZDSZ környezetében kezdte politikai pályáját, később Botka László kampánytanácsadójaként dolgozott, majd 2017 novemberétől 2024-ig önkormányzati főtanácsadói szerződéssel maradt Szegeden. Együttműködött Pikó András józsefvárosi polgármesterrel is.

A 2022-es ellenzéki kampány idején Ruff és Tóth Péter közösen próbált tanácsokat adni Márki-Zay Péternek. A Direkt36 által korábban bemutatott történet szerint azt javasolták, hogy a miniszterelnök-jelölt ne engedje rá a kampányra a régi ellenzéki pártokat, hanem építsen fegyelmezett, központilag irányított, önálló rendszert. Márki-Zay később azt mondta, hogy elküldte őket.

Ami 2022-ben nem valósult meg, az a Tiszánál lényegében teljes egészében létrejött. Magyar Péter pártja kiszorította a korábbi ellenzéki szervezeteket, a választást kétpólusú népszavazássá alakította, a jelölteket központilag ellenőrizte, és a sajtó megkerülésével közvetlenül kommunikált a választókkal.

Ruff azt állította, hogy a Tisza kampányában nem volt formális szerepe, azt ugyanakkor elismerte, hogy Magyar Péter többször kikérte a véleményét, és hogy Tóth Péterrel régi barátok, akik hosszú ideje ugyanazt gondolják arról, miként lehet választáson legyőzni az Orbán-rendszert.

A választás után Ruff a Miniszterelnökséget vezető miniszter és miniszterelnök-helyettes lett. Szeptemberben hozzá került a Nemzeti Információs Központ, vagyis a polgári titkosszolgálatoktól érkező információk összegzését és kormányzati továbbítását végző csúcsszerv, valamint a Védelmi Igazgatási Hivatal irányítása. A rendszer összkormányzati koordinátora eközben továbbra is Tóth Péter maradt.

A két régi barát kezében így egyszerre összpontosul a miniszterelnök politikai-stratégiai támogatása, a kormányzati koordináció, a titkosszolgálati információk összegzése és a nemzetbiztonsági szervezetek közötti együttműködés felügyelete.

A Call to Actiontől a DatAdatig

Ruff Bálint múltjának legfontosabb, közvetlenül Bajnai Gordon korábbi környezetéhez vezető gazdasági szála a Call To Action Hungary Kft.

Ruff 2016 és 2023 között volt tulajdonosa a telefonos ügyfélszolgálati és telemarketing-szolgáltatásokat végző vállalkozásnak. A társaság a 2022-es ellenzéki kampányban nem pusztán egy volt a politikai szolgáltatók közül.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vizsgálata szerint a DatAdat-cégcsoporton keresztül lebonyolított politikai hívások esetében a Call To Action Hungary Kft. saját marketingadatbázisából indították a hívásokat.

A NAIH olyan súlyúnak találta a kérdést, hogy külön hatósági eljárást indított a Call To Action adatbázisának eredete és jogszerűsége miatt.

A jelentés azt is megállapította, hogy a DatAdat magyar, osztrák és észt vállalkozásainak tulajdonosi és vezetői köre átfedést mutatott, miközben a cégek a vizsgálat során tagadták az összefonódást.

Ez döntő jelentőségű adat. Ruff kapcsolata a DatAdat által működtetett politikai kampánygépezettel nem pusztán abból állt, hogy ugyanabban az ellenzéki közegben mozgott, vagy ismerte a hálózat szereplőit. A tulajdonában álló vállalkozás marketingadatbázisát ténylegesen felhasználták a DatAdat-cégcsoporton keresztül lebonyolított politikai hívásokhoz.

A jelenleg nyilvánosan elérhető dokumentumokból ugyanakkor nem állapítható meg, hogy a 2022-es kampányra külföldről érkezett támogatásokból közvetlenül mennyi pénz került a Call To Actionhöz, illetve részesült-e ebből személyesen Ruff Bálint. A kapcsolat technológiai és adatbázis-szinten dokumentált, a közvetlen pénzügyi lánc azonban további szerződések és számlák nélkül nem állítható biztosan.

A DatAdat meghatározó vezetői között Ficsor Ádám és Szigetvári Viktor található. Ficsor Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke, majd Bajnai Gordon polgári nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős minisztere volt. Szigetvári Viktor korábban Gyurcsány Ferenc politikai tanácsadójaként, majd Bajnai Gordon kabinetfőnökeként dolgozott, később pedig a Bajnai által létrehozott Együtt vezető politikusa lett.

Bajnai Gordon az Ebit Consulting nevű vállalkozásán keresztül maga is kapcsolódott a DatAdat korábbi tulajdonosi köréhez. A későbbi átalakulások miatt a tulajdonosi viszonyok megváltoztak, Ficsor és Szigetvári azonban továbbra is meghatározó szereplői maradtak a cégcsoportnak.

A DatAdat tehát nem egyszerűen Bajnai cége, hanem Bajnai egykori kabinetjének, politikai tanácsadóinak és nemzetbiztonsági vezetőinek vállalkozói hálózata.

Ez a kör a 2022-es ellenzéki kampányban digitális adatkezeléssel, célzott politikai kommunikációval, tömeges telefonos és SMS-es mozgósítással foglalkozott. A Mindenki Magyarországa Mozgalom elszámolása alapján csak SMS-küldésre, interaktív robothívásokra és call centeres tevékenységre összesen megközelítőleg 290 millió forintot fordítottak. A NAIH vizsgálata szerint a DatAdaton keresztül végrehajtott hívásokhoz éppen a Ruff tulajdonában álló Call To Action adatbázisát használták.

A Bajnai-hálózat nem úgy tért vissza, hogy Bajnai belépett az ajtón

Az eddig feltárt adatok alapján nem lehet felelősen azt állítani, hogy Bajnai Gordon személyesen irányította volna a Tisza kampányát, utasításokat adott volna Magyar Péternek, vagy jelenleg közvetlenül beleszólna a kormány működésébe. Erre nincs nyilvános bizonyíték.

Azt azonban már nem lehet egyszerű véletlennek vagy távoli életrajzi érdekességnek nevezni, hogy Magyar Péter kormányának egyik legerősebb embere, Ruff Bálint korábban olyan vállalkozás tulajdonosa volt, amelynek adatbázisát a Bajnai egykori miniszterei és kabinetfőnöke által vezetett DatAdat kampányhívásaihoz használták.

Ruff régi stratégiai szövetségese, Tóth Péter pedig már 2022-ben ugyanazt a központosított, a régi pártokat háttérbe szorító kampánymodellt próbálta alkalmazni, amelyet később a Tiszánál sikeresen megvalósítottak.

A Bajnai-kör visszatérése ezért nem feltétlenül egy volt miniszterelnök személyes visszatérését jelenti, sokkal inkább egy politikai-technológiai iskola, egy kampánytanácsadói kultúra és egy több választási cikluson keresztül fennmaradó szakemberhálózat újbóli hatalomra kerülését.

A személyek részben ugyanazok, a módszerek ismerősek, a szerepek pedig újra összeérnek. Ficsor Ádám, Szigetvári Viktor és a DatAdat a politikai adatkezelés, a digitális célzás és a mozgósítás oldalán jelent meg. Ruff Bálint cége a kampányhívásokhoz használt adatbázist biztosította. Tóth Péter a központosított kampánystratégiát dolgozta ki. Ruff a nyilvánosság előtt politikai elemzőként segített elfogadtatni ugyanazt a stratégiai gondolkodást, amelyet régi barátja a háttérben végrehajtott. Magyar Péter pedig a választás után mindkettőjükre rábízta az állam legérzékenyebb politikai és információs központjait.

Ez nem bizonyítja, hogy Bajnai Gordon telefonon osztaná az utasításokat, azt viszont megmutatja, hogy az egykori Bajnai-kormány körül kialakult kampánytanácsadói és politikai technológiai világ nem tűnt el

2010-ben, majd 2022-ben sem. Cégekben, adatbázisokban, szakmai kapcsolatokban, barátságokban és új politikai projektekben élt tovább.

A Tisza újdonságának egyik legnagyobb ellentmondása éppen ez.

Miközben Magyar Péter a régi politikai elit leváltásának ígéretével építette fel pártját, a mögötte működő legsikeresebb kampány- és hatalomszervező struktúra több ponton a korábbi baloldali-liberális világból érkező emberekre, tapasztalatokra és kapcsolatokra támaszkodott.

A belháború valódi tétje

A Tisza belső konfliktusa jóval több volt, mint Radnai Márk és Tóth Péter személyes összecsapása. Két politikai-gazdasági modell ütközött egymással a háborúban.

A Radnai–Zelcsényi–Hanzel kör a Tisza korai, informális vállalkozói hátországát képviselte. Ők adtak rendezvényszervezési kapacitást, ingatlant, pénzügyi segítséget és válságkezelő kapcsolatokat. E kör működésében azonban már kezdettől megjelentek a hangfelvételek, a személyes alkuk, az információgyűjtés és a nehezen átlátható vállalkozói kapcsolatok, a választás után pedig állami rendezvények és vitatható versenyhelyzetű közbeszerzések környezetében bukkantak fel.

A Tóth–Ruff-kör ezzel szemben központosított politikai és információs gépezetet épített. A kampányban ellenőrizte a jelöltek kommunikációját, a választás után pedig megszerezte a kormányzati koordináció, a hírszerzési információk összegzése és a nemzetbiztonsági rendszer feletti kulcspozíciókat. A kör múltja a régi SZDSZ-es és MSZP-s kampányokon, a 2022-es összefogáson, a Call To Actionön és a DatAdaton keresztül egészen Bajnai Gordon egykori politikai környezetéig követhető.

Magyar Péter 2025 novemberében Tóth Pétert választotta. A 2026-os kinevezések azt mutatják, hogy ezt a döntését a választási győzelem után sem vizsgálta felül. Tóth nemzetbiztonsági főtanácsadó, Ruff kancelláriaminiszter és miniszterelnök-helyettes lett, miközben a hozzájuk kötődő operatív és jogi szereplők a kormány és a frakció legerősebb pozícióiba kerültek.

A puccsisták közül ugyan többen szintén magas tisztséget kaptak, de a rendszer irányításának központja nem hozzájuk került. A Radnai-kör kapott politikai és gazdasági mozgásteret, a Tóth–Ruff-kör azonban megszerezte az állam idegrendszerét.

Zelcsényi Miklós több mint 560 napról szóló mondata ebben az összefüggésben nem egyszerű sértett visszaszólás, sokkal inkább egy korai háttérember számlabemutatása annak a politikai vezetőnek, aki a választási győzelem után már "az illetőként" hivatkozik rá. Az üzenet mögött ott van másfél év ingyenmunka, a Szépvölgyi úti központ, a rendezvények megszervezése, a Radnai-kör belső lázadása, az augusztus 20-i levelezés és az állami sportesemények körül felbukkanó vállalkozói hálózat.

Magyar Péter azzal próbálta lezárni a vitát, hogy a Tiszában végzett önkéntes munkáért senkinek sem jár utólagos ellenszolgáltatás, csakhogy éppen azt kellene tisztázni, hogy hol húzódott a határ a közösségi önkéntesség, az informális politikai vezetői munka és a később állami megrendelések közelében megjelenő vállalkozói tevékenység között.

A Tisza belháborúja ezzel új szakaszba lépett. Már nem névtelen belső források beszélnek arról, hogy Radnai Márk és emberei 2025 novemberében nekimentek Magyar Péternek és Tóth Péternek, sőt, Magyar és Zelcsényi saját nevükön, a nyilvánosság előtt üzengetnek egymásnak arról, ki tartozik még a politikai közösséghez, ki mennyit áldozott a győzelemért, és járhatott-e ezért bármi cserébe.

A kérdés tehát már nem az, hogy volt-e belső hatalmi harc a Tiszában, ennél sokkal érdekesebb, hogy a Magyar-kormányban meddig tartható fenn az egyensúly a korai vállalkozói hátország, a központosított kampánygépezet és a Bajnai-korszakig visszavezethető politikai-technológiai hálózat között.

Mert miközben a Tisza azt ígérte, hogy lecseréli a régi rendszert, egyre több jel utal arra, hogy a régi rendszer különböző korszakainak szereplői, módszerei és üzleti kapcsolatai nem eltűntek, hanem új zászló alatt rendezték át magukat. A novemberben még titokban tartott konfliktus pedig nem lezárt kampányvita utórezgése. A Magyar Péter és Zelcsényi Miklós között kirobbant nyilvános kommentháború alapján ez maga a felszínre került belháború.