A kötelező tananyag csökkentésére készül az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium, amely a Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek és az érettségi követelmények felülvizsgálatát is megkezdte. Lannert Judit szerint a változtatások célja, hogy a diákoknak több idejük maradjon a tanultak megértésére és gyakorlására. A tervek akár már a 2027/2028-as tanévtől életbe léphetnek, egyelőre azonban nem derült ki, pontosan mely tantárgyakat és tananyagrészeket érintené a reform.

Átfogó tantervi változtatások előkészítését jelentette be Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter. A tárcavezető Facebook-bejegyzése szerint megkezdődött a 2020-as Nemzeti alaptanterv, az ahhoz kapcsolódó kerettantervek, valamint az érettségi követelmények áttekintése. A minisztérium első lépésben a kötelező tananyag mennyiségét kívánja csökkenteni, miközben hosszabb távon a teljes tantervi rendszer megújítását is előkészíti. Lannert szerint az oktatásnak nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie a megértésre, az ismeretek alkalmazására és a képességek fejlesztésére, a jelenlegi tananyag mennyisége ugyanis sok esetben nem biztosít elegendő időt az elmélyült tanulásra.

A bejelentésben szereplő célok önmagukban aligha nevezhetők vitathatónak. A túlterhelt diákok, a tananyag feldolgozására rendelkezésre álló idő és a gyakorlati tudás fejlesztésének szükségessége régóta visszatérő kérdés a magyar oktatásban. A mostani tervek megítéléséhez azonban alapvető fontosságú lenne tudni, hogy a minisztérium pontosan mit ért tananyagcsökkentés alatt. Más következményekkel jár, ha a tantervekben szereplő ismétléseket és kevésbé lényeges részleteket hagyják el, és egészen másokkal, ha alapvető történelmi, irodalmi, természettudományos vagy kulturális ismeretek kerülnek ki a követelmények közül. Lannert Judit egyelőre nem ismertette, milyen szempontok alapján választanák ki az elhagyható tartalmakat, így a bejelentésből még nem lehet megállapítani a készülő változtatások tényleges mélységét.

A pedagógusokra bíznák a javaslatokat, de a végső döntés a minisztériumé

A tárcavezető közlése szerint a tananyag felülvizsgálatában meghatározó szerepet szánnak a pedagógusoknak. A minisztérium arra számít, hogy a tanárok saját tapasztalataik alapján jelzik, mely témakörökre jut túl kevés idő, hol lenne szükség alaposabb gyakorlásra, és mely tartalmak csökkenthetők anélkül, hogy az a tanulók tudásának rovására menne. A javaslatokat az iskolai szakmai munkaközösségekben gyűjtenék össze, a folyamatról és az intézmények feladatairól pedig az igazgatóknak küldött levélben adnak tájékoztatást. Lannert azt is jelezte, hogy ebben a szakaszban nem tervezik új tantárgyi tartalmak bevezetését, ugyanakkor bővítenék a tantervekhez kapcsolódó módszertani ajánlásokat.

A pedagógusok bevonása fontos szakmai lehetőség, de önmagában nem garantálja, hogy az iskolákban megfogalmazott javaslatok a végleges szabályozásban is megjelennek. Egyelőre nem ismert, milyen eljárásban összesítik a tanári véleményeket, kik értékelik azokat, illetve milyen szerepet kapnak a tantárgyi szakmai szervezetek, az egyetemek, a szülők és a diákok. Az sem világos, hogy a különböző iskolatípusok eltérő igényeit miként veszik figyelembe. Egy kistelepülési általános iskola, egy nagyvárosi gimnázium és egy szakképzési intézmény tapasztalatai között jelentős különbségek lehetnek, ezért a tananyagcsökkentés eredményessége szempontjából az is meghatározó, mennyire rugalmas szabályozás születik.

A változtatások tervezett időpontja szintén több gyakorlati kérdést felvet. A 2027/2028-as tanév kezdetéig még csaknem egy év áll rendelkezésre, ennyi idő alatt azonban nemcsak a tanterveket kellene felülvizsgálni, hanem az érintett tankönyveket, tanmeneteket és vizsgakövetelményeket is össze kellene hangolni. Különösen érzékeny terület az érettségi, hiszen a középiskolások éveken keresztül készülnek az adott vizsgarendszer követelményei alapján. Ha ezek megváltoznak, világos átmeneti szabályokra lesz szükség annak érdekében, hogy az érintett évfolyamok pontosan tudják, milyen tudást kérnek majd számon rajtuk. A minisztérium egyelőre nem ismertette, hogy a tervezett módosításokat egyszerre vagy felmenő rendszerben vezetnék-e be.

Mi lesz a magyar történelemmel, irodalommal és a nemzeti nevelés hangsúlyaival?

A készülő tantervi módosítások egyik legérzékenyebb kérdése a nemzeti kulturális és történelmi ismeretek helye lehet. Lannert Judit korábban, az észt és a magyar Nemzeti alaptantervet összehasonlítva, kifogásolta a hazai szabályozás egyes hangsúlyait. A Magyar Nemzet áprilisi beszámolója szerint a miniszterjelöltként nyilatkozó oktatáskutató az észt tanterv gyermekközpontúbb, jövőorientált szemléletét állította szembe a magyar szabályozással, amelyet a nemzeti értékekre és az állampolgári nevelésre összpontosítónak tartott. Akkor úgy fogalmazott, hogy a "haladásellenes hazafiság narratíváját át kell alakítani", és új egyensúlyt kell teremteni a nemzeti értékek és a fejlődés követelményei között.

Ezek a korábbi megállapítások most új jelentőséget kaphatnak, hiszen Lannert Judit immár miniszterként vesz részt a tantervi szabályozás átalakításában. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a korábban megfogalmazott oktatáspolitikai véleménye és a jelenleg bejelentett konkrét intézkedések között. A mostani bejegyzésből nem következik, hogy a minisztérium a magyar történelem, az irodalmi kánon vagy a nemzeti identitáshoz kapcsolódó ismeretek visszaszorítására készülne, de az sem derül ki, hogy ezeket a területeket érintetlenül hagynák. A bizonytalanságot éppen az okozza, hogy a kormányzat egyelőre nem tette közzé a tervezett módosítások részletes szakmai szempontjait.

A tananyag mennyiségének csökkentése és a nemzeti műveltség megőrzése között nem szükségszerű az ellentét. Egy jól előkészített reform lehetővé teheti, hogy a diákok kevesebb részletet magoljanak be, miközben alaposabban megismerik a magyar történelem meghatározó eseményeit, az irodalom kiemelkedő alkotásait és a természettudományok alapvető összefüggéseit. Ehhez azonban világosan meg kell határozni, mely ismeretek tekinthetők nélkülözhetetlennek, és melyek azok, amelyek elhagyása valóban felszabadíthatja az oktatásra fordítható időt. A reform szakmai és társadalmi megítélését ezért jelentősen befolyásolhatja, hogy a minisztérium milyen módon biztosítja a változtatások átláthatóságát és a nyilvános egyeztetést.

Korábbi kijelentései miatt a pedagógusokkal való együttműködés is érzékeny kérdés

A tanári véleményekre épülő reform azért is figyelmet érdemel, mert Lannert Judit pedagógusokról és iskolaigazgatókról tett korábbi kijelentései heves politikai vitát váltottak ki. Egy korábbi Klubrádió-interjújában a centralizált oktatási rendszer hatásairól beszélve megkérdőjelezte, hogy a jelenlegi működési feltételek mennyire kedveznek az önálló, innovatív pedagógusi szemléletnek, és az iskolaigazgatók széles körű leváltásának gondolatát is felvetette. A kijelentéseket a KDNP és több ellenzéki politikus a tanárok és intézményvezetők megsértéseként értékelte, és a miniszter lemondását követelte. Lannert később arra hivatkozott, hogy korábbi, 2023-as nyilatkozatát félreértelmezték, míg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a körülötte kialakult politikai vitát eltúlzottnak tartotta, bár az általános igazgatócserétől elhatárolódott.

Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a tanárok most ne pusztán végrehajtói legyenek a minisztériumi elképzeléseknek, hanem valóban beleszólhassanak az őket és a diákokat közvetlenül érintő döntésekbe. A szakmai egyeztetés hitelessége azon is múlhat, hogy a tárca miként kezeli a saját elképzeléseitől eltérő véleményeket, és nyilvánossá teszi-e a beérkező javaslatok összesítését. A pedagógusok számára emellett az is meghatározó, hogy az új tantervek alkalmazásához elegendő felkészülési idő, megfelelő módszertani támogatás és használható oktatási segédanyag álljon rendelkezésre. A tananyagcsökkentés ugyanis önmagában nem oldja meg az iskolarendszer valamennyi problémáját.

Az oktatás eredményességével kapcsolatos kihívásokat a nemzetközi felmérések is jelzik. Az OECD 2025-ös PISA-vizsgálatának adatai szerint a magyar 15 éves tanulók matematikából átlagosan 459, szövegértésből 452 pontot értek el, mindkét területen elmaradva az OECD átlagától. A tanulói teljesítményeket ugyanakkor számos tényező alakítja, köztük a családi háttér, az iskolák közötti különbségek, a pedagógusellátottság és az oktatási módszerek. Éppen ezért önmagában a tananyag mennyiségének csökkentésétől nem várható automatikus javulás. A döntő kérdés az lesz, hogy a felszabaduló időt az iskolák valóban hatékonyabb tanulásra, az alapvető készségek fejlesztésére és a lemaradások csökkentésére tudják-e fordítani.

A bejelentés megtörtént, de a reform tartalmát még nem ismerni

Lannert Judit október 20-i bejelentése egyelőre az oktatási rendszer átalakításának irányát jelöli ki, nem pedig a végleges változtatásokat ismerteti. A minisztérium közölte, hogy csökkenteni kívánja a kötelező tananyag mennyiségét, felülvizsgálja az érettségi követelményeket, és számít a pedagógusok javaslataira. Arra azonban még nem adott választ, hogy mekkora csökkentést terveznek, mely tantárgyakat érintené a változás, hogyan módosulhatnak a számonkérési követelmények, és milyen garanciák biztosítják az alapvető műveltségi tartalmak megőrzését. Ezek nélkül a reform valódi hatásairól korai lenne következtetéseket levonni.

A következő hónapok egyik legfontosabb kérdése ezért az lesz, hogy a minisztérium mikor áll elő a konkrét szakmai tervekkel, és milyen széles körű egyeztetés előzi meg azok elfogadását. A diákok túlterheltségének enyhítése fontos oktatáspolitikai cél, de a mennyiségi csökkentés csak akkor tekinthető eredménynek, ha nem jár együtt a szükséges tudás és készségek visszaszorulásával. Ugyanilyen lényeges, hogy a változások a pedagógusok munkáját is segítsék, és ne teremtsenek újabb bizonytalanságot az iskolák számára.

A tananyagcsökkentés valódi tétje tehát nem egyszerűen az, hogy a jövőben hány oldallal kell kevesebbet megtanulniuk a diákoknak, hanem az, hogy milyen tudással kerülnek ki az iskolákból. A reform sikerét nem a bejelentés hangzatos céljai, hanem az elhagyott és megtartott tananyagok, az új követelmények és végső soron a tanulók eredményei alapján lehet majd megítélni. Addig pedig a legfontosabb kérdés továbbra is megválaszolatlan: pontosan miből akar kevesebbet tanítani a minisztérium?