Közel 700 ezer szíriai menekült került ki a libanoni nyilvántartásból 2025 eleje óta, miközben Európából jóval lassabb ütemben zajlik a hazatérés. Bassár el-Aszad rendszerének bukása után a szomszédos országokból már milliós nagyságrendben indultak vissza az emberek Szíriába, ám az Európai Unióban élők körében egyelőre nem tapasztalható hasonló mértékű mozgás. A különbség mögött nemcsak a szíriai biztonsági helyzet, hanem a befogadó országok gazdasági körülményei, a menekültek eltérő élethelyzete és az európai tartózkodási lehetőségek is meghúzódnak.

Jelentős fordulat történt a szíriai menekültek helyzetében Bassár el-Aszad rendszerének 2024. decemberi bukása óta. A több mint egy évtizedes polgárháború következtében milliók hagyták el hazájukat, és elsősorban a környező országokban, Törökországban, Libanonban és Jordániában kerestek menedéket. Az elmúlt közel két évben azonban egyre többen döntöttek a visszatérés mellett.

A Migrációkutató Intézet október 15-én közzétett elemzése szerint 2025. január 1. és 2026. szeptember 30. között összesen 694 392 szíriai menekült került ki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának libanoni nyilvántartásából hazatérés vagy tartós távollét miatt. A közel 700 ezres adat tehát nem kizárólag külön-külön igazolt hazatéréseket jelent, de jól érzékelteti a Libanonban élő szíriai menekültek helyzetének jelentős átalakulását.

Különösen figyelemre méltó, hogy az érintettek túlnyomó többsége nem vett igénybe közvetlen ENSZ-segítséget a távozáshoz. A nyilvántartásból kikerült személyek közül 597 552-en, vagyis 86 százalékuk az UNHCR közvetlen közreműködése nélkül távozott, míg 96 840 ember szervezett támogatással indult útnak.

Libanonban a maradás is egyre nehezebbé vált

A tömeges visszatérés hátterében nem kizárólag a szíriai politikai fordulat áll. Libanon számára a szíriai menekültek befogadása már a polgárháború első éveitől kezdve rendkívüli gazdasági és társadalmi terhet jelentett, amelyet az ország saját pénzügyi válsága és belpolitikai bizonytalansága tovább súlyosbított.

A menekültválság csúcspontján, 2015-ben az ENSZ mintegy 1,2 millió szíriai menekültet tartott nyilván Libanonban, a helyi kormány azonban a regisztrálatlan személyekkel együtt másfél millióra becsülte a számukat. Mindez egy akkoriban hozzávetőleg 4,5 millió lakosú országban történt, ahol a közszolgáltatások, a lakáspiac és a munkaerőpiac már korábban is komoly nehézségekkel küzdött.

A szíriai munkavállalók megjelenése növelte a versenyt az alacsony képzettséget igénylő állásokért, miközben a lakások iránti kereslet és a közszolgáltatások terhelése is emelkedett. A Világbank korábbi becslése szerint a szíriai háború gazdasági következményei már 2014-ig mintegy 170 ezer libanoni lakost sodorhattak szegénységbe.

A helyzetet a felekezeti és politikai ellentétek mellett az is nehezítette, hogy a helyi lakosság egy része igazságtalannak tartotta a nemzetközi segélyek elosztását. Sokan úgy érezték, hogy a szíriai menekültek több segítséget kapnak, miközben a szegény libanoni családok saját megélhetésüket sem tudják biztosítani.

Az Aszad-rendszer bukása ezért nemcsak a hazatérés lehetőségét nyitotta meg, hanem sok család számára egy olyan döntést is sürgetővé tett, amelyet korábban a szíriai biztonsági helyzet miatt halogattak. A libanoni életkörülmények romlása ugyanakkor azt is jelenti, hogy a visszatérés nem minden esetben tekinthető pusztán szabadon választott, kedvező élethelyzetből meghozott döntésnek.

A hazatérők többsége nő és gyermek, sokan egész családjukkal indulnak útnak

Az UNHCR által támogatott visszatérők összetétele különösen érdekes. Az ENSZ-programban részt vevők 82 százaléka nő vagy gyermek, és 87 százalékuk teljes családdal utazott vissza Szíriába. A támogatott személyek 12 százalékának súlyos egészségügyi problémája volt, további 6 százalékuk pedig valamilyen fogyatékossággal élt.

A szervezett hazatérések célpontjai között Homsz, Idlib, Aleppó, Damaszkusz és Hama térsége szerepel a legnagyobb arányban. A támogatott visszatérők 31 százaléka Homszba, 19 százaléka Idlibbe, 16 százaléka Aleppóba, 13 százaléka Damaszkuszba és környékére, 11 százaléka pedig Hama térségébe utazott. Az érintettek 82 százaléka eredeti lakóhelyére tért vissza.

A hazatéréshez az ENSZ személyenként 100 dolláros egyszeri pénzbeli támogatást biztosíthat, míg a különösen sérülékeny családok július közepe óta további 300 dollárra is jogosultak lehetnek. Szeptember végéig 1869 család, összesen 8466 ember részesült ilyen kiegészítő segítségben.

A visszatérésnek azonban számos gyakorlati akadálya is van. Sok család éveken át Libanonban élt, gyermekeik közül többen már ott születtek, és nem mindenki rendelkezik megfelelő személyes dokumentumokkal. Míg a hazatérő felnőttek 96 százalékának volt szíriai személyazonosító igazolványa, a Libanonban született gyermekek közül mindössze 26 százalék rendelkezett a libanoni anyakönyvi hivatal által kiállított születési igazolással.

Ez később az állampolgárság, az iskoláztatás, az egészségügyi ellátás és a családi jogviszonyok igazolása során is nehézséget jelenthet.

Törökországból és Jordániából is tömegesen indulnak haza

A libanoni adatok nem elszigetelt jelenséget mutatnak. A szíriai politikai változásokat követően a többi szomszédos országból is jelentős visszatérési hullám indult el.

Az UNHCR összesítése szerint az Aszad-rendszer bukásától 2026 augusztusának végéig mintegy 1,8 millió szíriai tért vissza hazájába a környező országokból, miközben további kétmillió olyan ember is visszaköltözött eredeti lakóhelyére, aki korábban Szírián belül kényszerült elhagyni otthonát.

Törökországból több mint 700 ezer, Jordániából pedig hozzávetőleg 220 ezer szíriai menekült hazatéréséről számoltak be az illetékes hatóságok. A visszatérők jelentős száma arra utal, hogy a szíriai politikai fordulat érzékelhetően megváltoztatta a menekültek döntési lehetőségeit.

A helyzet azonban továbbra sem egységes az ország egész területén. A háború következtében lakóépületek, utak, iskolák, kórházak és közműhálózatok semmisültek meg, miközben számos térségben továbbra is bizonytalan a biztonsági helyzet.

Az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének 2026-os jelentése arra figyelmeztet, hogy a nagyszámú visszatérés nem bizonyítja Szíria egész területének biztonságossá válását. Az országban továbbra is milliók szorulnak humanitárius segítségre, és sok visszatérő olyan településre érkezik, ahol az alapvető közszolgáltatások sem működnek megfelelően.

Európában egészen más a helyzet

Miközben a szomszédos országokból százezrek indulnak vissza Szíriába, az Európai Unióból lényegesen kisebb a szervezetten hazatérők száma.

A Migrációkutató Intézet által ismertetett adatok szerint 2025-ben mintegy hatezer szíriai jutott vissza hazájába a Frontex közreműködésével. Ez rendkívül alacsony számnak tűnik a libanoni, törökországi és jordániai visszatérésekhez képest, ugyanakkor fontos módszertani különbség, hogy az európai adat a támogatott visszatérésekre vonatkozik, míg a libanoni összesítés egy hosszabb időszak nyilvántartásból kikerült személyeit is tartalmazza.

Az önállóan, hatósági segítség nélkül hazatérő, Európában élő szíriaiak pontos számáról nem áll rendelkezésre teljes körű statisztika. Emiatt a térség hazatérési arányát nem lehet kizárólag ezekből a számokból pontosan meghatározni.

Az azonban látható, hogy az Európában élő szíriaiak helyzete számos szempontból eltér a szomszédos országokban tartózkodókétól. Sokan már több mint tíz éve élnek uniós tagállamokban, munkát vállaltak, családot alapítottak, gyermekeik pedig európai iskolákba járnak. Egy részük időközben állampolgárságot vagy tartós tartózkodási jogot is szerzett, így életük központja már nem feltétlenül Szíriában található.

A különbséghez a gazdasági feltételek is hozzájárulhatnak. A tartós európai letelepedés lehetősége, a jövedelmek, a szociális és egészségügyi ellátórendszerek, valamint a gyermekek oktatása mind befolyásolhatják a hazatérésről szóló döntést. Libanonban ezzel szemben a romló gazdasági környezet és a menekültek bizonytalan helyzete sokak számára önmagában is erős ösztönzőt jelenthet a távozásra.

Megváltozott a helyzet Szíriában, de mi lesz a menekültstátuszokkal?

Az Aszad-rendszer bukása óta egyre több európai országban merül fel a szíriai állampolgárok nemzetközi védelmének felülvizsgálata. A menekültstátusz és a kiegészítő védelem ugyanis meghatározott jogi feltételek alapján jár, amelyek megváltozhatnak, ha a védelem alapjául szolgáló körülmények tartósan megszűnnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szíriai állampolgárok automatikusan elveszítenék tartózkodási jogukat. A hatóságoknak figyelembe kell venniük az egyéni körülményeket, a biztonsági kockázatokat, a védelmi státusz típusát és az érintett személy esetleges más jogcímen fennálló tartózkodási jogosultságát.

Ráadásul Szíria jelenlegi helyzete sem teszi lehetővé valamennyi térség egységes megítélését. A politikai átmenet mellett továbbra is előfordulnak fegyveres konfliktusok, emberi jogi jogsértések és helyi biztonsági incidensek, amelyek bizonyos csoportok számára továbbra is indokolhatják a nemzetközi védelmet.

Az európai menekültügyi rendszer számára így új kérdésként jelentkezik, hogyan kezelje azokat, akiknek eredeti menekülési oka megszűnt, de időközben tartósan beilleszkedtek a befogadó ország társadalmába. A hazatérés ösztönzése, a tartózkodási jogok felülvizsgálata és a személyes biztonság garantálása között jogilag és politikailag is kényes egyensúlyt kell kialakítani.

A hazatérés lehetősége már nem csak elméleti kérdés

A szíriai menekültek visszatéréséről szóló adatok mindenesetre jelentős változást jeleznek a Közel-Keleten. Az a helyzet, amelyben évekig milliók számára elképzelhetetlen volt a hazatérés, az Aszad-rendszer összeomlásával megváltozott, és a környező országokból egyre nagyobb számban indulnak vissza családok eredeti lakóhelyükre.

A visszatérők számára azonban a határ átlépése csak az első lépés. A valódi kihívás az otthonok újjáépítése, a munkahelyteremtés, az oktatás és az egészségügyi ellátás helyreállítása, valamint annak biztosítása, hogy az országban ismét hosszú távon, biztonságban lehessen élni.

Európában ezzel párhuzamosan továbbra is vita folyik arról, milyen feltételekkel ösztönözhető a szíriaiak önkéntes visszatérése, hogyan vizsgálhatók felül a menekültstátuszok, és milyen szerepet kell vállalnia az Európai Uniónak Szíria újjáépítésében. A következő években ezek a kérdések várhatóan a migrációs politika meghatározó témái maradnak.

A mostani adatok egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a szíriai menekültek hazatérése elsősorban azokból az országokból indult meg tömegesen, amelyek a háború alatt a legnagyobb közvetlen terhet viselték. Libanonból, Törökországból és Jordániából már százezrek választották a visszautat, miközben Európából egyelőre jóval kevesebb szervezett hazatérést regisztrálnak. A különbségre nem adható egyetlen egyszerű magyarázat, de felvet egy fontos politikai kérdést: miközben Szíria közvetlen szomszédságában már tömegesen élnek a hazatérés lehetőségével, az Európai Uniónak miként kellene alkalmazkodnia a megváltozott körülményekhez? A kérdés megválaszolása nemcsak Szíria jövőjéről, hanem az európai menekültügyi politika hitelességéről és hosszú távú működéséről is szól.