Franklin D. Roosevelt legendás New Deal-programját állította példaként Magyar Péter a 2027-es költségvetés bemutatásakor. Az amerikai gazdaságtörténet egyik legismertebb reformcsomagjára való hivatkozás azonban korántsem jelent garanciát a sikerre. A New Deal gazdasági hatásait a mai napig vitatják a közgazdászok, egyes intézkedései pedig a kutatások szerint éppen a kilábalást nehezíthették. A történelmi párhuzam különösen érdekes annak fényében, hogy a Tisza-kormány egyszerre ígér jelentős állami fejlesztéseket, szociális kiadásokat és mintegy 1500 milliárd forintos költségvetési megtakarítást.

Magyar Péter október 19-én, az Országgyűlésben ismertette a 2027-es költségvetés főbb irányait, amelyet az igazságosság és a fejlődés költségvetésének nevezett. Beszédében a vállalkozásoknak egy új gazdasági-társadalmi megállapodást ajánlott, amelyet a Roosevelt-féle New Deal mintájára a 21. századi Magyarország egyik meghatározó fordulataként mutatott be.

A kormányfő szerint a vállalkozások kiszámíthatóbb működési környezetet, egyenlő versenyfeltételeket és tisztességes eljárásokat várhatnak az államtól, cserébe pedig a korrupció, a kartellezés és a túlárazott közbeszerzések felszámolását követeli meg. A történelmi hivatkozás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kormány szó szerint átvette volna Roosevelt gazdaságpolitikáját. A New Deal kifejezés elsősorban egy új társadalmi és gazdasági megállapodás politikai jelképeként jelent meg a miniszterelnök beszédében.

Csakhogy az amerikai példa korántsem olyan egyértelmű sikertörténet, mint amilyennek a politikai kommunikáció gyakran bemutatja.

Roosevelt programja nemcsak fellendülést, hanem vitatott intézkedéseket is hozott

Franklin D. Roosevelt 1933-ban, a nagy gazdasági világválság legsúlyosabb időszakában vette át az Egyesült Államok vezetését. Az országban tömeges munkanélküliség, bankcsődök és drámai termeléscsökkenés uralkodott. Az elnök állami beruházásokkal, közmunkaprogramokkal, a pénzügyi rendszer átalakításával és szociális reformokkal próbálta helyreállítani a gazdaság működését.

A New Deal több maradandó eredményt is hozott. Megerősítette a bankrendszer ellenőrzését, létrehozta az amerikai társadalombiztosítás alapjait, és jelentős infrastrukturális beruházásokat indított. A munkanélküliség csökkent, a gazdaság pedig 1933 után növekedési pályára állt. A válság teljes felszámolása azonban elmaradt, 1937-ben pedig újabb súlyos visszaesés következett.

A program egyik legvitatottabb eleme az 1933-as ipari újjáépítési törvény volt, amely bizonyos ágazatokban lehetővé tette a vállalatok közötti ár- és termelési megállapodásokat, valamint a bérek központilag befolyásolt alakítását. Harold Cole és Lee Ohanian közgazdászok 2004-es tanulmányukban arra jutottak, hogy ezek a versenykorlátozó intézkedések hozzájárulhattak a gazdasági depresszió elhúzódásához. Modelljük szerint a mesterségesen magasan tartott árak és bérek akadályozhatták a foglalkoztatás és a termelés gyorsabb helyreállását.

Más közgazdászok eltérő következtetésekre jutottak. John Maynard Keynes például azért bírálta Roosevelt politikáját, mert szerinte az állami keresletélénkítés nem volt elég erőteljes. Christina Romer 1992-ben publikált kutatása pedig arra mutatott rá, hogy az amerikai gazdaság helyreállításában a pénzkínálat bővülése meghatározóbb szerepet játszott, mint a közvetlen költségvetési élénkítés.

A New Deal tehát egyszerre jelentett társadalmi reformot, gazdasági kísérletet és olyan állami beavatkozások sorozatát, amelyek eredményességéről közel egy évszázaddal később sincs teljes szakmai egyetértés.

A magyar New Deal mögött szigorú költségvetési számok állnak

A Tisza-kormány gazdasági tervei ráadásul lényegesen eltérő helyzetben születnek. Magyarországnak nem az 1930-as évek amerikai gazdasági összeomlásához hasonló válsággal kell szembenéznie, hanem gyenge növekedéssel, magas költségvetési hiánnyal és jelentős államadóssággal.

Kármán András pénzügyminiszter szerint a kormány 2027-re 2,4 százalékos gazdasági növekedést és 4,9 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt tervez. Ez utóbbi jelentős csökkenést jelentene a 2026-ra módosított 7,5 százalékos hiánycélhoz képest, miközben az államadósság várhatóan a GDP 77,2 százalékát teszi majd ki.

A kabinet mindezt úgy kívánja megvalósítani, hogy közben megduplázza a családi pótlékot, csökkenti az alacsonyabb keresetűek személyi jövedelemadóját, béremeléseket hajt végre a közszférában, és több százmilliárd forinttal növeli az egészségügy finanszírozását. A kormány emellett jelentős uniós beruházási források beérkezésével is számol.

A fedezet jelentős részét a pazarló állami kiadások, a túlárazott közbeszerzések és a bürokrácia visszaszorításából várják. A meghirdetett megtakarítás nagyságrendje eléri az 1500 milliárd forintot, miközben új adóintézkedések is szerepelnek a tervek között.

Itt válik igazán érdekessé a Roosevelt-párhuzam, ugyanis az amerikai New Deal egyik központi eleme a gazdaság állami kiadásokkal történő élénkítése volt, míg a magyar kabinetnek jelentős költségvetési kiigazítást kell végrehajtania.

Bár a két cél elvileg nem zárja ki egymást, a költségvetés sikerét alapvetően az határozza majd meg, hogy a megtakarításokból mennyi valósul meg, és milyen következményekkel járnak az állami szolgáltatásokra, a vállalkozásokra és a gazdasági növekedésre.

A hangzatos történelmi párhuzam helyett a végrehajtás lesz a döntő

Magyar Péter gazdaságpolitikájának egyik alapvető kérdése, hogy képes lesz-e a kabinet egyszerre növelni a lakossági juttatásokat, mérsékelni az adóterheket és jelentősen csökkenteni a költségvetési hiányt. A kormány számításai szerint a korrupció és a pazarlás felszámolása ehhez elegendő mozgásteret teremthet, de a tényleges eredmények csak a végrehajtás során lesznek megítélhetők.

A New Deal története éppen arra figyelmeztet, hogy az állami beavatkozások nem pusztán a meghirdetett céljaik alapján értékelhetők. Egy támogatási program munkahelyeket teremthet, egy rosszul megválasztott szabályozás viszont visszafoghatja a versenyt. A közberuházások ösztönözhetik a növekedést, miközben az államháztartás egyensúlyának romlása újabb finanszírozási problémákat okozhat.

A 2027-es költségvetés részletes tervezetének parlamenti vitája még hátravan, így a végleges számokról és intézkedésekről sem született döntés. Az viszont már most látható, hogy a Tisza-kormány nagyszabású társadalompolitikai vállalásokat kíván összeegyeztetni jelentős költségvetési szigorítással.

Roosevelt nevére hivatkozni politikailag látványos megoldás. A magyar gazdaság eredményeit azonban nem az amerikai történelemből kölcsönzött elnevezés, hanem a növekedés, az államadósság, a vállalkozások helyzete és az állami kiadások tényleges alakulása fogja meghatározni.