Hat vizsgálóbizottságot is felállított a Tisza-kormány parlamenti többsége, hogy különböző korábbi ügyekben feltárja a felelősséget. Amikor azonban a saját kormányzásuk alatt kirobbant ügynökbotrány miatt hívják össze a nemzetbiztonsági bizottságot, Magyar Péter már hallani sem akar a parlamenti számonkérésről. A miniszterelnök előre bejelentette, hogy a tiszás képviselők nem vesznek részt a hétfői ülésen, amelyen azt vizsgálnák, miként kerülhetett 164, a kommunista állambiztonság által megfigyelt ember neve az ügynökök közé. A korábban oly hangosan hirdetett átláthatóság tehát meglehetősen szelektíven működik.
Alaposan visszafelé sült el a Tisza Párt egyik legfontosabb kampányígérete, az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatala. A november 4-én elindított adatbázisban 164 olyan személy is hálózati emberként jelent meg, akiket a kommunista diktatúra valójában megfigyelt. Köztük volt Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója, az Országgyűlés korábbi alelnöke is, aki az állampárti rendszer ellenzékéhez tartozott.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára később elismerte, hogy informatikai hiba történt. A mágnesszalagos nyilvántartások feldolgozásakor a rendszer nem különítette el megfelelően a hálózati személyeket azoktól, akik csupán kapcsolatként vagy megfigyeltként szerepeltek az állambiztonsági dokumentumokban. A hibát azóta kijavították, de ez nem változtat azon, hogy az érintettek neve már nyilvánosságra került.
Magyar Péter végül személyesen kért bocsánatot Lezsák Sándortól, a levéltár főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz pedig felajánlotta lemondását. Lezsák ugyanakkor bírósághoz kíván fordulni. A történtek után teljesen indokolt lenne tisztázni, hogyan fordulhatott elő ekkora hiba egy politikailag és történelmileg ennyire érzékeny adatbázis közzétételekor, ki ellenőrizte a nyilvántartást, és kinek a felelőssége volt az adatok hitelességének biztosítása.
Magyar Péter szerint a saját botrányának vizsgálata már bohóckodás
Apáti István, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának mi hazánkos elnöke november 9-én, hétfőn reggel nyolc órára rendkívüli, nyílt ülést hívott össze. Az ülés egyetlen napirendi pontja az ügynökakták közzététele során felmerült aggályok és ellentmondások tisztázása lesz. A bizottság az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vezetőitől is tájékoztatást vár.
Magyar Péter azonban már az ülés előtt világossá tette, hogy a Tisza képviselői nem vesznek részt a tanácskozáson. A miniszterelnök az egészet „nemzetbiztonsági bohóckodásnak” nevezte, majd közölte, hogy szerinte a Mi Hazánk inkább azon gondolkodhatna, Orbán Viktor vagy Kádár János volt-e a nagyobb államférfi.
Kétségtelenül kényelmesebb a politikai ellenfeleket gúnyolni, mint választ adni arra, hogyan sikerült a kommunista rendszer egykori megfigyeltjeit ügynökként feltüntetni. Csakhogy a történelmi igazságtételnek meghirdetett program hitelessége éppen azon múlik, mennyire pontosak a nyilvánosságra hozott adatok. Ha egy ártatlan embert tévesen besúgóként azonosítanak, annak következményeit nem lehet egy Facebook-bejegyzéssel eltüntetni.
A Fidesz parlamenti vizsgálóbizottság felállítását is kezdeményezi az ügyben, ezt Bóka János frakcióvezető jelentette be. A Tisza hivatalos álláspontja erről még nem ismert, de a hétfői nemzetbiztonsági ülés előzetes elutasítása már önmagában beszédes.
Hat vizsgálóbizottság mások ügyeire, egyetlen elutasított ülés a sajátjukra
Az új Országgyűlés megalakulása után a Tisza parlamenti többsége öt vizsgálóbizottságot állított fel. Ezek a végrehajtási visszaélésekkel, a Magyar Nemzeti Bank működésével, a spontán privatizációval, a kegyelmi botránnyal és a gyermekvédelem rendszerszintű problémáival foglalkoznak. Ősszel egy hatodik testület is létrejött, amely a felzárkóztatási források felhasználásával kapcsolatos visszaéléseket vizsgálja.
A bizottságok felállítását a kormányoldal az elszámoltatás és az átláthatóság szükségességével indokolta. Ezek az ügyek valóban megérdemlik az alapos feltárást, hiszen közpénzek felhasználásáról, állami intézmények működéséről és közéleti felelősségről van szó. Ugyanezek a szempontok azonban a jelenlegi kormány döntéseire is érvényesek.
A héten a parlament tiszás többsége négy vizsgálóbizottság jelentéstételi határidejét 2026. december 31-ről 2027. június 15-re hosszabbította meg. Az indoklás szerint a feltárandó ügyek összetettek, és még jelentős mennyiségű dokumentum, adat és meghallgatási anyag feldolgozása szükséges. A végrehajtási visszaéléseket vizsgáló, Toroczkai László vezette testület határidejét ugyanakkor nem hosszabbították meg.
A kormánytöbbség tehát kész további hónapokat biztosítani a korábbi időszak ügyeinek vizsgálatára, miközben egy alig néhány napja kirobbant, saját kormányzása alatt történt botrány parlamenti megtárgyalását már politikai komédiának minősíti. Ez a különbségtétel nehezen egyeztethető össze azzal az elvvel, hogy az állami döntésekért minden kormánynak azonos mérce szerint kell felelnie.
Szigorú szabályokat alkottak a parlamenti vizsgálatokhoz
Különösen figyelemre méltó, hogy a Tisza júniusban kezdeményezte a parlamenti vizsgálóbizottságok jogköreinek megerősítését. A javaslat szigorú szankciókat helyezett kilátásba azokkal szemben, akik szándékosan akadályozzák a bizottságok munkáját, megtagadják az együttműködést vagy valótlan nyilatkozatot tesznek.
A szabályozás alapján az együttműködési kötelezettség szándékos megsértése akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető lehet, súlyosabb esetekben pedig hároméves büntetési tétel is felmerülhet. A megjelenési kötelezettség elmulasztásához pénzbírságokat is rendeltek, amelyek ismételt mulasztás esetén egymillió forintig emelkedhetnek. A legsúlyosabb esetekben az érintett elővezetése is szóba kerülhet.
A kormányoldal akkor a vizsgálóbizottságok hatékony működésének szükségességére hivatkozott. Most viszont, amikor az ellenzék a Tisza egyik legnagyobb politikai botrányát szeretné parlamenti keretek között vizsgálni, a miniszterelnök már a részvételt is elutasítja.
A hétfői nemzetbiztonsági bizottsági ülés és egy új parlamenti vizsgálóbizottság felállítása jogilag természetesen két különböző eljárás. Politikai szempontból azonban mindkettő ugyanarra az alapvető kérdésre vezethető vissza: hajlandó-e a kormány a saját döntéseinek következményeit is olyan nyilvánosság előtt megvizsgálni, amelyet nem maga irányít?
Az elszámoltatás nem működhet kizárólag egy irányba
Az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának célja eredetileg a kommunista állambiztonsági múlt feltárása volt. Ezt a célt azonban súlyosan veszélyezteti, ha a közzétett adatok hibásak, és olyanokat is besúgóként tüntetnek fel, akik maguk voltak a diktatúra megfigyeltjei. A 164 téves besorolás ezért nem kezelhető egyszerű technikai kellemetlenségként.
A levéltár már elismerte a hibát, a miniszterelnök bocsánatot kért, de a politikai és intézményi felelősség teljes körű tisztázása ettől még nem történt meg. A nyilvános parlamenti meghallgatás lehetőséget adna arra, hogy a levéltár vezetői bemutassák a hibás adatfeldolgozás körülményeit, a közzétételt megelőző ellenőrzéseket és a később megtett javító intézkedéseket. Éppen az ilyen kérdések megválaszolására szolgálna a parlamenti ellenőrzés.
Magyar Péter ehelyett a politikai ellenfelek szándékait támadja, és előre kizárja pártja részvételét. A döntés különösen visszás annak fényében, hogy a Tisza korábban az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot állította politikai programja középpontjába.
A parlamenti vizsgálatot nem azért komolyan venni, hogy éppen kinek kellemetlen. A Tisza számára kedvező ügyekben hat bizottság is működhet, meghosszabbított határidőkkel és szigorú jogosítványokkal, miközben a saját ügynökbotrányuk kapcsán még egy rendkívüli bizottsági ülést is elutasítanak. Ez a gyakorlat a kormányzati elszámoltathatóság szempontjából súlyos ellentmondás, amelyre Magyar Péternek a politikai gúnyolódásnál érdemibb választ kellene adnia.





