Spanyolországban néhány héten belül előrehozott parlamenti választást tartanak, 2027-ben pedig Franciaországban, Lengyelországban és Olaszországban is új politikai erőviszonyok alakulhatnak ki. A nemzeti szuverenitást hangsúlyozó jobboldali pártok több országban jelentős támogatottsággal rendelkeznek, miközben az Európai Unió vezetése éppen a következő hétéves költségvetésről, Ukrajna támogatásáról és az uniós hatáskörökről próbál megállapodni. A választások még le sem zajlottak, Brüsszelben azonban már számolnak azzal, hogy az esetleges kormányváltások megnehezíthetik a jelenlegi uniós tervek végrehajtását.

Az Európai Unió előtt különösen mozgalmas választási időszak áll. A következő tizenkét hónapban négy jelentős tagállamban járulhatnak urnákhoz a választók, és az eredmények közvetlenül befolyásolhatják az európai politikai együttműködést. Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Lengyelország együttesen az uniós népesség és gazdasági teljesítmény jelentős részét képviseli, kormányaik pedig meghatározó szereplői a költségvetési, külpolitikai, migrációs és gazdasági egyeztetéseknek.

A Financial Times elemzése szerint a hagyományos európai pártrendszer egyre töredezettebbé válik, és a jobboldali, illetve nemzeti szuverenitást hangsúlyozó politikai erők több országban is átalakíthatják a korábbi szövetségi viszonyokat. Ugyanakkor korántsem biztos, hogy az egyes országokban bekövetkező változások összehangolt európai politikai fordulatot eredményeznek. A jobboldali pártok között ugyanis az uniós költségvetés, Ukrajna támogatása és a gazdaságpolitika területén is jelentős különbségek vannak.

Spanyolországban már novemberben eldőlhet Pedro Sánchez kormányának sorsa

Az első komoly választási próbatétel Spanyolországban következik, ahol november 29-én előrehozott parlamenti választást tartanak. Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök október elején jelentette be a parlament feloszlatását, miután kormánya újabb vereséget szenvedett a lakhatással kapcsolatos intézkedések ügyében.

Sánchez 2018 óta vezeti az országot, ám az elmúlt években egyre nehezebbé vált számára a parlamenti többség biztosítása. A szocialisták több kisebb párt támogatására szorultak, miközben a konzervatív Néppárt és a jobboldali Vox folyamatosan bírálta a kormány bevándorlási, gazdasági és társadalompolitikai döntéseit. A választási verseny azonban korántsem lefutott: több magánintézet felmérése a jobboldali pártok jelentős támogatottságát mutatja, a spanyol állami CIS októberi kutatásában viszont a szocialisták vezettek.

A választás egyik legfontosabb kérdése ezért nem csupán az lesz, melyik párt kapja a legtöbb szavazatot, hanem az is, hogy milyen parlamenti többséget lehet kialakítani. A Néppárt korábban regionális szinten már együttműködött a Voxszal, országos koalíció esetén azonban számos politikai és személyi kérdésben kellene megállapodniuk.

Spanyolország azért is különösen fontos Brüsszel számára, mert Sánchez az elmúlt években több uniós kezdeményezést támogatott, miközben a Vox következetesen az uniós hatáskörök korlátozását és a szigorúbb migrációs politikát szorgalmazza.

Egy esetleges kormányváltás így több uniós vitában módosíthatná Madrid álláspontját, bár ennek mértékét a létrejövő koalíció összetétele határozná meg.

Franciaország: Marine Le Pen már az uniós költségvetést is célba vette

A 2027-es francia elnökválasztás az egész európai politikai rendszer szempontjából kiemelt jelentőségű. Emmanuel Macron két egymást követő elnöki ciklus után nem indulhat ismét, így a választás mindenképpen új államfőt hoz Franciaország élére.

A Nemzeti Tömörülés politikusa, Marine Le Pen az elnökválasztás egyik meghatározó szereplője. Indulásának korábbi jogi akadályát a párizsi fellebbviteli bíróság júliusi döntése elhárította, bár az ellene folyó eljárás következményei továbbra is politikai viták tárgyát képezik. Le Pen októberben új gazdasági programot ismertetett, amelyben az állami kiadások jelentős csökkentése és a francia költségvetési mozgástér növelése mellett az Európai Unióval fennálló pénzügyi kapcsolatok átalakítása is szerepel.

Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó javaslata Franciaország nettó uniós hozzájárulásának évi ötmilliárd euróban történő maximálása.

Le Pen szerint az Európai Bizottság túl sok hatáskört vont magához, miközben a tagállamok mozgástere folyamatosan szűkül. Elképzelései szerint több területen vissza kellene adni a döntési jogköröket a nemzeti kormányoknak, és a francia jog elsőbbségét is erőteljesebben kívánja érvényesíteni.

Különösen éles nézeteltérés várható Ukrajna ügyében. Le Pen ellenzi Ukrajna uniós csatlakozását, és megkérdőjelezi a további jelentős francia pénzügyi hozzájárulások indokoltságát. A Financial Timesnak adott interjújában arról beszélt, hogy Franciaország nem vállalhat korlátlan pénzügyi kötelezettségeket, különösen saját költségvetési helyzetének ismeretében.

Programja ugyanakkor komoly akadályokkal is szembesülhet. Franciaország jelentős államadóssággal rendelkezik, az uniós költségvetési hozzájárulások egyoldalú csökkentése pedig jogi és politikai konfliktushoz vezethet. Ráadásul egy elnökválasztási eredmény önmagában nem garantálja, hogy az államfő parlamenti támogatást is szerez valamennyi elképzeléséhez.

Franciaország esetében tehát nem pusztán személyi változás lehet a tét, hanem az is, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb alapító tagállama milyen viszonyt kíván kialakítani a közös intézményekkel. Egy Brüsszellel szemben következetesen kritikus francia elnök jelentős hatással lehetne a következő évek uniós tárgyalásaira.

Lengyelország: meggyengült a PiS, de erősödtek a tőle jobbra álló pártok

Lengyelországban 2027 őszén várható parlamenti választás, amely Donald Tusk kormányának folytatásáról is dönt. A korábban kormányzó Jog és Igazságosság, vagyis a PiS támogatottsága az elmúlt időszakban csökkent, ám a jobboldali szavazók jelentős része nem feltétlenül a jelenlegi kormányoldalhoz pártolt át. Ehelyett a Konföderáció és más, tőle is jobbra elhelyezkedő politikai szervezetek szereztek új támogatókat.

Az október 13-i OGB-felmérésben Donald Tusk Polgári Koalíciója 35,9 százalékon állt, a PiS 25 százalékot, a Konföderáció 11,8 százalékot, a Lengyel Korona Konföderációja pedig 11,3 százalékot kapott. Ez a három jobboldali párt együttesen valamivel több mint 48 százalékos támogatottságot jelentett az adott kutatásban. Más felmérések ettől eltérő eredményeket mutatnak, így az arányok nem tekinthetők véglegesnek.

Az együttes szavazatarány ráadásul nem jelent automatikusan közös kormányzati többséget, hiszen a három párt között lényeges politikai különbségek vannak. Különösen Ukrajna kérdésében jelentkeznek eltérések: a PiS hagyományosan erősen oroszellenes és Ukrajna katonai támogatását pártoló álláspontot képviselt, miközben a radikálisabb jobboldal egyes szereplői jóval kritikusabbak a Kijevnek nyújtott segítséggel szemben.

A lengyel választás ezért nem egyszerűen az uniós integráció támogatói és ellenzői közötti küzdelem lesz. A kérdés az is, hogy a jobboldali pártok képesek-e olyan közös programot kialakítani, amely parlamenti kormánytöbbséget biztosíthat, és ha igen, milyen álláspontot képviselnének az európai ügyekben.

Olaszország: Meloni mellett új kihívó jelent meg a jobboldalon

Olaszországban Giorgia Meloni miniszterelnök már jelenleg is jobboldali kormánykoalíciót vezet, amely 2022 óta van hatalmon. Meloni az elmúlt években több területen a korábbi kampányretorikájánál pragmatikusabb politikát folytatott. Támogatta Ukrajnát, együttműködött az Európai Bizottsággal, és igyekezett fenntartani a költségvetési fegyelmet.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jobboldali szavazótábor egységes volna. Az utóbbi hónapokban erősödött Roberto Vannacci volt tábornok Nemzeti Jövő nevű pártja, amely több kérdésben a Meloni-kormánytól eltérő, radikálisabb álláspontot képvisel. Az október elején közzétett SWG-felmérés szerint a Nemzeti Jövő 7,8 százalékos támogatottságot ért el, megelőzve a jelenlegi kormánykoalíció két kisebb tagját, a Forza Italiát és a Ligát. Meloni pártja, az Olasz Testvérek ugyanebben a kutatásban 27,7 százalékon állt.

Vannacci előretörése új koalíciós kérdéseket vet fel az olasz jobboldalon. Egyelőre nem világos, hogy pártja milyen szerepet kíván vállalni a 2027-es választásokat követő politikai együttműködésben, és milyen hatással lehet a jelenlegi kormánykoalíció erőviszonyaira.

Meloni helyzetét tovább bonyolítja az olasz gazdaság állapota. Az ország államadóssága rendkívül magas, a pénzpiaci bizonytalanság pedig szűkíti a kormány költségvetési mozgásterét. Ezek a gazdasági korlátok azt is megmutatják, hogy a nemzeti szuverenitást hangsúlyozó politikai irányvonal és az uniós pénzügyi együttműködés között nem feltétlenül húzható éles választóvonal.

Brüsszel már most szeretné lezárni a következő hétéves költségvetés vitáját

Az európai választási sorozat különös jelentőségét az adja, hogy az Európai Unió éppen a 2028 és 2034 közötti költségvetéséről tárgyal. A következő hét év pénzügyi kerete meghatározza, mennyi pénz jut majd a mezőgazdasági támogatásokra, a felzárkóztatási programokra, az infrastruktúrára, a versenyképességre, a védelmi együttműködésre és az uniós külpolitikai célokra.

Az Európai Bizottság jelentős kiadásokat tartalmazó javaslatot készített, de a tagállamok között már most komoly vita zajlik arról, mekkora legyen a közös költségvetés, és miből finanszírozzák azt. A nettó befizető országok egy része takarékosabb költségvetést szeretne, míg más tagállamok a felzárkóztatási és mezőgazdasági támogatások megőrzését tartják elsődlegesnek.

Emmanuel Macron francia elnök október közepén arra figyelmeztette az uniós vezetőket, hogy célszerű lenne még az év vége előtt politikai megállapodásra jutni. Ennek egyik oka éppen a 2027-es választási menetrend, hiszen az új hétéves pénzügyi keret elfogadásához a tagállamok egyhangú döntése és az Európai Parlament egyetértése szükséges. Egyetlen kormány ellenállása is jelentősen megnehezítheti a megállapodást.

Ha a tárgyalások áthúzódnak a következő évre, az újonnan megválasztott kormányok saját politikai és költségvetési követelésekkel jelenhetnek meg az egyeztetéseken. Ez nem feltétlenül akadályozná meg a költségvetés elfogadását, de módosíthatná az eredetileg tervezett összegeket, prioritásokat és feltételeket.

Ukrajna támogatása lehet az egyik legnagyobb ütközőpont

A választások másik jelentős európai következménye Ukrajna támogatásának jövőjével kapcsolatos. Az Európai Unió vezetése továbbra is a katonai és pénzügyi segítség fenntartását szorgalmazza, miközben az amerikai támogatás körüli bizonytalanság növeli az európai hozzájárulás jelentőségét.

Marine Le Pen politikai programja ezen a területen lényegesen eltér az Európai Bizottság jelenlegi irányvonalától, ugyanakkor a lengyel és az olasz jobboldalon korántsem egységes az Ukrajnához való viszony. Meloni következetesen támogatta Kijevet, a lengyel PiS szintén erős oroszellenes álláspontot képviselt, miközben más nemzeti jobboldali pártok a támogatások csökkentését vagy szigorúbb ellenőrzését sürgetik.

Ez azt jelenti, hogy egy európai jobboldali együttműködés kialakulása sem eredményezne szükségszerűen egységes Ukrajna-politikát. A tagállamok eltérő biztonsági helyzete és gazdasági érdekei továbbra is meghatározóak maradnának, különösen akkor, ha a közös pénzügyi kötelezettségvállalásokról vagy az Oroszországgal szembeni szankciókról kell dönteni.

Valóban kisebbségbe kerülhet a jelenlegi brüsszeli irányvonal?

A következő választások kapcsán egyre gyakrabban merül fel, hogy az Európai Unió jelenlegi politikai vezetése elveszítheti a tagállami kormányok egy részének támogatását. Ehhez azonban fontos megérteni az uniós intézmények működését. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament összetételét a 2027-es nemzeti választások közvetlenül nem változtatják meg, hiszen a jelenlegi Európai Parlament megbízatása 2029-ig tart, az Európai Bizottság pedig külön intézményi mandátummal rendelkezik.

A tagállami kormányok változása viszont átrendezheti az Európai Tanács politikai viszonyait, és hatással lehet az Európai Unió Tanácsában kialakuló döntési többségekre. Nem minden döntéshez szükséges egyhangúság, ugyanis számos jogalkotási kérdésben minősített többséggel döntenek, ezért néhány ország politikai irányváltása önmagában nem elegendő a közös szabályozások megakadályozásához.

Más ügyekben azonban, különösen a hétéves költségvetésnél, a tagállamok egyetértése kulcsfontosságú. A nemzeti szuverenitást hangsúlyozó kormányok számának növekedése ezért elsősorban az alkupozíciókat változtathatná meg, nem pedig automatikusan az uniós intézmények összetételét.

Ráadásul a szuverenista pártok között sem magától értetődő az együttműködés. A nettó befizető és támogatásokat fogadó országok költségvetési érdekei gyakran éppen egymással ellentétesek. Egy francia kormány például az uniós befizetések csökkentésében lehetne érdekelt, miközben más, ugyancsak jobboldali vezetésű tagállamok a felzárkóztatási támogatások megőrzését tekinthetnék elsődleges célnak.

Egyetlen év alatt átalakulhatnak az európai politikai szövetségek

Az európai politikai rendszer átalakulásának hátterében több, egymással összefüggő folyamat áll. A megélhetési költségek, az energiaárak, a migráció, a közszolgáltatások állapota és az uniós szabályozásokkal kapcsolatos viták egyaránt befolyásolják a választói elégedettséget. A hagyományos néppártok és szociáldemokrata szervezetek számos országban nehezebben tartják meg korábbi választóikat, miközben új politikai erők jelennek meg, és a régebbi jobboldali pártok is átalakulnak.

Ugyanakkor az országonként eltérő politikai körülmények miatt nem lehet valamennyi választást egyetlen európai folyamat automatikus következményének tekinteni. Spanyolország, Franciaország, Lengyelország és Olaszország választói más-más belpolitikai kérdések alapján hozhatják meg döntéseiket. A választások kimenetelén túl az is meghatározó lesz, hogy az új parlamenti erőviszonyok milyen koalíciókat tesznek lehetővé.

A Financial Times és más nemzetközi elemzők által felvázolt választási sorozat mindenesetre új helyzetet teremthet az uniós tárgyalásokban. A jelenlegi európai vezetés ezért nemcsak a következő választások eredményeit figyeli, hanem már most igyekszik megállapodásra jutni azokban a kérdésekben, amelyekben 2027 után nehezebb lehet a kompromisszum.

A következő egy év választásai nem csupán négy ország belpolitikáját alakíthatják át, hanem az Európai Unió működésére is jelentős hatással lehetnek. Ha több meghatározó tagállamban olyan kormány alakul, amely nagyobb nemzeti mozgásteret, kevesebb brüsszeli beavatkozást és az uniós kiadások felülvizsgálatát követeli, az alapvetően módosíthatja a jelenlegi politikai alkukat. Brüsszel számára ezért a valódi kérdés nem egyszerűen az, hogy hány jobboldali párt jut hatalomra, hanem az, hogy ezek a kormányok képesek lesznek-e közösen fellépni. A választási eredmények még bizonytalanok, de a 2027-es politikai átrendeződés lehetősége már most érezhetően befolyásolja az Európai Unió jövőjéről folyó tárgyalásokat.