Alaposan átírhatja a Szőlő utcai botrány politikai megítélését az ügyészség most nyilvánosságra került határozata. A nyomozóhatóság megszüntette a Juhász Péter Pál volt intézetigazgató ellen Bangó Sándor állításai alapján indított eljárásrészt, miután arra jutott, hogy a két férfi között nem történtek meg a vallomásban szereplő szexuális cselekmények. A döntés különösen kínos kérdéseket vet fel a Demokratikus Koalíció, valamint Magyar Péter és a Tisza Párt számára, amelyek a 2026-os választási kampányban kiemelt politikai témává tették a Szőlő utcai ügyet. Most azonban már nemcsak az a kérdés, mi történt a javítóintézetben, hanem az is, milyen felelősség terheli azokat, akik súlyos, akkor még bizonyítatlan állításokat emeltek be a politikai nyilvánosságba.

A HVG birtokába került, szeptember 22-én kelt ügyészségi határozat szerint megszüntették a Juhász Péter Pál ellen hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve, folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés és gyermekprostitúció kihasználása miatt folytatott eljárást Bangó Sándor vonatkozásában.

A nyomozás során feltárt bizonyítékok alapján az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy a volt igazgató és a korábban koronatanúként emlegetett fiatalember között nem történt szexuális cselekmény. Ez már nem egyszerű politikai cáfolat vagy egymásnak ellentmondó nyilatkozatok vitája, hanem büntetőeljárásban született hatósági döntés.

A beszámolók szerint Bangó vallomásában több súlyos ellentmondást is feltártak. Nem megfelelően írta le az igazgató lakrészét, annak berendezését, valamint Juhász Péter Pál egyes testi ismertetőjegyeit sem. A bizonyítékok összessége alapján az ügyészség nem találta valósnak a konkrét szexuális cselekményekről előadott történetet.

A politikai kampány egyik súlyos állítása dőlt meg

A fejlemény jelentőségét nehéz elválasztani a 2026-os választási kampánytól. A Szőlő utcai ügy hónapokon keresztül a politikai viták középpontjában állt, a gyermekvédelmi rendszer hiányosságait pedig Magyar Péter és a Tisza Párt is az Orbán-kormány elleni bírálatok egyik meghatározó témájává tette.

A Demokratikus Koalíció még közvetlenebbül kapcsolódott Bangó történetéhez: a fiatalember a párt kampányvideójában is szerepelt, majd később a Kontrollnak adott interjújában névvel és arccal beszélt az állítólagos visszaélésekről.

A mostani határozat fényében indokolt megvizsgálni, milyen alapossággal ellenőrizték a politikai szereplők és a nyilvánosságot biztosító médiumok Bangó történetét. Egy szexuális bántalmazásról szóló beszámolót természetesen komolyan kell venni, és minden lehetséges sértettnek biztosítani kell a megfelelő védelmet. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy egy folyamatban lévő nyomozás állításait bizonyított tényként lehessen kezelni, különösen akkor, ha azok súlyos politikai következményekkel járhatnak.

A Demokratikus Koalíció szerepével kapcsolatban további kérdéseket vetnek fel a Bangónak nyújtott támogatásokról megjelent információk. A sajtóbeszámolók szerint a fiatalember élelmiszercsomagokat, ruhákat és egy értékes mobiltelefont is kapott a párttól, ügyvédi képviseletének költségeit pedig szintén a DK állta. Ezek a juttatások önmagukban nem bizonyítanak jogellenes befolyásolást, de a hatósági döntés után különösen fontos lenne tisztázni, pontosan milyen kapcsolat alakult ki a párt és a tanú között, illetve milyen módon ellenőrizték a politikai kommunikációban felhasznált állításait.

Magyar Péteréknek is szembe kell nézniük a megválaszolatlan kérdésekkel

Magyar Péter és a Tisza Párt részéről is indokolt lenne világos választ adni arra, milyen bizonyítékokra támaszkodtak a Szőlő utcai ügy kampánybeli értelmezésekor, és mennyiben építették kommunikációjukat Bangó Sándor konkrét állításaira. A gyermekvédelmi intézmények működésének bírálata és a tényleges visszaélések feltárásának követelése önmagában legitim politikai álláspont. Egészen más azonban az, amikor egyes személyekkel kapcsolatban súlyos, büntetőjogi természetű vádak jelennek meg a nyilvánosságban, amelyekről később kiderül, hogy a hatósági vizsgálat nem támasztotta alá őket.

Különösen fontos különválasztani a tényleges gyermekvédelmi botrányt és annak kampánycélú értelmezését. Az ügyészség ugyanis kizárólag Bangó Sándor konkrét állításai tekintetében szüntette meg az eljárást, miközben Juhász Péter Pál ellen más súlyos bűncselekmények gyanúja miatt továbbra is folyik a nyomozás. A mostani döntés tehát nem menti fel a volt igazgatót minden gyanú alól, és nem teszi semmissé más lehetséges sértettek vallomásait. Azt viszont egyértelművé teszi, hogy a politikai közbeszédben kiemelt figyelmet kapott egyik konkrét történetet a nyomozóhatóság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján nem találta valósnak.

Éppen ezért a politikai felelősség kérdését sem lehet egyszerűen félresöpörni.

Akik korábban nyilvánosan hivatkoztak Bangó történetére, azoknak most számot kellene adniuk arról, hogyan értékelik az ügyészség megállapításait. Különösen indokolt volna tisztázni, hogy mely kijelentéseik szóltak bizonyított visszaélésekről, és melyek támaszkodtak kizárólag egy később megdőlt vallomásra.

A gyermekvédelem ügye túl súlyos ahhoz, hogy politikai szereplők ellenőrizetlen állításokat kezeljenek megkérdőjelezhetetlen igazságként. A szeptemberi ügyészségi határozat után ezért Magyar Péternek, a Tisza Pártnak és a Demokratikus Koalíciónak is szembe kell néznie azzal a kérdéssel, milyen felelősséget vállalnak a kampányban elhangzott kijelentéseikért. A Szőlő utcai ügy valódi bűncselekményeinek feltárását folytatni kell, de ugyanilyen fontos annak tisztázása is, hogyan kerülhetett a politikai közbeszéd középpontjába egy olyan konkrét vád, amelyet az ügyészség végül nem talált valósnak.