Újabb indulatos politikai kirohanással jelentkezett Molnár Áron, a noÁr mozgalom alapítója, aki ezúttal Orbán Viktornak üzent a közösségi oldalán. A színész-aktivista nem kevesebbet ígért, mint hogy addig lesznek a volt miniszterelnök sarkában, amíg az el nem nyeri szerinte méltó büntetését. A kijelentés különösen érdekes attól az embertől, aki korábban rendszeresen a gyűlöletkeltés és a megfélemlítés ellen emelt szót, miközben saját élettörténete és szakmai pályafutása sem éppen azt bizonyítja, hogy Magyarország elzárta volna előle a lehetőségeket.

Molnár Áron azután ragadtatta magát a fenyegető hangvételű üzenetre, hogy Orbán Viktor Párizsban arra kérte a Telex újságíróját, hagyja békén, és engedje, hogy családjával töltse szabadságát. A színész ezen annyira felháborodott, hogy hosszú bejegyzésben sorolta a korábbi kormányfő állítólagos bűneit, majd közölte: nem hagyják békén, követni fogják, amíg el nem nyeri a büntetését.

Csakhogy Molnár Áron történetében akad néhány figyelemre méltó részlet. A színész 1987-ben Újvidéken született, majd 1991-ben, négyéves korában családjával a délszláv háború elől Magyarországra menekült. Az ország befogadta, itt járhatott iskolába, később pedig a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanulhatott, ahol 2010-ben diplomázott. Saját korábbi visszaemlékezéseiben is beszélt arról, hogyan kezdhetett új életet családja Magyarországon, és miként sikerült felépítenie színészi pályafutását.

Az Orbán-kormányok éveiben sem maradt munka és szakmai lehetőségek nélkül. Szerepelt a jelentős állami támogatással készült Toxikoma, Seveled, X - A rendszerből törölve és Hadik című filmekben.

Utóbbi produkció önmagában több mint kétmilliárd forintos állami filmgyártási támogatásban részesült. Ezeket az összegeket természetesen nem személyesen Molnár kapta, de a támogatott filmekben szerepeket és munkalehetőséget kapott. A Hadikban való részvételét 2023-ban maga is megmagyarázta, hangsúlyozva, hogy az állami támogatás közpénz, és a színészek szakmai lehetőségeit nem lenne szabad politikai hovatartozásuk alapján eldönteni.

Éppen ezért különösen éles az ellentmondás a mostani kijelentései és a saját pályafutása között. Molnár olyan országban építhetett sikeres karriert, amelyet most a személyes szabadságának elvételével vádol, és olyan kormányzati időszakról beszél teljes ellehetetlenítésként, amely alatt jelentős filmes produkciókban dolgozhatott, tüntetéseket szervezhetett, és rendszeresen, nyilvánosan bírálhatta a hatalmat. Ez nem cáfolja automatikusan valamennyi politikai sérelmét, de az általánosító kijelentéseivel szemben nagyon is fontos tény.

Molnár Áron korábban arról beszélt, hogy a noÁr mozgalom a gyűlölet és a kirekesztés ellen küzd, most azonban a volt miniszterelnöknek személyesen ígér állandó nyomást és büntetést, teszi ezt gyűlölettől eltorzultan fröcsögve. A két megszólalás közötti különbség aligha szorul különösebb magyarázatra. A politikai elszámoltatás követelése legitim közéleti álláspont lehet, de a felelősség megállapítása nem egy indulatos Facebook-bejegyzésben történik.

A színész bejegyzése így legalább annyit elárul saját politikai kommunikációjáról, mint Orbán Viktorral szembeni indulatairól. Aki a gyűlöletkeltés ellen emel szót, annak saját üzeneteiben is érdemes volna következetesen ragaszkodnia ehhez az elvhez. Különösen akkor, amikor a mondandóját már nem a konkrét politikai döntések bírálata, hanem egyetlen ember megbüntetésének követelése uralja.