Magyarország ismert jogászai, egykori alkotmánybírák, miniszterek és országgyűlési képviselők közös nyilatkozatban emeltek szót a büntetőeljárások politikai látványossággá alakítása, az indokolatlan bilincselések és a személyi szabadságot sértő hatósági gyakorlat ellen. Az aláírók között különböző politikai hátterű, egymással korábban is vitában álló közéleti szereplők találhatók, ami különös jelentőséget ad a közös fellépésnek

A tízpontos állásfoglalás világos határt húz a törvényes elszámoltatás és a hatalmi erődemonstráció közé. A bűncselekmények felderítése és a felelősök bíróság elé állítása alapvető állami feladat, de a büntetőeljárás nem válhat politikai bosszú vagy nyilvános megalázás eszközévé. A jogállamiság követelményei mindenkit megilletnek, függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon, és ki kerül a hatóságok célkeresztjébe.

Az alábbi nyilatkozatot változtatás nélkül közöljük.

A JOGÁLLAMI BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TÍZ PONTJA

Alulírott jogászok hiszünk a rendszerváltás vívmányaiban, amelyek világos határvonalat húztak a jogállam és a rendőrállam közé azzal, hogy az egyén szabadságát garantálták a hatalom szabadságával szemben. Úgy érezzük, hogy ma ezek a 37 esztendős vívmányok veszélyben vannak.

1.) Egy jogállamban az alapvető emberi jogok mindenkit egyformán megilletnek, így a törvény ellen vétőket is. A jogállami eljárásmód akkor is elengedhetetlen, ha a társadalom adott ügyben jogosan várja el az elszámoltatást.

2.) Egy jogállamban mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Az ártatlanság vélelme megköveteli, hogy a gyanúsítottakat ne talpig vasban állítsák a hatóságok elé, ha nincsen konkrét biztonsági kockázat. Az ártatlanság vélelmét és a tisztességes eljárás követelményét sérti az a gyakorlat, amely a büntetőeljárásokat médianyilvánosság előtt zajló, megalázó és megfélemlítő politikai látványossággá alakítja.

3.) Egy jogállamban a letartóztatás nem előrehozott büntetés, hanem a terhelt személyi szabadságának szükséges és arányos elvonása a büntetőeljárás sikeres lefolytatásának érdekében.

4.) Egy jogállamban a letartóztatás szigorú törvényi feltételekhez kötött intézmény: kizárólag a szökés, az elrejtőzés, a bűnismétlés vagy a bizonyítás megnehezítésének valós, megalapozott veszélye esetén alkalmazható. Teljesen abszurd ezekre az okokra hivatkozni olyan személyeknél, akiknél fogalmilag kizárt a bűnismétlés, akik hónapok óta tisztában voltak a készülő eljárásokkal, önként jelentkeztek a nyomozó hatóságoknál és ha arra irányuló szándékuk van, már régen megsemmisíthették volna a bizonyítékokat.

5.) Egy jogállamban a letartóztatás célja nem lehet a megtörés, a vallomások kikényszerítése. A mondvacsinált indokokkal elrendelt szabadságelvonás kínzás, ami nem a törvényességet szolgálja, hanem a hatalmi erődemonstrációt és az elrettentést.

6.) Egy jogállamban a szabadságelvonás feletti bírói hatáskörnek jogvédelmi funkciója van. A büntetőeljárási kódex 1989-es módosítása, így az – akkori nevén – előzetes letartóztatás bírói hatáskörbe utalása, az állam és az egyén közti viszony megváltozott felfogását, a személyes szabadság felértékelődését tükrözte. Az automatikusan elrendelt letartóztatások kiüresítik és feleslegessé teszik a bírói jogvédelmet.

7.) Egy jogállamban a törvényi szabályozás szerint bilincset csak szökésveszély, támadásveszély, önkárosításveszély, vagy ellenszegülés esetén lehet alkalmazni.

8.) Egy jogállamban a kényszerintézkedés nem lehet megalázó, megfélemlítő politikai látványosság. A gyanúsítottak kamerák kereszttüzében, vezetőszáron történő elvezetése sérti az arányosság követelményét.

9.) Egy jogállamban nincsen elfogadható magyarázat a védőügyvéd megfigyelésére.

10.) Egy jogállamban a büntetőeljárásnak kizárólag az objektív igazság feltárása lehet a célja és nem pedig egy politikai koncepció igazolása.

Hack Péter professzor emeritus, volt országgyűlési képviselő;
Fodor Gábor egykori miniszter, volt országgyűlési képviselő;
Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő;
Bihari Mihály professzor emeritus, az Alkotmánybíróság volt elnöke, egykori országgyűlési képviselő;
Bodolai László ügyvéd;
Borbély Zoltán ügyvéd;
Garay Rudolf ügyvéd;
Gortvay István ügyvéd;
Grundtner András közjogi tisztségviselő;
Juharos Róbert ügyvéd, volt országgyűlési képviselő;
Koltay András egyetemi tanár;
Kónya Imre ügyvéd, a Független Jogász Fórum alapító-vezetője, egykori belügyminiszter;
Kóródi Mária volt országgyűlési képviselő és parlamenti alelnök, egykori miniszter;
Kötter Tamás író, ügyvéd;
Kukorelli István professzor emeritus, volt alkotmánybíró;
Kurucz Dániel, a Köztér főszerkesztője;
ifj. Lomnici Zoltán ügyvéd;
Mándics Botond ügyvéd;
Mészáros István László ügyvéd, volt országgyűlési képviselő;
Mihalik Angelika ügyvéd;
Navracsics Tibor egyetemi docens, korábbi miniszter és volt országgyűlési képviselő, az Európai Bizottság volt tagja;
Németh Zsolt ny. r. ezredes, egyetemi docens;
Pankucsi Márta jogász-szociológus, egyetemi oktató;
Pokol Béla professzor emeritus, volt alkotmánybíró;
Répássy Róbert ügyvéd, volt igazságügyi államtitkár;
Schillinger Gyöngyvér író;
Stumpf István Széchenyi-díjas egyetemi tanár, volt alkotmánybíró, korábbi kancelláriaminiszter;
Szép Tamás ügyvéd, önkormányzati képviselő;
Szikinger István ügyvéd;
Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke;
Szotyori-Lázár Zoltán ügyvéd, megfelelési szakjogász;
Tóth Máté ügyvéd, energiajogász, egyetemi oktató