Úgy tűnik, Bódis Kriszta számára hirtelen különösen fontossá vált a közbeszéd tisztasága. A Tisza politikusa bejelentette, hogy már tizenkét bírósági eljárás van folyamatban az őt rágalmazó személyekkel szemben, most pedig újabb huszonöt Facebook-kommentet és bejegyzést továbbított ügyvédeinek. A rágalmazás büntetőjogi következményeire is figyelmeztetett. A bejelentés azonban felvet egy kellemetlen kérdést: vajon ugyanezt a mércét alkalmazza saját politikai közösségének megszólalásaira is?

Bódis Kriszta közösségi oldalán részletesen ismertette, milyen jogi következményekkel járhat, ha valaki valótlan, becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tesz közzé egy másik emberről. A politikus szerint nemcsak az eredeti bejegyzés szerzője, hanem bizonyos esetekben annak továbbterjesztője is felelősségre vonható.

A közleményből kiderült, hogy az ügyvédei jelenleg tizenkét bírósági ügyön dolgoznak, és további huszonöt kifogásolt megnyilvánulás miatt készítenek elő jogi lépéseket. Bódis a Büntető törvénykönyv rágalmazásra vonatkozó rendelkezését is felidézte, amely nagy nyilvánosság előtt elkövetett esetben akár két évig terjedő szabadságvesztést tesz lehetővé.

A Facebook-kommentelők tehát megkapták a jogi gyorstalpalót, már csak az a kérdés, hogy a tananyag eljut-e a kormánypárti politikusokhoz és véleményformálókhoz is.

Amikor a sértő szavak egyszer csak sérteni kezdenek

A közéletben régóta mindennaposak a súlyos vádaskodások, a személyeskedő megszólalások és a politikai ellenfelek nyilvános megbélyegzése. Kormányoldalon és ellenzéki körökben egyaránt elhangzottak olyan kijelentések, amelyek miatt az érintettek joggal tehették fel a kérdést: hol ér véget a politikai véleménynyilvánítás, és hol kezdődik a becsületsértés vagy a rágalmazás?

Az elmúlt években a magyar politikai kommunikáció szinte állandó kellékévé vált a maffiázás, a tolvajozás és a különféle bűncselekményekkel kapcsolatos vádaskodás. Ezek a kifejezések nem kizárólag egyetlen politikai oldal megszólalásaiban jelentek meg. A nyilvános viták hangnemének romlásáért ezért aligha lehet valamennyi felelősséget a Facebook névtelen kommentelőire hárítani.

Bódis Kriszta most határozottan kiáll a saját jó hírneve mellett, ez azonban alkalmat ad arra is, hogy megvizsgáljuk, milyen követelményeket támasztanak a közéleti szereplők egymással és saját politikai szövetségeseikkel szemben, ugyanis a rágalmazás nem attól válik elfogadhatatlanná, hogy ezúttal éppen minket érint.

Magyar Péternek is érdemes lenne meghallgatnia a jogi figyelmeztetést

Bódis Kriszta szavai a Tisza-kormány vezetőjének is szolgálhatnak emlékeztetőül. Magyar Péter politikai kommunikációját ugyanis rendszeresen kísérik éles, személyeskedő megszólalások és súlyos vádak politikai ellenfeleivel szemben. Különösen érdekes a helyzet azokban az ügyekben, amikor a miniszterelnök nyilvánosan bűncselekmények elkövetésével kapcsolatos állításokat fogalmaz meg, miközben az érintettek büntetőjogi felelősségéről még nem született jogerős bírósági döntés.

Az ilyen kijelentések jogi megítélése természetesen az adott közlés tartalmától függ, a politikai felelősség azonban ennél szélesebb kérdés. Aki másoktól fegyelmezett, tisztességes közbeszédet vár el, annak saját politikai közösségében is érvényesítenie kellene ugyanezt az elvárást.

Bódis akár egy következő kormányülésen is előadhatná a Facebookon közzétett kis jogi ismertetőjét. Elvégre a politikai kommunikációban nem árt néha emlékeztetni a résztvevőket arra, hogy egy mikrofon és egy parlamenti mandátum nem tesz minden kijelentést következmények nélkülivé.

A kommentmező nem mentelmi zóna, de a politikai színpad sem az

Bódis Kriszta bejegyzésének egyik legfontosabb állítása, hogy az internetes közlés sem mentesít a jogi felelősség alól. Ez a követelmény azonban nemcsak a hétköznapi felhasználókra, hanem a jelentős nyilvánossággal rendelkező politikusokra és véleményformálókra is vonatkozik.

A közéleti szereplők ráadásul sokkal nagyobb közönséghez jutnak el, mint egy átlagos Facebook-kommentelő. Egy parlamenti felszólalás, egy miniszterelnöki videó vagy egy nagy követőtáborral rendelkező politikai oldal bejegyzése akár százezrekhez is elérhet, ezért a politikai vezetőknek különösen nagy felelősségük van abban, milyen hangnemet honosítanak meg a nyilvánosságban.

A Tisza-kormány szereplői most abban a helyzetben vannak, hogy nemcsak bírálhatják a közbeszéd állapotát, hanem saját példájukkal is alakíthatják azt. A felelősség azonban nem kezdődhet és nem érhet véget ott, hogy ügyvédi felszólításokat küldenek a nekik nem tetsző kommentek miatt.

A politikai kultúrát nem lehet kizárólag perekkel megjavítani

A rágalmazás elleni jogi fellépésnek megvan a helye egy jogállamban, a közéleti szereplők jó hírnevének védelme azonban nem helyettesíti azt a politikai önmérsékletet, amely nélkül a közbeszéd újra és újra elmérgesedik. Bódis Kriszta most huszonöt újabb internetes megnyilvánulással kíván foglalkozni, miközben már tizenkét ügy van bíróság előtt. A nyilatkozatából azonban hiányzik annak vizsgálata, hogy saját politikai közössége mennyiben járul hozzá az általa kifogásolt kommunikációs környezet kialakulásához.

A politikai indulatokat ugyanis jóval nehezebb lecsillapítani, mint egy újabb feljelentést előkészíteni. Különösen akkor, ha a vezető politikusok továbbra is éles személyeskedéssel és súlyos vádakkal folytatják a nyilvános vitáikat.

Bódis Kriszta most figyelmeztette a Facebook-kommentelőket, hogy a szavaknak következményei lehetnek. Érdemes lenne ezt a figyelmeztetést a saját politikai közösségében is következetesen képviselnie. A tisztességes közbeszéd ugyanis nem egyirányú követelmény, és a jó hírnévhez való jog nem attól függ, ki ül éppen a kormányoldalon.