Egészen különös beszerzésekre bukkant az Ellenpólus a Ruszin-Szendi Romulusz vezette Honvédelmi Minisztérium szerződései között. A tárca csaknem húszmillió forintért rendelt avatási szablyákat, majd szintén közel húszmillióért porcelántermékeket. Az első szerződés összege mindössze 155 ezer, a másodiké pedig csupán 10 780 forinttal maradt el a húszmilliós nemzeti közbeszerzési értékhatártól. Ráadásul a szablyák beszállítójának tulajdonosa közösségi médiás bejegyzései alapján a Tisza Párt szimpatizánsa lehet. A nyilvánosságra került adatok több olyan kérdést is felvetnek, amelyekre a minisztériumnak érdemes lenne részletes választ adnia.

Alig néhány héttel azután, hogy Ruszin-Szendi Romulusz átvette a Honvédelmi Minisztérium vezetését, máris jelentős összegű beszerzésekről születtek döntések. Az Ellenpólus a hivatalos állami szerződésadatbázist vizsgálva figyelt fel arra, hogy a tárca júniusban 19 845 000 forintért rendelt avatási szablyákat a Hungarian Gun House Fegyverkereskedelmi és Szolgáltató Kft.-től. A szállítás határideje augusztus vége volt, így a megrendelés időben egybeesett a nyári honvédtisztavatások előkészítésével.

A vállalkozás tulajdonosa és ügyvezetője Hámos György József, akinek közösségi oldalán több Fidesz-ellenes, illetve a Tisza politikusaihoz és holdudvarához köthető bejegyzés található. Az Ellenpólus szerint a megosztások alapján a vállalkozó a Tisza Párt szimpatizánsa lehet. Ez önmagában természetesen nem igazolja, hogy politikai kapcsolatai miatt kapott megbízást, az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy a közel húszmilliós szerződés éppen a közbeszerzési értékhatár alatt született meg.

Akár 193 ezer forintba is kerülhetett egyetlen avatási szablya

Az ügy egyik legérdekesebb részlete, hogy a nyilvános szerződésadatok között nem szerepel a megrendelt szablyák darabszáma. Az augusztusi tisztavatáshoz kapcsolódó ünnepségen 103 honvéd tisztjelölt kapta meg a tiszti hivatás egyik hagyományos jelképét. Amennyiben a minisztérium kizárólag számukra rendelte volna meg a szablyákat, a 19 845 000 forintos szerződés alapján egyetlen darab ára megközelítőleg 193 ezer forint lenne.

Az Ellenpólus egy budapesti replikakereskedés kínálatával is összevetette az összeget, ahol a szablyák többsége 25 és 90 ezer forint között kapható, a legdrágább példány pedig 110 ezer forintba kerül. A katonai avatási szablyák műszaki követelményei és kivitelezése ugyanakkor eltérhetnek a kereskedelmi replikákétól. Az árkülönbség tényleges megítéléséhez ezért mindenekelőtt azt kellene tudni, pontosan hány darabot, milyen minőségben és milyen egységáron rendelt a minisztérium.

A darabszám hiánya különösen azért feltűnő, mert a nyilvános adatokból így nem ellenőrizhető, hogy a beszerzés mennyire volt gazdaságos. A honvédelmi tárca egy közel húszmilliós megrendelésnél joggal számíthat arra, hogy felmerül az igény a részletes elszámolásra.

A porcelánoknál már csak 10 780 forinton múlt a húszmilliós határ

A szablyák után egy másik minisztériumi beszerzés is felkeltette az Ellenpólus figyelmét. A Honvédelmi Minisztérium ugyanis 19 989 220 forintért rendelt porcelánokat, vagyis a szerződés összege mindössze 10 780 forinttal maradt el a húszmilliótól. A megbízást az őrbottyáni Hutter Kft. kapta, amelynek fő tevékenysége a nyomdai szolgáltatásokhoz kapcsolódik.

Ebben az esetben sem szerepel a közzétett szerződésadatok között a pontos darabszám, így az egyes termékek ára nem állapítható meg. A két megrendelés együttes értéke 39 834 220 forint, miközben mindkét szerződés külön-külön a közbeszerzési küszöb alatt maradt.

A 2026-os költségvetési törvény az általános árubeszerzésekre húszmillió forintos nemzeti értékhatárt állapít meg, amelyet a közbeszerzési szabályok szerint áfa nélkül kell számítani. A közvetlenül ez alatt kötött szerződés önmagában nem szabálytalan, és a különböző tárgyú beszerzések összege sem adható automatikusan össze. A mostani ügyben azonban éppen ezért lenne fontos megismerni a szerződések részletes tartalmát, az értékek számításának módját és azt, hogy a minisztérium milyen ajánlatok alapján választotta ki a beszállítókat.

Az Ellenpólus további két szerződést is bemutatott: a Lézerirodatechnika Kft. 11 652 700 forintért szállított számítástechnikai segédanyagokat, a Miticzky Műhely Kft. pedig 6 282 340 forintos megbízást kapott szolgálati jelek elkészítésére. A négy vizsgált szerződés összértéke így 57 769 260 forint.

A történet legfontosabb kérdése nem az, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak szüksége van-e avatási szablyákra vagy ünnepi porcelánokra. Ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért éppen a közbeszerzési értékhatár közelében születtek meg a két legnagyobb értékű megrendelés szerződései.

A Tisza Párt a választási kampányban átláthatóbb állami működést és a közpénzek felhasználásának szigorúbb ellenőrzését ígérte. Most éppen a saját kormányának honvédelmi tárcájánál merültek fel olyan kérdések, amelyek megválaszolásához nem politikai nyilatkozatokra, hanem tételes szerződésadatokra lenne szükség.

Ruszin-Szendi Romulusz minisztériuma közel hatvanmillió forintot költött el a bemutatott négy beszerzésre. Ebből majdnem negyvenmillió két olyan szerződésre jutott, amelyek egyaránt a húszmilliós határ közelében álltak meg. A közpénzekkel való elszámolásnak pedig nem az értékhatár alatt, hanem éppen az ilyen feltűnő összegeknél kellene kezdődnie.