1990. október 25-én olyan tiltakozássorozat vette kezdetét Magyarországon, amilyenre a rendszerváltás után addig nem volt példa. Az Antall-kormány által bejelentett, 65 százalékos üzemanyagár-emelés miatt a taxisok és a magánfuvarozók lezárták Budapest hídjait, majd országszerte a legfontosabb közlekedési útvonalakat. A többnapos taxisblokád szinte teljesen megbénította az ország közlekedését, és az új magyar demokrácia első igazán súlyos politikai válságává vált.
A drasztikus áremelést az Antall József vezette kormány a szovjet olajszállítások visszaesésével és az öbölháború miatt megugró világpiaci kőolajárakkal indokolta. A döntés értelmében a normálbenzin literenkénti ára 56 forintra emelkedett, ami az akkori kereseti viszonyok mellett rendkívül súlyos tehernek számított. A taxisok számára az üzemanyag közvetlen megélhetési költséget jelentett, így a váratlan bejelentés azonnali felháborodást váltott ki.
Október 25-én délután taxisok százai gyűltek össze a budapesti Hősök terén, majd a Parlament elé vonultak, ahol a benzináremelés visszavonását követelték. Miután a kormány képviselőivel folytatott egyeztetés nem vezetett eredményre, megkezdődtek az útlezárások. A demonstrációk szervezésében meghatározó szerepet játszottak a CB- és URH-rádiók, amelyek segítségével a fuvarozók rendkívül gyorsan tudták összehangolni akcióikat.
Másnapra Budapest közlekedése gyakorlatilag megbénult, a hidakat, a főbb csomópontokat és a városba vezető utakat eltorlaszolták. A tiltakozás vidékre is átterjedt, több nagyvárosban és határátkelőnél szintén blokádokat alakítottak ki. A lezárásokon elsősorban a mentőket, a tűzoltókat, az élelmiszert szállító járműveket és az országból kivonuló szovjet katonai konvojokat engedték át. A lakosság sok helyen gyalogosan, stoppolva vagy egymást segítve próbált közlekedni.
A helyzet politikailag is rendkívül feszült volt. Antall József miniszterelnök ekkor kórházban feküdt, feladatait Horváth Balázs belügyminiszter látta el. A kormány törvénytelennek minősítette az útlezárásokat, miközben Göncz Árpád köztársasági elnök az áremelés felfüggesztését szorgalmazta. A rendőri és katonai beavatkozás lehetősége körül komoly vita alakult ki, végül azonban sikerült elkerülni az erőszakos összecsapásokat.
A blokád október 28-án, az Érdekegyeztető Tanácsban megszületett kompromisszumos megállapodással ért véget. A kormány engedményeket tett az üzemanyagárak ügyében, a taxisok és fuvarozók pedig fokozatosan felszámolták az útzárakat.
A taxisblokád máig a rendszerváltás utáni magyar történelem egyik legtöbbet vitatott eseménye. Egyesek a megélhetésüket védő vállalkozók sikeres érdekérvényesítését látják benne, mások az ország működését veszélyeztető, politikai következményekkel járó nyomásgyakorlásként értékelik. Harminchat évvel később azonban egy dolog vitathatatlan: 1990 októberében a magyar taxisok megmutatták, hogy szervezett fellépéssel akár egy egész ország közlekedését is képesek megbénítani.
