Sajtószabadságot, átlátható kormányzást és a kritikus újságírás tiszteletben tartását ígérte Magyar Péter, a miniszterelnöki gyakorlat azonban egyre több kérdést vet fel. Miközben az Associated Press amerikai hírügynökség a magyar médiaviszonyok javulásáról számolt be, a norvég közmédia munkatársai hiába utaztak Budapestre, a Partizán stábját nem engedték be az Országházba, a Magyar Nemzet és a Hír TV pedig saját beszámolója szerint hónapok óta nem jut érdemi kérdezési lehetőséghez a kormányinfókon. A miniszterelnök ráadásul a közösségi médiában is rendszeresen vitába keveredik a neki nem tetsző tudósításokat közlő szerkesztőségekkel.
Az Associated Press október 19-én megjelent riportja kedvezően értékelte a magyar sajtó helyzetében a tavaszi kormányváltás óta bekövetkezett változásokat. A hírügynökség beszámolt a közmédia átalakításáról, a médiapiaci viszonyok rendezésére tett lépésekről és arról is, hogy több korábban korlátozott szerkesztőség ismét szélesebb mozgásteret kapott. A riport megszólalói közül többen úgy vélték, csökkent a korábbi politikai nyomás.
Csakhogy még az alapvetően pozitív hangvételű amerikai beszámoló sem állította, hogy minden probléma megszűnt volna. Az AP külön kitért arra, hogy a Tisza-kormány továbbra sem teszi közzé a kabinetülések napirendjét és összefoglalóit, egyes közérdekű adatigénylésekre pedig nem érkezik válasz. A hírügynökség azt is megemlítette, hogy Magyar Pétert bírálatok érték a számára kedvezőtlen cikkeket megjelentető szerkesztőségek elleni nyilvános kirohanásai miatt.
A sajtószabadság ugyanis nem merül ki abban, hogy egyes médiumok működésének feltételei javulnak. Legalább ennyire fontos, hogy az újságírók politikai hovatartozástól és szerkesztőségi irányvonaltól függetlenül kérdezhessék a kormány tagjait, hozzáférhessenek a közérdekű információkhoz, és ne kelljen attól tartaniuk, hogy egy kellemetlen kérdés miatt később kizárják őket a tájékoztatásból.
Budapestre utaztak a norvég újságírók, de végül egyetlen kérdésükre sem kaptak választ
Különösen kínos helyzet alakult ki a norvég közszolgálati média, az NRK munkatársaival. A televízió újságírói a nyár folyamán egyeztettek Magyar Péter sajtóstábjával, majd július végén Budapestre utaztak, mert arra számítottak, hogy a parlamentben néhány kérdést feltehetnek a miniszterelnöknek.
A norvégok később pontosították, hogy nem egy hosszabb, előre rögzített interjúra kaptak biztos ígéretet, a kormányfő sajtóasszisztense azonban azt jelezte nekik, hogy július 27-én vagy 28-án, a parlamenti jelenlét idején várhatóan lehetőségük nyílhat röviden kérdezni Magyar Pétert. A stáb ennek tudatában szervezte meg magyarországi útját.
A találkozás végül elmaradt. Az NRK beszámolója szerint a miniszterelnök munkatársai közölték velük, hogy Magyar Péter elfoglalt, és másik időpontot sem tudnak ajánlani. A norvég újságírók ezután további kormányzati kapcsolatokat próbáltak megszólítani, állításuk szerint azonban a sajtóstáb egy munkatársa arra figyelmeztette őket, hogy ha tovább telefonálnak, a későbbiekben sem kapnak interjút.
Magyar Péter nyilvánosan vitatta a történtekről szóló beszámolót, és tagadta, hogy előre leegyeztetett interjút mondott volna le. A norvég újságírót hazugsággal vádolta, egy későbbi hozzászólásában pedig azt jelezte, hogy a történtek után nem számít közeli interjúlehetőségre. Sigurd Falkenberg Mikkelsen, az NRK vezető külügyi szerkesztője visszautasította a miniszterelnök vádját, és kiállt kollégája beszámolója mellett.
A történetben nem az a legfontosabb, hogy egy kormányfő köteles-e minden hozzá érkező interjúkérést teljesíteni, hiszen természetesen nem köteles. Az azonban már egészen más kérdés, ha egy külföldi közszolgálati szerkesztőség előzetes egyeztetés után hiába utazik Budapestre, majd a kérdezési lehetőség elmaradásából nyilvános személyeskedő vita lesz.
A Partizánt sem engedték be, a kormánykritikus lapok hónapok óta panaszkodnak
Október 5-én újabb sajtóhozzáférési ügy robbant ki, ezúttal a Partizán miatt. A Gulyás Márton vezette szerkesztőség stábját nem engedték be az Országházba, ezért elmaradt a korábban rendszeresen jelentkező parlamenti tudósításuk. A helyzet különös fordulata, hogy éppen a Partizánnak adott 2024-es interjú játszott meghatározó szerepet Magyar Péter országos politikai ismertségének kialakulásában.
A parlament sajtóirodája először a megfelelő NMHH-regisztráció hiányára hivatkozott, majd miután a Partizán bemutatta a nyilvántartási adatokat, a médiaszolgáltatás besorolását és a rendszeresen frissülő politikai híroldal hiányát jelölte meg problémaként. Az Országgyűlés később a június óta hatályos beléptetési szabályozással indokolta a döntést.
Magyar Péter elhatárolódott az intézkedéstől, és hangsúlyozta, hogy az Országgyűlés önálló intézmény, amelynek sajtóbeléptetési döntéseit nem a kormány hozza meg. Ez intézményi szempontból lényeges különbség, de attól még felmerül a kérdés, helyes-e, hogy egy rendszeresen parlamenti tudósításokat készítő szerkesztőség adminisztratív besorolások miatt nem végezheti a munkáját.
A Magyar Nemzet és a Hír TV közben arról számolt be, hogy a kormányinfókon hosszú ideje nem kapnak kérdezési lehetőséget. A Magyar Nemzet állítása szerint munkatársai legutóbb júniusban tehettek fel kérdést Magyar Péternek kormányzati tájékoztatón. A lap azt is felidézte, hogy a miniszterelnök augusztusban egy Hír TV-s kérdés után a későbbi kérdezési lehetőség megvonását, illetve a beengedés megtagadását is kilátásba helyezte.
A kritikus megszólalások ráadásul nem kizárólag jobboldali szerkesztőségeket érintenek. Magyar Péter a Telex és a 444 egyes cikkeire is élesen reagált, és nyilvánosan kifogásolta az általa pontatlannak vagy tisztességtelennek tartott tudósításokat. A miniszterelnöknek természetesen joga van vitatni a róla szóló állításokat, de egy kormányfő nyilvános fellépésének súlya jóval nagyobb, mint egy átlagos közéleti szereplőé.
A parlamenti nyilvánosság körüli vitákat tovább erősítette Gulyás Virág szeptemberi esete is. A jobboldali influenszert közbeszólása után kikísérték a vendégpáholyból. Az eset újabb konfliktust hozott a kormányfő és egyik nyilvános bírálója között.
A legfontosabb kérdés végső soron az, hogy Magyar Péter sajtószabadságról szóló vállalásai a kellemetlen helyzetekben is érvényesülnek-e. Könnyű támogatni az újságírók szabadságát akkor, amikor kedvező beszámolók születnek. A valódi próba akkor következik, amikor egy riporter vitatott döntésekről, elmaradt ígéretekről vagy a kormányfő számára kényelmetlen ügyekről szeretne kérdezni.
A magyar sajtó helyzetében bekövetkezett kedvező változások nem teszik jelentéktelenné a mostani visszásságokat. Magyar Péter nem hivatkozhat hitelesen a sajtószabadságra úgy, hogy közben a norvég közmédia munkatársaival nyilvános konfliktusba kerül, a Partizán parlamenti tudósítása akadályokba ütközik, és több kormánykritikus szerkesztőség tartósan a kérdezési lehetőségek hiányára panaszkodik. A sajtószabadság nem a miniszterelnök jóindulatától függő kedvezmény, hanem a nyilvános hatalomgyakorlás egyik alapfeltétele. A Tisza-kormánynak ezért nem újabb ígéretekkel, hanem egyenlő hozzáféréssel, érdemi válaszokkal és következetes gyakorlattal kell bizonyítania, hogy ezt valóban komolyan gondolja.
