Körözés, elfogatóparancs, nyomozás, vádemelés, helyszíni vizsgálatok és akár ötmilliárd forintos bírság. Egyre több kényszerítő eszköz áll a Magyar Péter-kormány idején létrehozott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal rendelkezésére. Az ellenzéki bírálatokban új ÁVH-ként emlegetett szervezetet a kormány a közvagyon visszaszerzésére hivatkozva állította fel, a Magyar Közlöny legújabb rendelkezései azonban ismét ráirányítják a figyelmet arra, milyen rendkívüli hatáskörök összpontosulnak az új intézménynél.
A 2026. évi XXXIV. törvény alapján létrehozott NVVH messze nem csupán gazdasági dokumentumokat ellenőrző vagy vagyonmozgásokat feltáró állami hivatal. A jogszabály büntetőeljárási feladatokat is ad a szervezetnek: saját hatáskörében nyomozást folytathat, felügyelheti más nyomozó hatóságok munkáját, irányíthatja a vizsgálatot, és a hatáskörébe tartozó ügyekben a vádat is képviselheti a bíróság előtt.
A hivatal tehát olyan jogosítványokat egyesít, amelyek jelentős befolyást biztosítanak a bűncselekmények feltárásától egészen a bírósági eljárásig. Mindezt a közvagyon védelmének céljával indokolják, csakhogy az ilyen széles körű hatalom összpontosítása önmagában is komoly ellenőrzést és átláthatóságot követelne.
Körözést rendelhet el, elfogatóparancsot bocsáthat ki, a rendőrség pedig végrehajtja az intézkedést
A Magyar Közlöny október 19-én megjelent, 154. számában két belügyminiszteri rendelet is az NVVH jogosítványainak gyakorlati alkalmazását szabályozza. A 26/2026. (X. 19.) BM rendelet már kifejezetten rendelkezik azokról az esetekről, amikor a körözést az NVVH rendeli el, vagy a hivatal bocsát ki elfogatóparancsot.
A rendelkezések szerint az ilyen eljárásokban a körözött személy megtalálása után a rendőrség, illetve az illetékes határrendészeti szerv végzi az átkísérést. Vagyis az új hivatal által kezdeményezett kényszerintézkedések végrehajtásában a hagyományos rendvédelmi szervek is közreműködnek.
A szabályozás nem jelent korlátlan letartóztatási jogot, hiszen az NVVH-ra is vonatkoznak a büntetőeljárás törvényi feltételei, az azonban vitathatatlan, hogy a vagyonvisszaszerzés címén létrehozott szerv immár a körözési rendszernek is nevesített szereplője.
A 27/2026. (X. 19.) BM rendelet emellett a bűnügyi statisztikai rendszerben is helyet biztosít a hivatalnak. Meghatározott adatokhoz hozzáférést kapnak az NVVH vezetői, valamint a jogszabályban megjelölt munkatársai. A hivatal így egyre szorosabban kapcsolódik a nyomozati, ügyészségi és rendészeti intézményrendszerhez.
Mindez élesen felveti a kérdést: ha egy állami szerv egyszerre rendelkezik jelentős vizsgálati, nyomozati és vádképviseleti hatáskörökkel, milyen garanciák akadályozzák meg, hogy ezeket politikai célokra használják fel?
Akár ötmilliárdos bírság, helyszíni ellenőrzés és vállalatok felügyelete
Az NVVH-ról szóló törvény további, figyelemre méltó jogosítványokat is tartalmaz. A hivatal a közvagyonnal kapcsolatos vizsgálatai során adatokat és dokumentumokat kérhet be, nyilatkozattételre szólíthat fel érintetteket, továbbá helyszíni vizsgálatot tarthat. Ennek során a törvényben meghatározott feltételekkel beléphet nem lakás céljára szolgáló helyiségekbe, iratokba és elektronikus nyilvántartásokba tekinthet be, valamint adatmentést készíthet.
A helyszíni vizsgálatokról főszabályként előzetesen értesíteni kell az érintetteket, de ettől el lehet tekinteni, ha a figyelmeztetés veszélyeztetné a vizsgálat eredményességét.
A hatáskörök egyik legsúlyosabb eleme a bírságolási lehetőség. A törvény 47. paragrafusa szerint az együttműködési kötelezettség szándékos megszegése esetén magánszemélyekre akár 50 millió, vállalkozásokra pedig akár 5 milliárd forintos bírságot is kiszabhat az NVVH. Az intézkedés jogszerűségét, szükségességét és arányosságát a jogszabály követelményként írja elő, de a kiszabható összegek önmagukban is mutatják a hivatal súlyát.
A törvény ennél is tovább megy: meghatározott feltételek fennállásakor az NVVH gazdálkodó szervezeteket közvagyonvédelmi felügyelet alá vonhat. Ez lehetővé teszi a vállalkozás vagyoni helyzetének és működésének ellenőrzését, valamint a törvényben szabályozott felügyeleti intézkedések alkalmazását.
Különösen figyelemre méltó, hogy a jogszabály szerint a közvagyonvédelmi vizsgálat főszabály szerint nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, és a vizsgálati tevékenységgel kapcsolatban, a bírság kiszabásának kivételével, közigazgatási pernek sincs helye. Ez nem zár ki minden más jogorvoslati lehetőséget, de jól mutatja, mennyire fontos az egyes jogosítványok és ellenőrzési mechanizmusok pontos vizsgálata.
A hivatal törvény szerint független, és az Országgyűlés felügyelete alatt működik. A jogszabály összeférhetetlenségi, adatvédelmi és eljárási garanciákat is tartalmaz. Ezek létezése azonban még nem válaszolja meg azt a politikailag különösen érzékeny kérdést, hogy a szervezet tényleges működésében miként érvényesül majd a pártatlanság.
Az új ÁVH elnevezés történelmi súlya ezért nem pusztán a névválasztásban rejlik. A párhuzamot használó bírálók alapvető aggodalma az, hogy egy rendkívül erős, az állam több hagyományos hatósági feladatkörébe is belépő intézmény komoly nyomásgyakorlási lehetőséget jelenthet, ha működését nem kíséri megfelelő, ténylegesen független kontroll.
Magyar Péter kormánya a közvagyon visszaszerzésének ígéretével hozta létre az NVVH-t, de a törvényekből már most látszik: nem egyszerű ellenőrző szerv született. A hivatal nyomozhat, vádat képviselhet, körözést rendelhet el, vállalkozásokat vonhat felügyelet alá, és súlyos bírságokat szabhat ki. A közpénzekkel való visszaéléseket természetesen fel kell tárni, de a korrupció elleni fellépés nem válhat ürüggyé egy politikai befolyásolásra alkalmas hatalmi gépezet működtetésére. Az „új ÁVH” párhuzamot éppen ezért nem lehet egyszerűen egy kézlegyintéssel elintézni: a kormánynak a gyakorlatban kell bizonyítania, hogy ezek a rendkívül erős jogosítványok nem a politikai ellenfelek elleni fellépést, hanem kizárólag a törvényességet szolgálják.
