Újabb meghökkentő részletek derültek ki Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnök dunakeszi szolgálati villájáról. A 24.hu több mint egy évig tartó pereskedés után jutott hozzá azokhoz az építési szerződésekhez, amelyekből kiderült: a Honvédelmi Minisztérium cége mintegy 650 millió forintot költött egy már 75–80 százalékban elkészült ingatlan befejezésére. A dokumentumokat átvizsgáló építész egyes munkálatoknál húszszoros túlárazásra utaló tételeket azonosított. A növényekre csaknem 40 millió forint ment el, egy homlokzati munkafázis elszámolt ára pedig elméletileg 300 ezer forintos órabérnek felelne meg. A legfontosabb kérdés azonban továbbra is az: ki engedélyezte ezeket a kiadásokat, és milyen indokok alapján?

A szolgálati villa ügye még 2025 februárjában került a nyilvánosság elé, miután Ruszin-Szendi Romulusz a Tisza Párt oldalán vállalt politikai szerepet. A korábbi vezérkari főnök számára Dunakeszin kialakított ingatlanra az akkori kormányzat beszámolói szerint összesen több mint egymilliárd forint közpénzt fordítottak. A fényűző berendezések, a jakuzzi, a szauna és a méregdrága kerti elemek már akkor komoly felháborodást váltottak ki.

Az ügyben Szalay-Bobrovniczky Kristóf akkori honvédelmi miniszter vizsgálatot kezdeményezett, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal pedig 2025 nyarán nyilvánosságra hozta megállapításait. Az ellenőrzés kirívóan pazarló beszerzésekről számolt be, és megállapította, hogy az ingatlan kialakítása messze túlmutatott egy szokványos szolgálati lakás felszereltségén. A jelentés ugyanakkor az építési szerződések részletes árazását nem vizsgálta, pedig a beruházás legnagyobb összegei éppen ezekben szerepeltek.

A 24.hu ezért közérdekű adatigényléssel fordult a Honvédelmi Minisztérium cégéhez, a HM EI Zrt.-hez, amely azonban a folyamatban lévő büntetőeljárásra hivatkozva megtagadta a szerződések kiadását. Az újság végül bírósághoz fordult, és több mint egy évnyi jogi eljárás után megszerezte a dokumentumokat. A most nyilvánosságra került tizenkilenc szerződés új megvilágításba helyezi a sok száz milliós költekezést.

Egy majdnem kész házra ment el további 650 millió forint

A villa megvásárlásakor az épületet félkész ingatlanként mutatták be, amelyet a honvédelmi tárca cége később a vezérkari főnök szolgálati lakásává alakított. A megszerzett iratok azonban azt mutatják, hogy az ajánlatot készítő építésziroda már 2022-ben 75–80 százalékos készültségi szintet állapított meg.

A tervezők becslése szerint az előző tulajdonosok nagyjából 250 millió forintot fordíthattak az épületre, és további 250 millió forint elegendő lehetett volna a befejezéshez. A valós költségek azonban ettől jelentősen eltértek: az építési szerződések alapján végül mintegy 640 millió forintot költöttek a munkálatokra, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal pedig korábban 652,5 millió forintos beruházási összeget állapított meg.

A 320–330 négyzetméteres ingatlan befejezésére tehát négyzetméterenként megközelítőleg kétmillió forintot fordítottak, miközben az épület nagyobb része már elkészült. A 24.hu által megkérdezett építész szerint ekkora összeg még rendkívül magas luxuskivitelezési igények mellett is nehezen indokolható.

A szerződésekben szereplő tételek önmagukban is meghökkentőek. A külső homlokzat befejezésére 72,2 millió forintot, a belső munkálatokra 62,8 milliót, az épületgépészetre 89 milliót, az elektromos szerelésre pedig 85,8 millió forintot fordítottak. A lapostetővel és terasszal kapcsolatos munkák további 105 millió forintba kerültek, amelyből 46 milliót az anyagköltség tett ki. Csak a különböző tervezési feladatokra közel 50 millió forint ment el.

A legkirívóbb tételt azonban nem feltétlenül ezek a nagy összegek jelentik, hanem azok a munkafázisok, amelyeknél a szakértő szerint a szerződéses ár és a piaci munkadíj között rendkívüli különbség mutatkozik.

Jelentős túlárazás és egy vagyonba kerülő kert

A 24.hu által megkérdezett építész az üvegszövet háló felhelyezését hozta fel az egyik legszembetűnőbb példaként. A szerződésben ezért a munkáért négyzetméterenként 38 790 forintot számoltak fel, áfa nélkül, miközben a szakértő szerint az akkori piaci munkadíj nagyjából 1600 forint plusz áfa volt. A két összeg között több mint huszonnégyszeres különbség van. Az építész becslése szerint a háló egy négyzetméternyi felhelyezése körülbelül tíz percet vehet igénybe, így az elszámolt díj elméletileg csaknem 300 ezer forintos órabérnek felelne meg. Számítása szerint ennél az egyetlen szerződéses tételnél hozzávetőleg 18 millió forintos túlárazás merülhet fel.

Fontos ugyanakkor, hogy ezek szakértői becslések, nem pedig jogerősen megállapított visszaélések, a tényleges túlárazás bizonyításához a műszaki tartalom és a teljesítés részletes ellenőrzésére is szükség lenne. A feltárt árkülönbségek azonban mindenképpen alapos magyarázatot igényelnek.

A kert kialakítása sem bizonyult olcsó vállalkozásnak. A mintegy 320 négyzetméteres területre összesen körülbelül 80 millió forintot fordítottak. A növényekre eredetileg 29 millió forintot terveztek elkölteni, ám egy szerződésmódosítás után ez az összeg 39,6 millió forintra emelkedett.

A beszerzések között szerepelt egy 3,1 millió forintos, bonsai formára alakított tiszafa, valamint tíz további tiszafa, amelyek darabonként 1,2 millió forintba kerültek. A kerti tipegőkövek négyzetméterára pedig 356 ezer forint volt. Emellett 35,5 millió forintot számoltak el kerti berendezésekre, 25,6 milliót kerítéslécekre és azok tartozékaira, további 17,3 milliót pedig különleges burkolóanyagokra.

Az állami beruházás teljes költsége az ingatlan megvásárlásával, felújításával és berendezésével együtt meghaladta az egymilliárd forintot. A 2025-ös KEHI-jelentés 235 millió forintos vételárat, 652,5 millió forintos építési és átalakítási költséget, valamint további, százmilliós nagyságrendű berendezési beszerzéseket tartott nyilván.

Ki rendelte meg, és ki hagyta jóvá a költekezést?

A most megszerzett szerződések egyik legfontosabb megállapítása, hogy Ruszin-Szendi Romulusz neve nem szerepel a dokumentumokban megrendelőként vagy szerződő félként. A szerződéseket a HM EI Zrt. részéről a vállalat vezetői írták alá, a kapcsolattartók pedig a társaság középvezetői voltak.

A szerződések többségét Trembeczki László vezérigazgató írta alá, aki a 2026-os kormányváltás után is a vállalat élén maradt. A beruházás idején a HM EI Zrt. feletti tulajdonosi jogokat Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter gyakorolta. A társaság alapszabálya szerint bizonyos, nettó 500 millió forintot meghaladó döntések a tulajdonosi joggyakorló hatáskörébe tartozhattak, ezért felmerül, hogy a beruházás jóváhagyása milyen szinten történt meg. A 24.hu kérdéseire a HM EI Zrt. nem adott választ, így továbbra sem világos, milyen műszaki vagy gazdasági indokokkal magyarázhatók a feltűnően magas árak, illetve milyen jóváhagyási eljárás előzte meg a kifizetéseket.

Ruszin-Szendi Romulusz korábban azt állította, hogy az ingatlant nem ő vásárolta meg, és nem is ő volt a beruházás megrendelője. A ház a magyar állam tulajdonában maradt, szolgálati ingatlanként pedig a mindenkori vezérkari főnök elhelyezését szolgálta volna.

A szerződések valóban nem igazolják Ruszin-Szendi közvetlen részvételét az építési megrendelésekben. Ez azonban nem azonos azzal, hogy az ingatlannal kapcsolatos valamennyi korábbi kifogás megdőlt volna. A KEHI ugyanis 2025-ben azt állította, hogy egyes luxusberendezések és kényelmi szolgáltatások beszerzése az akkori vezérkari főnök igényeihez kapcsolódott. A Tisza Párt akkori válasza szerint Ruszin-Szendi nem ismerte az általa kért beszerzések pontos költségeit.

A két kérdést tehát érdemes külön kezelni: az egyik az, hogy ki milyen berendezéseket igényelt, a másik pedig az, hogy ki döntött a kivitelezésről, ki fogadta el a vállalkozói ajánlatokat, és ki ellenőrizte a közpénzek felhasználását. Az ügyben Budai Gyula korábbi fideszes képviselő feljelentése alapján hivatali visszaélés gyanúja miatt rendőrségi nyomozás indult, amely a legutóbbi tájékoztatás szerint továbbra is folyamatban van.

Egymilliárdos beruházás, négy hónapnyi használat

A történetnek van még egy különösen nehezen magyarázható része. Ruszin-Szendi Romulusz mindössze négy hónapon keresztül, 2023 januárjától májusig használta a dunakeszi szolgálati villát. Vezérkari főnöki felmentését követően családjával együtt kiköltözött, utódja, Böröndi Gábor pedig már nem kívánt beköltözni az ingatlanba. Számára a minisztérium inkább Szentendrén bérelt másik házat.

A dunakeszi villa azóta üresen áll, fenntartása azonban továbbra is pénzbe kerül. A HM EI Zrt. adatai szerint a havi átlagos fenntartási költség körülbelül 370 ezer forint, vagyis az állam egy olyan ingatlanra költ rendszeresen, amelyet évek óta nem használnak eredeti rendeltetésének megfelelően.

Mindez különösen indokolttá teszi a teljes beruházás átvilágítását. A szolgálati ingatlan biztosítása önmagában legitim állami feladat lehet, de az egymilliárd forintot meghaladó beruházás, a kirívóan magas szerződéses árak és a néhány hónapnyi tényleges használat együtt olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre nem elegendő politikai nyilatkozatokkal válaszolni.

A korábbi kormány a villa ügyét Ruszin-Szendi Romulusz politikai szerepvállalásának egyik legfontosabb támadási felületeként kezelte. A most nyilvánosságra került dokumentumok azonban azt is megmutatják, hogy a szerződések mögött a honvédelmi tárca saját vállalata állt, a kifizetésekről pedig állami vezetők döntöttek.

A valódi kérdés így már nem pusztán az, hogy milyen luxuskörülmények között lakhatott négy hónapig a korábbi vezérkari főnök. Érdekesebb lenne megtudni, hogy miként kerülhetett egy majdnem kész állami szolgálati ingatlan befejezése 650 millió forintba, ki ellenőrizte a vállalkozói árakat, és visel-e bárki felelősséget azért, ha a közpénzekből valóban indokolatlanul magas összegeket fizettek ki. A szerződések nyilvánosságra kerültek, így most már a döntések és a felelősök feltárása következhetne.