Újabb kínos összefonódás került napvilágra a Tisza-kormány környezetében. Miközben Magyar Péter a választási kampányban a korrupció és a politikai kapcsolatokon alapuló előnyszerzés felszámolását ígérte, a Miniszterelnökség jogi tanácsadással bízta meg azt az ügyvédi irodát, ahol a miniszterelnök sógora, Melléthei-Barna Márton több mint egy évtizeden keresztül dolgozott. Az Oppenheim Ügyvédi Iroda ráadásul nem egyetlen állami szerződéshez jutott a kormányváltás után: egy másik állami hatóságtól is jelentős megbízást kapott.

A Miniszterelnökség nyilvánosságra hozott szerződéslistája szerint 2026. szeptember 10-én megbízási keretszerződést kötöttek az Oppenheim Ügyvédi Irodával jogi tanácsadásra. A megállapodás legfeljebb nettó hárommillió forintról, plusz áfáról szól, és december 31-ig, illetve a keretösszeg kimerüléséig érvényes.

Az Ellenpólus által feltárt adatok szerint azonban nem ez az iroda egyetlen állami megbízása. Júliusban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól is elnyert egy 17,465 millió forintos szerződést. A két megállapodás nyilvánosságra hozott értéke együttesen meghaladja a húszmillió forintot, bár az összegek áfakezelése eltérhet, és a keretszerződés teljes összegének felhasználása nem automatikus.

A történet politikai jelentőségét azonban elsősorban nem a pénz nagysága adja, hanem az ügyvédi iroda és a kormányfő közvetlen környezetének kapcsolata.

Több mint egy évtizedig dolgozott itt Magyar Péter sógora

Melléthei-Barna Márton 2007 és 2020 között dolgozott az Oppenheim Ügyvédi Irodánál, majd saját praxist alapított. A jogász Magyar Péter régi barátja, egyetemi évfolyamtársa és sógora, emellett már a Tisza Párt megalakulásakor csatlakozott a politikai közösséghez. Melléthei-Barna kezdettől meghatározó szerepet vállalt a párt jogi ügyeiben. Részt vett a választási jogi munkában, képviselte Magyar Pétert különböző eljárásokban, és a Tisza jogi programjának kidolgozásában is közreműködött.

A kormányalakításkor Magyar Péter eredetileg őt szánta igazságügyi miniszternek, a jelölés azonban jelentős politikai vitát váltott ki, éppen a miniszterelnökhöz fűződő személyes és családi kapcsolata miatt. Melléthei-Barna végül május 7-én visszalépett a miniszteri tisztségtől.

A jogász akkor visszautasította a nepotizmus vádját, és hangsúlyozta, hogy nem rokoni kapcsolatainak, hanem szakmai munkájának köszönhette a felkérést, most viszont egy újabb ügyben kerültek elő a korábbi szakmai kapcsolatai: egykori munkahelye két állami intézménytől is megbízáshoz jutott.

A kampányban még a kapcsolati rendszer felszámolását ígérték

Magyar Péter politikai felemelkedésének egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy véget kell vetni a politikai kapcsolatokra, családi összefonódásokra és kivételezett üzleti körökre épülő rendszernek. A Tisza Párt a kampányban rendszeresen bírálta az előző kormányhoz kötődő gazdasági szereplők állami megbízásait, és átláthatóbb közpénzfelhasználást ígért.

Ehhez képest most a miniszterelnök egyik legközelebbi bizalmasának korábbi munkahelye jelenik meg az állami szerződések kedvezményezettjei között.

A kérdés egyszerű: milyen szakmai és kiválasztási szempontok alapján éppen az Oppenheim Ügyvédi Iroda kapta ezeket a megbízásokat? Vizsgálták-e a személyes kapcsolatokból eredő esetleges összeférhetetlenséget, és milyen ajánlatok alapján születtek meg a döntések?

Az Oppenheim jelentős tapasztalattal rendelkező ügyvédi iroda, amely nemzetközi vállalati és versenyjogi ügyekben is tevékenykedik, a szakmai múlt azonban nem helyettesíti a közpénzből finanszírozott megbízások kiválasztási folyamatának átláthatóságát.

Más mérce érvényes, ha már a Tisza van hatalmon?

A történet különösen annak fényében kellemetlen a kormány számára, hogy Melléthei-Barna miniszteri jelölésekor már egyszer komoly vita alakult ki a rokoni kapcsolatok és a kormányzati kinevezések összeférhetőségéről. A jogász akkor visszalépett, a korábbi munkahelye azonban néhány hónappal később már állami szerződésekben szerepel.

A Tisza korábban éppen az ilyen személyes kapcsolatrendszerek miatt támadta politikai ellenfeleit. Most saját kormányzati működésében kell megmutatnia, hogy a meghirdetett elvek a hozzá közel álló szereplőkre is ugyanúgy vonatkoznak.

A kérdés tehát nem csupán az, hogy ki kapott húszmillió forintot meghaladó értékű állami megbízásokat, de az is, hogy a korrupció és a nepotizmus ellen kampányoló kormány milyen átláthatósági követelményeket támaszt saját döntéseivel szemben, ugyanis a politikai kapcsolatok megítélésének aligha szabadna attól függnie, hogy az érintettek éppen ellenzékben vannak, vagy már ők irányítják az országot.