A sógor is beszállt: Melléthei-Barna Márton már Juhász Hajnalkát is lemondatná, miután Magyar Péter megtagadta tőle a tiszteletet
Magyar Péter után most már a sógora, Melléthei-Barna Márton is Juhász Hajnalkát vette célba. A Tisza Párt országgyűlési képviselője a gyermekvédelmi vizsgálóbizottság szerdai ülésén egyenesen arra szólította fel a KDNP politikusát, hogy mondjon le bizottsági tagságáról. Az ok: Juhász Hajnalka korábban élesen bírálta a Tisza-kormányt a bicskei gyermekotthon ügyének politikai felhasználása miatt. Úgy tűnik, Magyar Péter családi környezetében különösen nehezen viselik, ha valaki nem a kormány álláspontját képviseli.
Nem mindennapi jelenettel kezdődött október 21-én a gyermekvédelem rendszerszintű problémáit vizsgáló parlamenti bizottság ülése. Melléthei-Barna Márton, a Tisza Párt képviselője és Magyar Péter sógora ugyanis ahelyett, hogy a meghallgatásra érkezett szakemberekre összpontosított volna, rögtön egy ellenzéki képviselővel szemben fogalmazott meg követelést. Felszólította Juhász Hajnalkát, hogy távozzon a bizottságból, mert kifogásolja a bicskei gyermekotthonnal kapcsolatban tett korábbi kijelentését.
A történet különösen annak fényében érdekes, hogy mindössze néhány nappal korábban maga Magyar Péter is nyilvánosan nekiment Juhász Hajnalkának. Amikor a KDNP képviselője több tiszteletet kért a miniszterelnöktől, Magyar közölte, hogy az általa bírált politikai közösség semmiféle tiszteletet nem érdemel. Most pedig a sógora lépett egyet tovább: ő már azt szeretné, hogy Juhász Hajnalka ne is vegyen részt annak a parlamenti testületnek a munkájában, amelynek tagjává az Országgyűlés választotta.
Melléthei-Barna már a bizottsági tagságot is elvenné a politikai ellenféltől
A vita előzménye Juhász Hajnalka egyik videója volt, amelyben a bicskei gyermekotthon ügyének kormányzati tálalását a Tisza-kormány egyik legnagyobb hazugságának nevezte. Melléthei-Barna Márton ezt olyan súlyú kijelentésnek tartotta, amely miatt szerinte a kereszténydemokrata politikusnak nincs helye a gyermekvédelmi vizsgálóbizottságban.
Juhász Hajnalka azonban nem hagyta magát. Egyértelművé tette, hogy nem a bicskei gyermekotthonban történt visszaéléseket nevezte hazugságnak, és nem is a gyermekvédelmi áldozatok szenvedését kérdőjelezte meg. Azt kifogásolja, ahogyan szerinte a Tisza-kormány politikai eszközzé tette az ügyet, és a gyermekvédelem körüli botrányokat saját politikai céljaira használja.
A képviselő azt is leszögezte, hogy nem kíván lemondani. Emlékeztette Melléthei-Barnát arra, hogy éppen ő volt az, aki a parlamentben bocsánatot kért a gyermekvédelmi rendszer áldozataitól. Felidézte továbbá, hogy tíz évvel korábban Vízkelety Mariann akkori igazságügyi államtitkárral együtt részt vett az áldozatsegítő központok országos hálózatának elindításában.
Melléthei-Barna természetesen vitathatja Juhász kijelentéseit, sőt, meg is kérdőjelezheti azok politikai vagy erkölcsi megalapozottságát, azonban egy parlamenti vita nem arról szól, hogy a kormánypárti képviselőknek tetsző véleményt kell képviselni. Egy ellenzéki politikus bizottsági tagsága nem a miniszterelnök sógorának jóváhagyásától függ, és nem is attól, mennyire érzékenyen reagál a Tisza egy-egy bírálatra.
Magyar Péter után a sógora is ugyanazt a képviselőt találta meg
A történetnek van egy nehezen figyelmen kívül hagyható családi vonatkozása. Magyar Péter a parlamentben már közölte Juhász Hajnalkával, hogy nem jár neki tisztelet. Néhány nappal később pedig Melléthei-Barna Márton követelte ugyanennek a képviselőnek a távozását a gyermekvédelmi vizsgálóbizottságból.
Mindez nem bizonyítja, hogy a két politikus összehangolta volna a fellépését, de a párhuzam így is feltűnő. A miniszterelnök a parlamenti vitában a tiszteletet tagadta meg politikai ellenfelétől, a sógora pedig már a bizottsági tagságáról való lemondást követelte tőle. Mindkét esetben ugyanaz az ellenzéki képviselő került célkeresztbe, aki nyilvánosan és határozottan bírálja a kormányt.
Ráadásul Melléthei-Barna korábban maga is az együttműködés fontosságáról beszélt a gyermekvédelmi vizsgálóbizottságban. Júliusban még azt hangsúlyozta, hogy a testület tagjainak közösen kell dolgozniuk a problémák feltárásán, októberben viszont már egy ellenzéki tag távozását sürgette annak politikai állásfoglalása miatt.
A bizottságot nem azért hozták létre, hogy a kormánypárti képviselők kiválogathassák a számukra megfelelő ellenzéki résztvevőket. Éppen az lenne az értelme, hogy különböző politikai álláspontok képviselői ellenőrizzék egymás állításait, meghallgassák a szakembereket, és a viták ellenére is elvégezzék a munkájukat.
Melléthei-Barna mostani fellépése ezért túlmutat egy személyes szóváltáson. Felveti a kérdést, mennyire tudja elfogadni a Tisza egyik parlamenti képviselője, hogy az ellenzéknek nemcsak joga, hanem feladata is vitatni a kormány állításait.
Magyar Péter sógora felszólíthatja Juhász Hajnalkát a lemondásra, de ettől még nem ő dönti el, ki lehet tagja az Országgyűlés vizsgálóbizottságának. A politikai nézeteltéréseket pedig nem lehet egyszerűen azzal lezárni, hogy a kormánypártnak kellemetlen véleményt megfogalmazó képviselőt távozásra szólítják fel.
