Alaposan átírhatja a Schadl–Völner-ügy köré épített politikai történetet Fürcht Pál szerdai parlamenti meghallgatása. A Központi Nyomozó Főügyészség korábbi vezetője ugyanis egyértelműen kijelentette, hogy a nyomozás során Varga Judit volt igazságügyi miniszter érintettségét nem állapították meg, Rogán Antal vagy munkatársai pedig tudomása szerint nem jártak be az ügyészségre neveket eltüntetni a nyomozati iratokból. Ráadásul Magyar Péter korábbi, SMS-ekről szóló kijelentését is cáfolta. A meghallgatás ugyanakkor egy rendkívül súlyos történetet is felszínre hozott: Fürcht szerint a nyomozást már a kezdetekkor megpróbálták leállíttatni. A kérdés most az, hogy a miniszterelnök mit kezd azokkal a kijelentésekkel, amelyek nem illeszkednek az általa korábban felépített politikai narratívába.

Toroczkai László, a végrehajtási visszaéléseket feltáró parlamenti vizsgálóbizottság elnöke történelmi jelentőségűnek nevezte az október 21-i meghallgatást, és valóban nem mindennapi esemény zajlott az Országházban. Fürcht Pál, aki éveken keresztül a magyar igazságszolgáltatás egyik legérzékenyebb nyomozóhatóságát vezette, személyesen jelentkezett a bizottságnál, hogy beszámoljon a Schadl–Völner-ügy hátteréről. A korábbi főügyész jelenleg felfüggesztett ügyészként dolgozhatna tovább, miután televíziós nyilatkozata miatt fegyelmi eljárás indult ellene, ügyészi munkavégzését pedig megtiltották.

A meghallgatást már a kezdete előtt politikai vita kísérte. Balla György fideszes képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy Fürcht eredetileg nem szerepelt a meghallgatandók listáján, Magyar Péter viszont korábban arról beszélt a parlamentben, hogy SMS-eket kapott tőle. Balla ezért azt kérdezte Toroczkaitól, áll-e miniszterelnöki utasítás a soron kívüli meghallgatás mögött. A bizottsági elnök határozottan visszautasította a feltételezést, hangsúlyozva, hogy Fürcht saját elhatározásából jelentkezett.

Az ülés során azonban nem ez volt az egyetlen állítás, amelynek tisztázása kellemetlen pillanatokat okozhatott Magyar Péter számára. A volt főügyész ugyanis több olyan kérdésre is választ adott, amelyekben a miniszterelnök korábbi nyilatkozatai és a nyomozás során szerzett közvetlen tapasztalatok nem feltétlenül ugyanabba az irányba mutatnak.

Varga Juditot nem gyanúsítottként, hanem együttműködőként akarták bevonni

Fürcht Pál egyik legfontosabb kijelentése Varga Judit volt igazságügyi miniszterre vonatkozott. A korábbi főügyész elmondta, hogy a nyomozás kezdetén az ügyészek még maguk sem tartották valószínűnek, hogy a végrehajtói kinevezésekkel kapcsolatos visszaélésekről a tárca vezetője semmit sem tudott. Ahogy azonban haladt előre a vizsgálat, egyre inkább az a kép rajzolódott ki előttük, hogy Varga Judit nem vett részt a kifogásolt ügyletekben, és a végrehajtási területet teljes egészében államtitkárára, Völner Pálra bízta.

Fürcht a bizottság előtt úgy fogalmazott, hogy a nyomozás során azt tapasztalták: Varga Juditnak nem volt szerepe a feltárt visszaélésekben. Sőt, egy időben az is felmerült, hogy a minisztert titkos együttműködőként bevonják az eljárásba. Ezt végül Polt Péter akkori legfőbb ügyész nem támogatta, mivel Varga aktív politikus volt, és a nyomozók is elfogadták ezt az álláspontot.

A kijelentés különös súlyt kap Magyar Péter politikai pályafutásának ismeretében. A Tisza Párt elnöke annak idején éppen egy Varga Judittal folytatott, titokban rögzített házastársi beszélgetés nyilvánosságra hozatalával próbálta bizonyítani, hogy politikai beavatkozás történt a Schadl–Völner-ügy nyomozásában. A felvétel a közéleti fellépésének egyik meghatározó eseménye lett, amelyre később is rendszeresen visszatért.

Fürcht mostani beszámolója azonban azt mutatja, hogy Varga Judit szerepét maguk a nyomozók is vizsgálták, és az ügyészség korábbi vezetője szerint nem találtak bizonyítékot arra, hogy a miniszter tudott volna a végrehajtói korrupcióról. Mindez persze nem dönti el önmagában a hangfelvételen szereplő valamennyi kijelentés igazságtartalmát, de érdemben megváltoztatja Varga Judit személyes szerepének megítélését.

Magyar Péter számára pedig felmerül egy egyszerű kérdés: ha már ilyen nagy politikai jelentőséget tulajdonított volt felesége szavainak, vajon ugyanilyen súllyal kezeli-e a nyomozást vezető főügyész mostani kijelentéseit is?

Rogán Antal emberei nem jártak be iratokat eltüntetni, állítja a volt főügyész

A meghallgatás talán legnagyobb figyelmet kiváltó része Rogán Antal és munkatársai állítólagos ügyészségi beavatkozásáról szólt. Magyar Péter 2024-ben nyilvánosságra hozott hangfelvételén Varga Judit arról beszélt, hogy Rogánék kihúzatták magukat a Schadl–Völner-ügy nyomozati anyagaiból. A kijelentésből országos politikai botrány lett, és az ügyészségi iratok esetleges manipulálásának kérdése azóta is visszatérő eleme a közéleti vitáknak.

Fürcht Pál most világossá tette, hogy amíg ő vezette a Központi Nyomozó Főügyészséget, nem tapasztalt olyan esetet, hogy Rogán Antal vagy valamelyik munkatársa megjelent volna az ügyészségen, és beavatkozott volna a nyomozati iratokba.

"Amíg én főügyész voltam, az én tudtommal Rogán vagy Rogán embere nem járt be az ügyészségre" - jelentette ki, majd hozzátette, hogy szerinte Magyar Péter aligha erre a nyilatkozatra számított.

A volt főügyész olyannyira határozottnak mutatkozott saját tapasztalatait illetően, hogy műszeres vallomásellenőrzést is vállalna állításának alátámasztására. Beszélt arról is, hogy a nyomozás során keletkezett iratoknak több példánya volt, ezekből az érintettek és védőik is kaptak, ezért az iratanyag valamennyi példányának utólagos, összehangolt módosítása rendkívül nehezen lett volna kivitelezhető.

A meghallgatáson előkerült a korábban sokat emlegetett „Tóni, Barbara és Ádám” története is. Fürcht szerint az ügyészség foglalkozott azzal a koncessziós üggyel, amelyben ezek a nevek elhangzottak, ám nem találtak bizonyítékot arra, hogy a szóban forgó megállapodás alapján ténylegesen olyan intézkedés történt volna, amely megállapítható büntetőjogi felelősséget alapoz meg.

Ez azért lényeges, mert a politikai vádaskodásban gyakran összemosódik három különböző kérdés: elhangzottak-e bizonyos nevek egy lehallgatott beszélgetésben, miért hiányozhatnak egyes részletek az iratok későbbi változataiból, és történt-e bizonyítható bűncselekmény az érintettek részéről. Fürcht vallomása az ügyészségre történő személyes bejárásról és iratelvételről szóló állítást kifejezetten cáfolta, miközben az iratanyag változatai közötti eltérések kérdését önmagában nem zárta le.

Magyar Péternek tehát továbbra is lehetősége van bemutatni azokat a konkrét bizonyítékokat, amelyekkel alátámasztja korábbi állításait. A kérdés csupán az, hogy rendelkezik-e ilyenekkel, vagy az ügyben újra és újra ugyanazok a politikai kijelentések hangzanak el, miközben a nyomozást egykor irányító főügyész mást mond.

Magyar Péter SMS-ekről beszélt, Fürcht szerint azonban soha nem írt neki

A meghallgatáson a miniszterelnök személyes kommunikációja is szóba került, és itt Fürcht kifejezetten egyértelmű helyreigazítást tett. Magyar Péter korábban azt állította, hogy SMS-eket kapott a volt főügyésztől, ami azt a benyomást kelthette, hogy kettejük között közvetlen kommunikáció zajlik. Fürcht azonban közölte, hogy soha nem találkozott Magyar Péterrel, a telefonszámát sem ismeri, és személyesen egyetlen üzenetet sem küldött neki.

A volt főügyész elmondása szerint a miniszterelnök akkor szólította fel nyilvánosan, hogy álljon ki a sajtó elé, amikor már fegyelmi eljárás zajlott vele szemben. Fürcht jogi képviselője erre válaszolt, és jelezte, hogy az ügyészségi titoktartási szabályok miatt ügyfele nem nyilatkozhat szabadon a nyilvánosság előtt, hivatalos eljárásban viszont kész elmondani, amit tud.

A kétféle kommunikáció között meglehetősen nagy a különbség. Egy korábbi főügyész közvetlen, személyes üzenete és egy jogi képviselő hivatalos válasza korántsem ugyanaz, politikailag pedig végképp nem azonos jelentéssel bír. Különösen akkor nem, amikor egy hivatalban lévő miniszterelnök beszél a parlamentben arról, milyen tájékoztatást kapott egy fontos korrupciós ügy egykori vezető nyomozójától.

Fürcht szerint Magyar Péter félreérthetően fogalmazott, amikor saját SMS-kapcsolatára utalt. A volt főügyész nyilatkozatát követően ezért indokolt feltenni a kérdést: miért nem mondta el a miniszterelnök pontosan, hogy nem Fürcht Pál, hanem annak ügyvédje kereste meg?

Ez önmagában talán apróságnak tűnhet egy többéves korrupciós ügyhöz képest, de egy olyan politikus esetében, aki rendszeresen az átláthatóságra, az igazmondásra és az elszámoltathatóságra hivatkozik, az ilyen különbségeknek is jelentőségük van.

A nyomozás leállítását megpróbálták elérni, de ki adta az utasítást?

Fürcht Pál meghallgatása ugyanakkor korántsem merült ki Magyar Péter korábbi kijelentéseinek cáfolatában. A volt főügyész egy rendkívül súlyos történetet is ismertetett arról, hogyan próbálhatták meg már a kezdetekkor leállítani a Schadl-Völner-ügy előkészítő eljárását.

Elmondása szerint a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársai egy NAV-eljárás befolyásolásának gyanúja miatt kezdtek vizsgálódni a végrehajtói körökben, majd a megfigyelés során olyan információkhoz jutottak, amelyek Völner Pál államtitkárhoz vezettek. Fürcht felidézte, hogy az egyik felderítő egy Schadl György és Völner Pál közötti találkozóról számolt be, amelyen egy boros ajándéktasak is szerepet kapott.

A történet igazán súlyos fordulata akkor következett, amikor Tomin Szilvia, a Nemzeti Védelmi Szolgálat akkori vezetője személyesen felkereste Fürchtöt, és közölte vele, hogy felsőbb utasításra le kell zárni a Völnerrel kapcsolatos előkészítő eljárást.

Fürcht szerint az üzenet lényege az volt, hogy „ebből nem lehet ügy”, ám sem ő, sem Tomin nem kívánta elfogadni a nyomozás megszüntetését. Ibolya Tibor akkori fővárosi főügyész bevonásával végül olyan megoldást találtak, amely lehetővé tette az ügy folytatását: a Fővárosi Nyomozó Ügyészség részéről feljelentést tettek a Központi Nyomozó Főügyészségen.

A volt főügyész hangsúlyozta, hogy Tomin Szilvia és a vele dolgozó felderítők kitartása nélkül a Schadl-Völner-ügy jelenlegi formájában aligha juthatott volna el a nyomozásig. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy pontosan ki adta a leállításra vonatkozó felsőbb utasítást, nem tudott egyértelmű választ adni.

Balla György éppen ezt kérte számon a meghallgatáson. A fideszes politikus szerint az olyan megfogalmazások, hogy valaki "fentről szólt", önmagukban nem elegendők egy politikai felelősség megállapításához, ezért konkrét neveket és ellenőrizhető tényeket kell megnevezni. Ez a követelés nehezen vitatható, hiszen a feltételezett beavatkozás súlya miatt különösen fontos lenne megállapítani, pontosan ki, mikor és milyen jogcímen próbált hatni az eljárásra.

Fürcht egy másik, szintén tisztázásra váró történetről is beszélt: állítása szerint felettes ügyészi utasítást kaptak arra, hogy a nyomozás során keletkezett hiteles iratmásolatokat semmisítsék meg. Ezt nem hajtották végre, a dokumentumokat pedig egy páncélszekrényben őrizték meg. A részletek egy részét minősített adatok miatt a nyilvános ülésen nem ismertette, ezért Toroczkai László zárt meghallgatást kezdeményezett.

A bizottság előtt arra a kérdésre is igennel válaszolt, hogy kapott-e politikailag befolyásolt utasítást a felettesétől. A konkrét utasítások és az érintettek azonosítása ezért továbbra is a vizsgálat fontos feladata marad.

Magyar Péter számára nem minden úgy alakult, ahogyan várhatta

Fürcht Pál meghallgatása után nehéz lenne azt állítani, hogy a Schadl-Völner-ügy valamennyi vitatott kérdésére megszületett a válasz. A korábbi főügyész súlyos állításokat fogalmazott meg az eljárás akadályozására tett kísérletekről, és ezek további vizsgálatot igényelnek. Ugyanakkor legalább ennyire figyelemre méltó, amit Varga Judit szerepéről, Rogán Antal állítólagos ügyészségi bejárásáról és Magyar Péter SMS-eiről mondott.

A miniszterelnök annak idején a titokban rögzített hangfelvétellel országos politikai botrányt robbantott ki, és a történetet később is saját politikai fellépésének egyik fontos igazolásaként használta. Most azonban a nyomozást egykor vezető ügyész olyan kijelentéseket tett, amelyek legalábbis több ponton megkérdőjelezik a közvélemény előtt kialakított képet.

Különösen beszédes, hogy Fürcht Varga Juditot nem a korrupciós ügy résztvevőjeként írta le, hanem olyan miniszterként, akinek tudomása sem volt a feltárt visszaélésekről. Rogán Antal munkatársainak állítólagos ügyészségi irateltüntetését saját vezetői tapasztalatai alapján cáfolta, a Magyar Péternek küldött személyes SMS-ek történetét pedig ugyancsak helyesbítette.

Mindez természetesen nem csökkenti a Schadl–Völner-ügy súlyát, és nem teszi fölöslegessé annak kivizsgálását sem, hogy kik és milyen módszerekkel próbálhatták megakadályozni az eljárás lefolytatását. A korrupció feltárása azonban nem válhat válogatós műfajjá, amelyben csak azok a vallomások számítanak, amelyek éppen alátámasztják az előre megfogalmazott politikai következtetéseket.

Magyar Pétertől ezért most az lenne elvárható, hogy ugyanolyan határozottsággal reagáljon Fürcht Pál számára kellemetlen kijelentéseire, mint amilyen határozottsággal korábban az ügyészségi beavatkozásról beszélt. Ha vannak további bizonyítékai, hozza nyilvánosságra őket, ha pedig egyes állításai pontatlannak bizonyultak, akkor azokat tisztázza. Ugyanis a Schadl-Völner-ügyben nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy vallomás mennyire illik a miniszterelnök politikai történetébe, hanem az, hogy mi történt valójában. Fürcht Pál meghallgatása után pedig több olyan kérdés is az asztalon van, amelyre ezúttal már Magyar Pétertől is érdemes lenne egyenes választ hallani.