Gulyás Virág ma egyetlen, egyszerű kérdést tett fel Facebook-oldalán: „Ki az a Kubik Marci?” Nos, bennünket nem ma kezdett érdekelni a válasz. Azóta gyűjtögetjük róla az információkat, amióta egy tüntetésen feltűnt Magyar Péter mellett az erkélyen egy feltűnően fiatal, szinte kamasznak tűnő fiú, aki láthatóan nem véletlenül került a politikus közvetlen közelébe.
Akkor még csak arra voltunk kíváncsiak, ki ő, és milyen szerepet tölt be Magyar mellett. Azóta kiderült, hogy Kubik Marci saját meghatározása szerint ma már Magyarország miniszterelnökének személyes videósa, a családi kapcsolatok és a bátyja, Kubik Dominik szakmai múltjának feltérképezésével pedig egy jóval nagyobb történet kezdett kirajzolódni.
A nyomok a Tisza informatikai hátterétől a European Center for Digital Actionön keresztül egészen a DatAdat környezetéig és Bajnai Gordon egykori politikai holdudvaráig vezetnek. Gulyás Virág kérdésére tehát megpróbálunk a rendelkezésre álló dokumentumok alapján válaszolni: ki valójában Kubik Marci, és milyen hálózat rajzolódik ki a miniszterelnök személyes videósa és testvére körül?
Az Ellenpont márciusban egy, a Tisza informatikai környezetében feltűnő fiatalember nyomába eredt, és Kubik Dominik korábbi szakmai kapcsolatait követve eljutott a brüsszeli European Center for Digital Actionhöz, majd az ECDA személyi és szakmai hátterén keresztül ahhoz a DatAdat-körhöz, amelynek történetében Bajnai Gordon és egykori kormányának több szereplője is megjelent.
Azóta egy újabb, az Ellenpont eredeti nyomozásában még nem szereplő kapcsolat is előkerült: Kubik Dominik öccse, Kubik Marci saját Facebook-profilja szerint ma Magyar Péter miniszterelnök személyes videósa.
A két testvér története ezért már nem egyszerű családi érdekesség, hanem annak a kérdését is felveti, milyen személyi és szakmai hálózatból épült fel a Tisza digitális, informatikai és kommunikációs hátországa.
Az Ellenpont egy Tisza-irodában készült fényképtől jutott el az ECDA-ig
Az Ellenpont 2026. március 28-án megjelent cikke egy korábban nyilvánosságra került fényképből indult ki, amely a Tisza jelöltállításának időszakában készült. A lap szerint a felvételen a párt informatikai rendszerének technikai hátterével foglalkozó emberek láthatók, akik között PimEyes arcfelismerő rendszer segítségével Kubik Dominikot is azonosították.
Az arcfelismerésre épülő azonosítást önmagában érdemes fenntartással kezelni, az Ellenpont azonban nem állt meg a fényképnél, hanem Kubik korábbi szakmai pályáját is visszakövette. Így jutott el a European Center for Digital Actionhöz, az ECDA-hoz, amelynek saját dokumentumai már közvetlenül igazolják, hogy Kubik nem egyszerűen részt vett valamelyik rendezvényükön, hanem a szervezet csapatához tartozott és digitális politikai kampányokon dolgozott.
Az ECDA egyik 2024-es választási esettanulmányában például kifejezetten „our team”, vagyis „csapatunk” tagjaként nevezi meg Dominik Kubikot és Csepregi Dávidot, akik tizenegy progresszív szervezetet támogattak közösségimédia-kampányokkal Magyarországon, Németországban, Spanyolországban és más európai országokban. Az ECDA szerint az általuk készített 48 social media toolkit mintegy 7,5 millió megtekintést ért el.
Ez azért lényeges, mert Kubik Dominik ECDA-s múltja így már nem valamelyik magyar sajtótermék politikai interpretációján nyugszik, hanem magának az ECDA-nak a közlésén.
Az ECDA mögött pedig felbukkan a DatAdat világa
Az Ellenpont nyomozásának talán legfontosabb része az ECDA személyi és szakmai hátterét vizsgálja, mert itt vezetnek vissza a szálak ahhoz a DatAdat-hálózathoz, amely a 2022-es magyar választási kampány idején vált szélesebb körben ismertté.
A DatAdat történetében több, a 2009–2010-es Bajnai-kormányhoz kötődő szereplő is megjelent. A legismertebb közülük Ficsor Ádám, aki Bajnai Gordon kormányában 2009-ben polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter volt, később pedig a DatAdat egyik meghatározó alapítója és vezetője lett. A DatAdat környezetében dolgozott Szigetvári Viktor is, aki korábban Bajnai Gordon politikai és kommunikációs stábjának meghatározó szereplője, majd az Együtt vezető politikusa volt.
Szigetvári Viktor egyébként azért is érdekes figura, mert 2024 májusában fegyveres adónyomozók tartottak házkutatást az Estratos Digital, vagyis a korábbi DatAdat ügyvezetőjének otthonában, ám az eljárás akkor nem közvetlenül a DatAdatra, hanem Szigetvári és Ficsor Ádám másik közös vállalkozására, az Észtországban bejegyzett Seven Chieftains and Partner OÜ-re irányult. A hatóság ennek a cégnek az iratait kereste egy olyan ügyben, amely Karácsony Gergely 2019-es főpolgármesteri kampányának feltételezett külföldi finanszírozásával függött össze. Szigetvári politikai megfélemlítésnek nevezte az akciót, és azt állította, hogy a nyomozók érdemi bizonyítékot nem találtak nála. A történet azért illeszkedik szorosan a most vizsgált hálózathoz, mert Szigetvári és Ficsor nem alkalmi szereplői voltak ennek a körnek: mindketten Bajnai Gordon korábbi politikai környezetéből érkeztek, együtt dolgoztak a DatAdatban, majd közös külföldi vállalkozásokban is megjelentek, vagyis a DatAdat 2022 utáni átalakulása nem jelentette automatikusan a korábbi személyi és üzleti kapcsolatok megszűnését.
Bajnai Gordon neve pedig nem csupán azért került elő a DatAdat kapcsán, mert korábbi munkatársai alapították a vállalkozást. A DatAdat és a Bajnaihoz kötődő üzleti kör közötti kapcsolatok a 2022-es választások után külön politikai viták tárgyává váltak. Éppen ezért a DatAdatot pontosabban Bajnai Gordon korábbi politikai és szakmai környezetéből kinőtt digitális kampányvállalkozásként érdemes leírni, nem pedig leegyszerűsítve „Bajnai cégének” nevezni.
A 2022 utáni átalakulás
A DatAdat azért különösen érdekes a Kubik-történet szempontjából, mert a 2022-es választás után a környezetében működő emberek és vállalkozások nem egyszerűen eltűntek a politikai kampánypiacról. A következő években új cégek, új szervezetek és új nemzetközi együttműködések jelentek meg, miközben több korábbi szereplő továbbra is ugyanazon a területen, vagyis adatvezérelt politikai kommunikációval, digitális kampányokkal és online mozgósítással foglalkozott.
Az egyik ilyen vállalkozás az Estratos Digital GmbH, amelynek ügyvezetője Ficsor Ádám. Az osztrák hivatalos cégnyilvántartás szerint a társaság üzleti tevékenysége kifejezetten „Digitales Marketing and Campaigning”, vagyis digitális marketing és kampányolás.
Az Ellenpont pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az Estratos neve korábban a Talpra Magyarok adatvédelmi dokumentumainak környezetében is felbukkant. Ez azért érdekes, mert ha az eredeti, korabeli adatvédelmi tájékoztató archivált változatával is igazolható, akkor a DatAdatból kinövő üzleti kör és Magyar Péter mozgalmának korai digitális infrastruktúrája között nem egyszerű személyes ismeretségről, hanem konkrét szolgáltatói kapcsolatról beszélhetnénk.
Ficsortól az ECDA-ig
Ezzel párhuzamosan jelenik meg az ECDA. Az Ellenpont szerint a brüsszeli szervezet egyik alapítója ugyancsak Ficsor Ádám volt, miközben jelenlegi társigazgatója Mák Viktor, akit a lap szintén korábbi DatAdat-munkatársként azonosít. Az ECDA hivatalos oldala Mák jelenlegi vezetői pozícióját megerősíti.
Az ECDA környezetében feltűnik Benjy Cook is, akit az Ellenpont a DatAdat technológiai vezetőjeként mutat be. Cook ráadásul ugyanazon a berlini Political Tech Summiton készült ECDA-fényképen szerepel, amelyen Kubik Dominikot az ECDA embereként azonosítják. Az ECDA saját beszámolója a Cookhoz kötődő Lundát egyenesen a szervezet partnerének nevezi.
Ha tehát az Ellenpont által feltárt személyi kapcsolatokat az ECDA saját dokumentumaival együtt vizsgáljuk, egy olyan szakmai folytonosság rajzolódik ki, amelyben a Bajnai-kormány egykori miniszterétől, Ficsor Ádámtól és a Bajnai politikai környezetében dolgozó szereplőktől a DatAdaton keresztül eljutunk az ECDA-ig, az ECDA-nál pedig már Kubik Dominikot találjuk.
Innen tér vissza a történet Magyar Péterhez
Az Ellenpont márciusi cikkének állítása szerint Kubik Dominik később a Tisza informatikai környezetében bukkant fel. Önmagában ez is figyelemre méltó lenne, azóta azonban előkerült egy olyan családi kapcsolat, amely új értelmet ad az egész történetnek.
A rendelkezésünkre álló Facebook-képernyőmentésen (lásd fentebb) Kubik Marci saját profilján Kubik Dominikot fiútestvéreként tünteti fel, vagyis az eddig közösségi médiában terjedő testvéri kapcsolatot nem valamelyik politikai oldal állítása, hanem Marci saját nyilvánosan megadott családi adatai támasztják alá.
Ugyanezen profil másik képernyőmentésén Kubik Marci foglalkozásként azt adja meg, hogy „Personal videographer of the Prime Minister of Hungary”, vagyis Magyarország miniszterelnökének személyes videósa. Mivel Magyar Péter jelenleg Magyarország miniszterelnöke, ez a megjelölés a jelenlegi politikai helyzetben szó szerint értelmezhető: Marci saját meghatározása szerint a miniszterelnök személyes videósa.
Így az Ellenpont által feltárt történet egy új ággal egészül ki. Miközben Kubik Dominik szakmai múltja az ECDA-n keresztül a DatAdat utáni nemzetközi political-tech környezethez vezet, majd az Ellenpont szerint a Tisza informatikai hátterében jelenik meg, öccse közvetlenül Magyar Péter mellett dolgozik, a miniszterelnök személyes vizuális kommunikációjának részeként.
A DatAdattól a miniszterelnöki stábig
Ha az eddig dokumentálható kapcsolatokat időrendben egymás mellé tesszük, nem egyetlen megszakítás nélküli szervezeti láncot kapunk, és ezt fontos hangsúlyozni. Sokkal inkább egy olyan személyi és szakmai hálózat rajzolódik ki, amelynek szereplői újra és újra ugyanazon a politikai-technológiai területen találkoznak.
A kiindulópont egyik oldalán Bajnai Gordon korábbi politikai környezete áll, amelyből Ficsor Ádám és más szereplők érkeztek. Ficsor a Bajnai-kormány miniszteréből lett a DatAdat egyik meghatározó szereplője, majd az Estratos vezetője, miközben az Ellenpont szerint az ECDA alapításában is részt vett. Az ECDA-nál később Kubik Dominik dolgozott digitális politikai kampányokon, majd az Ellenpont a Tisza informatikai környezetében azonosította.
Most pedig kiderült, hogy Dominik öccse Magyar Péter miniszterelnök személyes videósa.
Ez önmagában természetesen nem bizonyít semmilyen jogellenes tevékenységet, és arra sincs bizonyíték, hogy Kubik Marci valaha a DatAdatnak vagy az ECDA-nak dolgozott volna. A tényfeltárás szempontjából azonban nem is ez az érdekes kérdés, hanem az, hogy milyen szakmai és személyi útvonalakon épült fel az a digitális-kommunikációs környezet, amely Magyar Péter mozgalmától végül a kormányzásig jutott.
Az egyik Kubik testvér olyan nemzetközi political-tech szervezetben dolgozott, amely adatvezérelt kampányolással, online mozgósítással, közösségi médiával és politikai narratívaépítéssel foglalkozik, majd feltűnt a Tisza informatikai környezetében. A másik testvér ma közvetlenül a miniszterelnök mellett dolgozik, és saját meghatározása szerint Magyarország miniszterelnökének személyes videósa.
Mindez pedig egy olyan szakmai hálózat közelében történik, amelynek történetét visszafelé követve az ECDA-n, az Estratoson és a DatAdaton keresztül eljutunk Ficsor Ádámhoz, rajta keresztül pedig Bajnai Gordon egykori politikai környezetéhez.
Ez már önmagában elegendő ok arra, hogy a kormány és az érintettek világosan elmondják, milyen kapcsolat állt vagy áll fenn a Tisza, a Talpra Magyarok, az ECDA, az Estratos és a korábbi DatAdat-kör között, milyen feladatokat végzett Kubik Dominik, és mikor, illetve milyen jogviszonyban került Kubik Marci Magyar Péter személyes stábjába.
Mert ezekre a kérdésekre nem összeesküvés-elmélet, hanem átlátható válasz kell.
Mielőtt egyáltalán eljutnánk a reptéri 800 forinthoz, érdemes kimondani valamit, amit a taxis szakma évtizedek óta hajlamos megkerülni: autóban ülve, két fuvar között, a napi megélhetésért dolgozva nem lehet valódi érdekképviseletet működtetni.
Nem azért, mert az így dolgozó érdekképviselő ne akarná képviselni a kollégáit, hanem azért, mert egy több ezer vállalkozót érintő szakma érdekvédelme ma már önálló munka. Legalábbis az kellene, hogy legyen. Dokumentumokat kell feldolgozni, rendelettervezeteket kell végigolvasni, tárgyalásokra kell készülni, gazdasági számításokat kell készíteni, jogszabályokat kell értelmezni, majd mindezt érthetően és időben el kell juttatni azokhoz, akiket képviselnek.
Ha erre nincs professzionális szervezet, megfelelő háttér és folyamatos kommunikáció, akkor pontosan az történhet, ami most a reptéri díj körül történt: a tárgyalóasztalnál már hónapokkal korábban megjelenik egy lényeges információ, miközben annak valódi jelentése nem jut el egyértelműen azokhoz, akiknek végül fizetniük kell. Nem mellesleg ugyanez a jelenség figyelhető meg a TaxiTrack és a tarifaemelés elhúzódása kapcsán is.
A taxis közben dolgozik, utast vesz fel, dugóban áll, tankol, számláz, autót javíttat, adót fizet, és próbálja kitermelni a következő hónap költségeit. Nem várható el tőle, hogy esténként fővárosi előterjesztések mellékleteiben kutassa, vajon egy márciusi egyeztetés egyik táblázatának valamelyik sorában milyen mondat szerepel a Budapest Airport behajtási díjáról.
Pontosan ezért van szükség valós érdekképviseletre.
Ha pedig az érdekképviselet sem veszi észre egy ilyen mondat jelentőségét, vagy észreveszi, de nem magyarázza el világosan a tagságnak, akkor a taxis a végén a sorompónál értesül arról, amiről mások hónapok óta tárgyaltak.
Most pontosan ez történt.
Augusztus 3-án hajnalban a budapesti taxisok egy része tiltakozással fogadta a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér új behajtási rendszerét. A felháborodás középpontjában az a díj állt, amelyet a taxisoknak immár a repülőtéri behajtásért kell megfizetniük, miközben alig néhány héttel korábban a Fővárosi Közgyűlés éppen egy 800 forintos reptéri tarifaelemet szavazott meg.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egyszerű díjvitáról van szó, valójában azonban sokkal súlyosabb kérdés bújik meg mögötte: mit mondtak a taxisoknak arról, hogy valójában mire szolgál a 800 forint, és mit tudtak erről azok, akik a nevükben hónapokon keresztül tárgyaltak?
A főváros saját hivatalos dokumentumai alapján ugyanis a repülőtéri behajtás költsége nem augusztusban, és a még kevésbé semváratlanul jelent meg a történetben.
Már hónapokkal korábban ott feküdt a tarifatárgyalások asztalán.
Már márciusban leírták: BUD behajtási díj
A Fővárosi Önkormányzat által közzétett, a 2026. március 4-i tarifatárgyalás javaslatait összegző dokumentumban a Bolt Taxi álláspontjánál egy rendkívül fontos mondat szerepel:
„A BUD behajtási díj költségelemként legyen figyelembe véve, és ne befolyásolja a tarifát.”
Vagyis hónapokkal az augusztusi konfliktus előtt a tárgyalóasztalnál már nem egyszerűen általánosságban beszéltek a repülőtérről, hanem konkrétan a Budapest Airport behajtási díjáról beszéltek, méghozzá a taxi költségelemeként.
Más résztvevők ekkor már külön reptéri tarifaelemben gondolkodtak. A BKIK–OTSZ–Főtaxi–Uber–független szolgáltatók egyik javaslatában például 1000 forintos reptéri kiegészítő díj szerepelt a repülőtérre és a repülőtérről történő fuvarok esetére.
Ez alapvetően változtatja meg a történetet, mert innentől nem az a kérdés, hogy ki tudhatta előre, hogy a repülőtéri behajtásnak költsége lesz.
Tudtak róla.
A valódi kérdés az, hogy ebből mit tudott a taxis.
Júniusra az 1000 forintból 800 lett
A tárgyalások következő szakaszában az összeg végül 800 forintra változott. A fővárosi előterjesztés szerint június 17-én már egy olyan közös szakmai javaslat került a főpolgármester és a közgyűlési frakcióvezetők elé, amelyben világosan szerepelt:
„Reptéri díj: 800 Ft (a repülőtérre irányuló, illetve a repülőtérről induló fuvarok esetében)”
A javaslat mögött több taxis érdekképviselet és szakmai szervezet állt.
Közben azonban a taxisok között egy egészen más értelmezés vált általánossá: a reptéri 800 forint az üres visszaút kompenzációja.
Ennek egyébként van szakmai logikája. Aki kivisz egy utast a repülőtérre, nem feltétlenül tud onnan azonnal fizető utassal visszaindulni. Az üres kilométer ugyanúgy üzemanyagot fogyaszt, amortizálja az autót és elveszi a munkaidőt, csak éppen bevételt nem termel. Egy külön reptéri tarifaelem ezért teljesen életszerűen értelmezhető az ebből fakadó veszteség részbeni kompenzációjaként.
Csakhogy a hivatalos tárgyalási anyagban már márciusban ott volt egy másik költség is.
A BUD behajtási díja.
Azt hitték, kaptak 800 forintot, aztán kiderült, hogy fizetniük kell belőle
És itt válik igazán kellemetlenné a történet. Ha a taxis úgy értelmezte a döntést, hogy az utas által fizetett plusz 800 forint az ő kompenzációja az üres visszaútért, akkor joggal számolhatott azzal, hogy egy reptéri fuvar után ennyivel több bevétele marad.
Ha azonban a tarifa kialakításakor már számoltak a repülőtér új behajtási költségével, akkor egészen más gazdasági konstrukció született.
Ebben az esetben ugyanis az utas megfizeti a plusz 800 forintot a taxisnak, a taxis pedig ebből részben vagy egészben finanszírozza azt az új költséget, amelyet a repülőtér terhel rá.
Az egyik esetben a taxis kapott 800 forintot. A másikban rajta keresztül folyik át 800 forintos összeg egy másik szereplőhöz.
A kettő között nem kommunikációs árnyalat van, hanem nagyon is kézzelfogható különbség a napi bevételben.
Egyedül a Bolt beszélt behajtási költségről
Van a márciusi tarifatárgyalásnak egy különösen érdekes részlete. Miközben a többi szereplő a taxisok számára kért külön reptéri tarifaelemet, a Bolt egészen más megközelítést alkalmazott.
A BKIK, az OTSZ, a Főtaxi, az Uber és a független szolgáltatók közös javaslatában például 1000 forintos reptéri kiegészítő díj szerepelt a repülőtérre és a repülőtérről történő fuvarokra. Ennek logikája világos: a reptéri fuvar speciális körülményei miatt a taxis kapjon külön tarifaelemet.
A Bolt javaslatában viszont konkrétan a Budapest Airport díja jelent meg:
„A BUD behajtási díj költségelemként legyen figyelembe véve, és ne befolyásolja a tarifát.”
Ez lényeges különbség. Ebben a formában egyedül a Bolt számolt már márciusban konkrétan a BUD behajtási díjával. Néhány hónappal később pedig a taxisok pontosan azzal szembesültek, hogy a repülőtéri behajtásért fizetniük kell.
Fontos, hogy a végül elfogadott 800 forintos reptéri tarifaelem nem azonos a Bolt márciusi javaslatával. A végeredmény azonban érdekes, hiszen a taxis az utastól beszedhet 800 forintot, miközben a reptéri behajtás miatt neki magának is új költsége keletkezik.
Joggal merül fel tehát a kérdés: miért éppen a Bolt számolt már márciusban konkrétan a BUD behajtási díjával, milyen információ alapján tette ezt, és erről mit tudtak a tárgyalásokon részt vevő érdekképviseletek?
Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert az érdekvédők között olyanok is vannak, akik maguk is a Bolt kötelékében szolgáltatnak. Ez önmagában természetesen semmilyen összeférhetetlenséget nem bizonyít, azt azonban már nehezebb megmagyarázni,
hogyan válhatott augusztusban hirtelen meglepetéssé valami, ami a Bolt márciusi javaslatában név szerint szerepelt.
Ha az érdekképviseletek tudtak a készülő behajtási költségről, akkor azt kell megmagyarázniuk, miért nem tájékoztatták erről egyértelműen a taxisokat. Ha pedig nem tudtak róla, akkor az a kérdés, hogyan nem vették észre egy hónapokon át tartó tarifatárgyaláson.
Az egyik kommunikációs kudarc, a másik szakmai, ám a taxis számára pedig a végeredmény ugyanaz: amiről mások már márciusban tárgyaltak, annak jelentőségével ő augusztusban, a reptéri sorompónál szembesült.
És itt érünk vissza az érdekképviselethez
A taxisnak nem az a dolga, hogy fővárosi rendelettervezetek mellékleteit bogarássza két reptéri fuvar között. Az érdekképviseletnek viszont pontosan ez lenne a dolga.
Ha márciusban a tárgyalóasztalon ott volt a BUD behajtási díja, júniusban pedig megszületett a 800 forintos reptéri tarifaelem, akkor az érdekképviseleteknek pontosan tisztázniuk kellett volna, hogy a két dolog között van-e kapcsolat. Ha van, azt el kellett volna mondani a taxisoknak, ha pedig nincs, akkor most meg kell magyarázniuk, miért szerepelt már hónapokkal korábban a behajtási díj a tarifatárgyalások költségelemeként.
Ezért nem elegendő az érdekképviselethez egy telefon, egy Facebook-csoport és néhány, műszakok között elintézett tárgyalás. Egy több ezer vállalkozót érintő szakma érdekképviseletéhez jogi, gazdasági és kommunikációs háttér kell, valamint olyan ember, akinek van ideje elolvasni azt az egyetlen mondatot is egy többoldalas dokumentumban, amely négy hónappal később több száz taxis tiltakozásának előzménye lehet.
Mert ha ez nincs, akkor mindig lesz valaki, aki hamarabb tudja, mi következik, mint maga a taxis. A taxis pedig majd megtudja munka közben, legközelebb talán megint egy sorompónál.
Újabb fordulatot vett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér körül kialakult taxivita. A BKK egyértelművé tette: ha az utas valamelyik terminált jelöli meg úti célként, a taxis nem dönthet úgy, hogy a reptéri behajtás költsége miatt inkább a több mint egy kilométerre található parkolóban teszi ki.
A következő napokban ráadásul kiemelt ellenőrzések kezdődnek. Ezzel azonban a konfliktus alapja nem oldódott meg, sőt még látványosabbá vált, ugyanis a taxisnak be kell hajtania, a behajtásért fizetnie kell, de ennek költségét külön nem háríthatja át az utasra.
A BKK lezárta az 1100 méteres kiskaput
Az elmúlt napokban komoly felháborodást váltott ki a taxisok körében, hogy a Budapest Airport augusztus 3-tól megszünteti a budapesti taxik számára biztosított ötperces díjmentes áthaladás lehetőségét a repülőtér egyes parkolóterületein.
A változás gyakorlati következménye egyszerű: egy terminálhoz érkező taxisnak akkor is költsége keletkezhet, ha mindössze annyi időre hajt be, amíg utasa kiszáll az autóból.
A taxis érdekképviseleti reakciókban ezért felmerült, hogy azok a szolgáltatók, akik nem kívánják saját zsebükből finanszírozni a reptéri behajtást, a termináltól körülbelül 1100 méterre található parkolónál tehetik ki vagy vehetik fel utasaikat.
Arról azonban elfeledkeznek, hogy a tarifaemeléssel egyidőben a 800 forintos behajtási díjat beemelték az alapdíjba, azaz repülőtéri fuvar esetén ennyivel magasabb összeggel indul az utazás. A konstrukció jelenlegi állása szerint azonban ez a tarifaemelésnek titulált valami nem tarifaemelés, hanem egyfajta behajtó szerepbe kényszeríti a taxist.
A BKK azonban gyakorlatilag bezárta ezt a menekülőutat és véget vetett a 800 forint zsebretételének.
Álláspontja szerint amennyiben az utas például a 2A terminált jelöli meg célállomásként, akkor a személytaxi-szolgáltatás teljesítése azt jelenti, hogy a taxinak a megjelölt célpontig kell eljuttatnia. Ha a sofőr saját döntése alapján egy távolabbi parkolóban fejezi be a fuvart, az szerződésszegésnek minősülhet és szankcionálható.
Kiemelt ellenőrzések jönnek Ferihegyen
A közlekedési központ nem csupán jogértelmezéssel reagált a kialakult vitára. A BKK bejelentése szerint a következő napokban fokozottan ellenőrzik a repülőtéri taxifuvarokat, ezen belül azok indulási és érkezési pontjait is.
Vagyis az ellenőrök azt is vizsgálhatják, hogy a taxiban ülő utas valóban oda érkezett-e, ahová a fuvart kérte, illetve a repülőtérről induló szolgáltatás ténylegesen a meghatározott felvételi pontról kezdődött-e.
A BKK érvelésének egyik fontos eleme, hogy bár a terminálok előtti területek magántulajdonban vannak, közforgalom számára megnyitott területnek számítanak, és Budapest közigazgatási területén találhatók. A taxis tehát nem határozhatja meg egyoldalúan, hogy a megrendelésben szereplő terminál helyett hol érjen véget a szolgáltatás.
Csakhogy ezzel rögtön el is érkezünk a történet legérdekesebb részéhez.
Behajtani kötelező, a költséget külön felszámítani tilos
A BKK azt is világossá tette, hogy a repülőtéri behajtás vagy parkolás költségét a taxis nem teheti egyszerűen hozzá a taxaméter által kiszámított viteldíjhoz.
A jelenlegi szabályozás alapján az utastól a hatósági tarifán felül nem kérhető tetszőlegesen további összeg, és ezen az sem változtat, ha az utas egyébként hajlandó lenne megtéríteni a repülőtéri behajtás költségét.
Ezzel különös háromszög alakult ki.
A repülőtér pénzt kérhet a behajtásért. A BKK megköveteli a taxistól, hogy szükség esetén behajtson. A taxis viszont az így keletkező költséget nem számolhatja fel külön az utasnak, hiszen az már eleve be van építve az emelt tarifába.
Magyarán a szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, egy harmadik szereplő által meghatározott díj közvetlenül a taxis költségévé válik.
Felhívnánk az érdekeltek figyelmét arra, hogy maga a módszer és a folyamat kísértetiesen hasonlít a leadó és tagdíj emelések éveken át bejáratott sémájához. Kaptál egy kis emelést, majd rögtön emeltek mindent. Ez esetben kaptál egy kis emelést, amiről az érdekképviselőitek elfejlették elmondani, hogy miről is szól. Lehajoltatok 800 guruló forintért, amiről állítólag a jegyzőkönyvek tanúsága szerint tudni lehetett előre, hogy nem a tiétek lesz, hanem a reptére, és most hisztiztek, mert akiknek fizettek, hogy az érdekeiket képviseljék, efelett átsiklottak. Csodás.
Ott van a plusz 800 forintos alapdíj, de mit fedez valójában?
Augusztus 1-jétől a repülőtéri fuvaroknál külön tarifaelem jelent meg. A normál alapdíjhoz képest 800 forinttal magasabb, összesen 2100 forintos alapdíjat kell fizetni azoknál a utakná, amelyek a repülőtérre érkeznek vagy onnan indulnak. Ez így elég egyszerű séma.
A BKK álláspontja szerint ez a magasabb tarifa indokolja azt is, hogy a taxisnak a terminálig kell biztosítania a szolgáltatást.
A történet másik fontos eleme, hogy maga a BKK sem rendelkezik a repülőtéri behajtási díjról. A közlekedési központ szerint annak bevezetése a Budapest Airport döntése, így annak megváltoztatása sem tartozik a BKK hatáskörébe.
Vagyis a BKK bár nem szabályozhatja, de ellenőrizheti a budapesti személytaxi-szolgáltatást, és nem tudja előírni a repülőtér üzemeltetőjének, hogy milyen feltételekkel engedje be a taxikat a saját kezelésében álló területre.
A taxis nem mondhatja azt, hogy nem hajt be, mert drága. Nem teheti ki önkényesen az utast 1100 méterrel távolabb. Nem kérheti el külön a behajtási díjat sem, hiszen az bele van építve a tarifába. Ha pedig nem teljesíti a BKK által elvárt módon a szolgáltatást, még szankcióval is számolhat.
Ellenőrzéssel a tünet kezelhető, a konfliktus nem
A BKK kiemelt ellenőrzése képes lehet megakadályozni, hogy az utasokat akaratuk ellenére a termináltól több mint egy kilométerre tegyék ki. Utasvédelmi szempontból ez érthető és indokolható álláspont.
Ettől azonban az alapvető gazdasági konfliktus egyetlen centiméterrel sem kerül közelebb a megoldáshoz.
Továbbra is adott egy magánterületre történő behajtás díja, egy hatóságilag meghatározott taxitarifa és egy szolgáltatási kötelezettség. Ezek között kellene olyan rendszert kialakítani, amelyben sem az utas, sem a taxis nem kerül méltánytalan helyzetbe,
főleg, ha az érdekképviselői nem magyarázzák el neki, pontosan mi is zajlott a tarifatárgyalásokon és miről szólnak az egyes tarifatételek.
A BKK jelezte, hogy meghívás esetén részt vesz a Budapest Airport és a taxis érdekképviseletek közötti egyeztetésen. Valószínűleg éppen erre lenne most a legnagyobb szükség, csak az a kérdés, amúgy mit a csodát akar ott keresni?
Hétfőtől indul a tiltakozás, lázadás, sztrájk és miegymás, meglátjuk, mi következik, mert ez jelen pillanatban úgy tűnik, ez a sztori egyedül a reptérnek jó.
Lorem Ipsum is simply dummy text of the printing and typesetting industry. Lorem Ipsum has been the industry's standard dummy text ever since the 1500s, when an unknown printer took a galley of type and scrambled it to make a type specimen book.
Gulyás Virág ma egyetlen, egyszerű kérdést tett fel Facebook-oldalán: „Ki az a Kubik Marci?” Nos, bennünket nem ma kezdett érdekelni a válasz. Azóta gyűjtögetjük róla az információkat, amióta egy tüntetésen feltűnt Magyar Péter mellett az erkélyen egy feltűnően fiatal, szinte kamasznak tűnő fiú, aki láthatóan nem véletlenül került a politikus közvetlen közelébe.
Akkor még csak arra voltunk kíváncsiak, ki ő, és milyen szerepet tölt be Magyar mellett. Azóta kiderült, hogy Kubik Marci saját meghatározása szerint ma már Magyarország miniszterelnökének személyes videósa, a családi kapcsolatok és a bátyja, Kubik Dominik szakmai múltjának feltérképezésével pedig egy jóval nagyobb történet kezdett kirajzolódni.
A nyomok a Tisza informatikai hátterétől a European Center for Digital Actionön keresztül egészen a DatAdat környezetéig és Bajnai Gordon egykori politikai holdudvaráig vezetnek. Gulyás Virág kérdésére tehát megpróbálunk a rendelkezésre álló dokumentumok alapján válaszolni: ki valójában Kubik Marci, és milyen hálózat rajzolódik ki a miniszterelnök személyes videósa és testvére körül?
Az Ellenpont márciusban egy, a Tisza informatikai környezetében feltűnő fiatalember nyomába eredt, és Kubik Dominik korábbi szakmai kapcsolatait követve eljutott a brüsszeli European Center for Digital Actionhöz, majd az ECDA személyi és szakmai hátterén keresztül ahhoz a DatAdat-körhöz, amelynek történetében Bajnai Gordon és egykori kormányának több szereplője is megjelent.
Azóta egy újabb, az Ellenpont eredeti nyomozásában még nem szereplő kapcsolat is előkerült: Kubik Dominik öccse, Kubik Marci saját Facebook-profilja szerint ma Magyar Péter miniszterelnök személyes videósa.
A két testvér története ezért már nem egyszerű családi érdekesség, hanem annak a kérdését is felveti, milyen személyi és szakmai hálózatból épült fel a Tisza digitális, informatikai és kommunikációs hátországa.
Az Ellenpont egy Tisza-irodában készült fényképtől jutott el az ECDA-ig
Az Ellenpont 2026. március 28-án megjelent cikke egy korábban nyilvánosságra került fényképből indult ki, amely a Tisza jelöltállításának időszakában készült. A lap szerint a felvételen a párt informatikai rendszerének technikai hátterével foglalkozó emberek láthatók, akik között PimEyes arcfelismerő rendszer segítségével Kubik Dominikot is azonosították.
Az arcfelismerésre épülő azonosítást önmagában érdemes fenntartással kezelni, az Ellenpont azonban nem állt meg a fényképnél, hanem Kubik korábbi szakmai pályáját is visszakövette. Így jutott el a European Center for Digital Actionhöz, az ECDA-hoz, amelynek saját dokumentumai már közvetlenül igazolják, hogy Kubik nem egyszerűen részt vett valamelyik rendezvényükön, hanem a szervezet csapatához tartozott és digitális politikai kampányokon dolgozott.
Az ECDA egyik 2024-es választási esettanulmányában például kifejezetten „our team”, vagyis „csapatunk” tagjaként nevezi meg Dominik Kubikot és Csepregi Dávidot, akik tizenegy progresszív szervezetet támogattak közösségimédia-kampányokkal Magyarországon, Németországban, Spanyolországban és más európai országokban. Az ECDA szerint az általuk készített 48 social media toolkit mintegy 7,5 millió megtekintést ért el.
Ez azért lényeges, mert Kubik Dominik ECDA-s múltja így már nem valamelyik magyar sajtótermék politikai interpretációján nyugszik, hanem magának az ECDA-nak a közlésén.
Az ECDA mögött pedig felbukkan a DatAdat világa
Az Ellenpont nyomozásának talán legfontosabb része az ECDA személyi és szakmai hátterét vizsgálja, mert itt vezetnek vissza a szálak ahhoz a DatAdat-hálózathoz, amely a 2022-es magyar választási kampány idején vált szélesebb körben ismertté.
A DatAdat történetében több, a 2009–2010-es Bajnai-kormányhoz kötődő szereplő is megjelent. A legismertebb közülük Ficsor Ádám, aki Bajnai Gordon kormányában 2009-ben polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter volt, később pedig a DatAdat egyik meghatározó alapítója és vezetője lett. A DatAdat környezetében dolgozott Szigetvári Viktor is, aki korábban Bajnai Gordon politikai és kommunikációs stábjának meghatározó szereplője, majd az Együtt vezető politikusa volt.
Szigetvári Viktor egyébként azért is érdekes figura, mert 2024 májusában fegyveres adónyomozók tartottak házkutatást az Estratos Digital, vagyis a korábbi DatAdat ügyvezetőjének otthonában, ám az eljárás akkor nem közvetlenül a DatAdatra, hanem Szigetvári és Ficsor Ádám másik közös vállalkozására, az Észtországban bejegyzett Seven Chieftains and Partner OÜ-re irányult. A hatóság ennek a cégnek az iratait kereste egy olyan ügyben, amely Karácsony Gergely 2019-es főpolgármesteri kampányának feltételezett külföldi finanszírozásával függött össze. Szigetvári politikai megfélemlítésnek nevezte az akciót, és azt állította, hogy a nyomozók érdemi bizonyítékot nem találtak nála. A történet azért illeszkedik szorosan a most vizsgált hálózathoz, mert Szigetvári és Ficsor nem alkalmi szereplői voltak ennek a körnek: mindketten Bajnai Gordon korábbi politikai környezetéből érkeztek, együtt dolgoztak a DatAdatban, majd közös külföldi vállalkozásokban is megjelentek, vagyis a DatAdat 2022 utáni átalakulása nem jelentette automatikusan a korábbi személyi és üzleti kapcsolatok megszűnését.
Bajnai Gordon neve pedig nem csupán azért került elő a DatAdat kapcsán, mert korábbi munkatársai alapították a vállalkozást. A DatAdat és a Bajnaihoz kötődő üzleti kör közötti kapcsolatok a 2022-es választások után külön politikai viták tárgyává váltak. Éppen ezért a DatAdatot pontosabban Bajnai Gordon korábbi politikai és szakmai környezetéből kinőtt digitális kampányvállalkozásként érdemes leírni, nem pedig leegyszerűsítve „Bajnai cégének” nevezni.
A 2022 utáni átalakulás
A DatAdat azért különösen érdekes a Kubik-történet szempontjából, mert a 2022-es választás után a környezetében működő emberek és vállalkozások nem egyszerűen eltűntek a politikai kampánypiacról. A következő években új cégek, új szervezetek és új nemzetközi együttműködések jelentek meg, miközben több korábbi szereplő továbbra is ugyanazon a területen, vagyis adatvezérelt politikai kommunikációval, digitális kampányokkal és online mozgósítással foglalkozott.
Az egyik ilyen vállalkozás az Estratos Digital GmbH, amelynek ügyvezetője Ficsor Ádám. Az osztrák hivatalos cégnyilvántartás szerint a társaság üzleti tevékenysége kifejezetten „Digitales Marketing and Campaigning”, vagyis digitális marketing és kampányolás.
Az Ellenpont pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az Estratos neve korábban a Talpra Magyarok adatvédelmi dokumentumainak környezetében is felbukkant. Ez azért érdekes, mert ha az eredeti, korabeli adatvédelmi tájékoztató archivált változatával is igazolható, akkor a DatAdatból kinövő üzleti kör és Magyar Péter mozgalmának korai digitális infrastruktúrája között nem egyszerű személyes ismeretségről, hanem konkrét szolgáltatói kapcsolatról beszélhetnénk.
Ficsortól az ECDA-ig
Ezzel párhuzamosan jelenik meg az ECDA. Az Ellenpont szerint a brüsszeli szervezet egyik alapítója ugyancsak Ficsor Ádám volt, miközben jelenlegi társigazgatója Mák Viktor, akit a lap szintén korábbi DatAdat-munkatársként azonosít. Az ECDA hivatalos oldala Mák jelenlegi vezetői pozícióját megerősíti.
Az ECDA környezetében feltűnik Benjy Cook is, akit az Ellenpont a DatAdat technológiai vezetőjeként mutat be. Cook ráadásul ugyanazon a berlini Political Tech Summiton készült ECDA-fényképen szerepel, amelyen Kubik Dominikot az ECDA embereként azonosítják. Az ECDA saját beszámolója a Cookhoz kötődő Lundát egyenesen a szervezet partnerének nevezi.
Ha tehát az Ellenpont által feltárt személyi kapcsolatokat az ECDA saját dokumentumaival együtt vizsgáljuk, egy olyan szakmai folytonosság rajzolódik ki, amelyben a Bajnai-kormány egykori miniszterétől, Ficsor Ádámtól és a Bajnai politikai környezetében dolgozó szereplőktől a DatAdaton keresztül eljutunk az ECDA-ig, az ECDA-nál pedig már Kubik Dominikot találjuk.
Innen tér vissza a történet Magyar Péterhez
Az Ellenpont márciusi cikkének állítása szerint Kubik Dominik később a Tisza informatikai környezetében bukkant fel. Önmagában ez is figyelemre méltó lenne, azóta azonban előkerült egy olyan családi kapcsolat, amely új értelmet ad az egész történetnek.
A rendelkezésünkre álló Facebook-képernyőmentésen (lásd fentebb) Kubik Marci saját profilján Kubik Dominikot fiútestvéreként tünteti fel, vagyis az eddig közösségi médiában terjedő testvéri kapcsolatot nem valamelyik politikai oldal állítása, hanem Marci saját nyilvánosan megadott családi adatai támasztják alá.
Ugyanezen profil másik képernyőmentésén Kubik Marci foglalkozásként azt adja meg, hogy „Personal videographer of the Prime Minister of Hungary”, vagyis Magyarország miniszterelnökének személyes videósa. Mivel Magyar Péter jelenleg Magyarország miniszterelnöke, ez a megjelölés a jelenlegi politikai helyzetben szó szerint értelmezhető: Marci saját meghatározása szerint a miniszterelnök személyes videósa.
Így az Ellenpont által feltárt történet egy új ággal egészül ki. Miközben Kubik Dominik szakmai múltja az ECDA-n keresztül a DatAdat utáni nemzetközi political-tech környezethez vezet, majd az Ellenpont szerint a Tisza informatikai hátterében jelenik meg, öccse közvetlenül Magyar Péter mellett dolgozik, a miniszterelnök személyes vizuális kommunikációjának részeként.
A DatAdattól a miniszterelnöki stábig
Ha az eddig dokumentálható kapcsolatokat időrendben egymás mellé tesszük, nem egyetlen megszakítás nélküli szervezeti láncot kapunk, és ezt fontos hangsúlyozni. Sokkal inkább egy olyan személyi és szakmai hálózat rajzolódik ki, amelynek szereplői újra és újra ugyanazon a politikai-technológiai területen találkoznak.
A kiindulópont egyik oldalán Bajnai Gordon korábbi politikai környezete áll, amelyből Ficsor Ádám és más szereplők érkeztek. Ficsor a Bajnai-kormány miniszteréből lett a DatAdat egyik meghatározó szereplője, majd az Estratos vezetője, miközben az Ellenpont szerint az ECDA alapításában is részt vett. Az ECDA-nál később Kubik Dominik dolgozott digitális politikai kampányokon, majd az Ellenpont a Tisza informatikai környezetében azonosította.
Most pedig kiderült, hogy Dominik öccse Magyar Péter miniszterelnök személyes videósa.
Ez önmagában természetesen nem bizonyít semmilyen jogellenes tevékenységet, és arra sincs bizonyíték, hogy Kubik Marci valaha a DatAdatnak vagy az ECDA-nak dolgozott volna. A tényfeltárás szempontjából azonban nem is ez az érdekes kérdés, hanem az, hogy milyen szakmai és személyi útvonalakon épült fel az a digitális-kommunikációs környezet, amely Magyar Péter mozgalmától végül a kormányzásig jutott.
Az egyik Kubik testvér olyan nemzetközi political-tech szervezetben dolgozott, amely adatvezérelt kampányolással, online mozgósítással, közösségi médiával és politikai narratívaépítéssel foglalkozik, majd feltűnt a Tisza informatikai környezetében. A másik testvér ma közvetlenül a miniszterelnök mellett dolgozik, és saját meghatározása szerint Magyarország miniszterelnökének személyes videósa.
Mindez pedig egy olyan szakmai hálózat közelében történik, amelynek történetét visszafelé követve az ECDA-n, az Estratoson és a DatAdaton keresztül eljutunk Ficsor Ádámhoz, rajta keresztül pedig Bajnai Gordon egykori politikai környezetéhez.
Ez már önmagában elegendő ok arra, hogy a kormány és az érintettek világosan elmondják, milyen kapcsolat állt vagy áll fenn a Tisza, a Talpra Magyarok, az ECDA, az Estratos és a korábbi DatAdat-kör között, milyen feladatokat végzett Kubik Dominik, és mikor, illetve milyen jogviszonyban került Kubik Marci Magyar Péter személyes stábjába.
Mert ezekre a kérdésekre nem összeesküvés-elmélet, hanem átlátható válasz kell.
Mielőtt egyáltalán eljutnánk a reptéri 800 forinthoz, érdemes kimondani valamit, amit a taxis szakma évtizedek óta hajlamos megkerülni: autóban ülve, két fuvar között, a napi megélhetésért dolgozva nem lehet valódi érdekképviseletet működtetni.
Nem azért, mert az így dolgozó érdekképviselő ne akarná képviselni a kollégáit, hanem azért, mert egy több ezer vállalkozót érintő szakma érdekvédelme ma már önálló munka. Legalábbis az kellene, hogy legyen. Dokumentumokat kell feldolgozni, rendelettervezeteket kell végigolvasni, tárgyalásokra kell készülni, gazdasági számításokat kell készíteni, jogszabályokat kell értelmezni, majd mindezt érthetően és időben el kell juttatni azokhoz, akiket képviselnek.
Ha erre nincs professzionális szervezet, megfelelő háttér és folyamatos kommunikáció, akkor pontosan az történhet, ami most a reptéri díj körül történt: a tárgyalóasztalnál már hónapokkal korábban megjelenik egy lényeges információ, miközben annak valódi jelentése nem jut el egyértelműen azokhoz, akiknek végül fizetniük kell. Nem mellesleg ugyanez a jelenség figyelhető meg a TaxiTrack és a tarifaemelés elhúzódása kapcsán is.
A taxis közben dolgozik, utast vesz fel, dugóban áll, tankol, számláz, autót javíttat, adót fizet, és próbálja kitermelni a következő hónap költségeit. Nem várható el tőle, hogy esténként fővárosi előterjesztések mellékleteiben kutassa, vajon egy márciusi egyeztetés egyik táblázatának valamelyik sorában milyen mondat szerepel a Budapest Airport behajtási díjáról.
Pontosan ezért van szükség valós érdekképviseletre.
Ha pedig az érdekképviselet sem veszi észre egy ilyen mondat jelentőségét, vagy észreveszi, de nem magyarázza el világosan a tagságnak, akkor a taxis a végén a sorompónál értesül arról, amiről mások hónapok óta tárgyaltak.
Most pontosan ez történt.
Augusztus 3-án hajnalban a budapesti taxisok egy része tiltakozással fogadta a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér új behajtási rendszerét. A felháborodás középpontjában az a díj állt, amelyet a taxisoknak immár a repülőtéri behajtásért kell megfizetniük, miközben alig néhány héttel korábban a Fővárosi Közgyűlés éppen egy 800 forintos reptéri tarifaelemet szavazott meg.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egyszerű díjvitáról van szó, valójában azonban sokkal súlyosabb kérdés bújik meg mögötte: mit mondtak a taxisoknak arról, hogy valójában mire szolgál a 800 forint, és mit tudtak erről azok, akik a nevükben hónapokon keresztül tárgyaltak?
A főváros saját hivatalos dokumentumai alapján ugyanis a repülőtéri behajtás költsége nem augusztusban, és a még kevésbé semváratlanul jelent meg a történetben.
Már hónapokkal korábban ott feküdt a tarifatárgyalások asztalán.
Már márciusban leírták: BUD behajtási díj
A Fővárosi Önkormányzat által közzétett, a 2026. március 4-i tarifatárgyalás javaslatait összegző dokumentumban a Bolt Taxi álláspontjánál egy rendkívül fontos mondat szerepel:
„A BUD behajtási díj költségelemként legyen figyelembe véve, és ne befolyásolja a tarifát.”
Vagyis hónapokkal az augusztusi konfliktus előtt a tárgyalóasztalnál már nem egyszerűen általánosságban beszéltek a repülőtérről, hanem konkrétan a Budapest Airport behajtási díjáról beszéltek, méghozzá a taxi költségelemeként.
Más résztvevők ekkor már külön reptéri tarifaelemben gondolkodtak. A BKIK–OTSZ–Főtaxi–Uber–független szolgáltatók egyik javaslatában például 1000 forintos reptéri kiegészítő díj szerepelt a repülőtérre és a repülőtérről történő fuvarok esetére.
Ez alapvetően változtatja meg a történetet, mert innentől nem az a kérdés, hogy ki tudhatta előre, hogy a repülőtéri behajtásnak költsége lesz.
Tudtak róla.
A valódi kérdés az, hogy ebből mit tudott a taxis.
Júniusra az 1000 forintból 800 lett
A tárgyalások következő szakaszában az összeg végül 800 forintra változott. A fővárosi előterjesztés szerint június 17-én már egy olyan közös szakmai javaslat került a főpolgármester és a közgyűlési frakcióvezetők elé, amelyben világosan szerepelt:
„Reptéri díj: 800 Ft (a repülőtérre irányuló, illetve a repülőtérről induló fuvarok esetében)”
A javaslat mögött több taxis érdekképviselet és szakmai szervezet állt.
Közben azonban a taxisok között egy egészen más értelmezés vált általánossá: a reptéri 800 forint az üres visszaút kompenzációja.
Ennek egyébként van szakmai logikája. Aki kivisz egy utast a repülőtérre, nem feltétlenül tud onnan azonnal fizető utassal visszaindulni. Az üres kilométer ugyanúgy üzemanyagot fogyaszt, amortizálja az autót és elveszi a munkaidőt, csak éppen bevételt nem termel. Egy külön reptéri tarifaelem ezért teljesen életszerűen értelmezhető az ebből fakadó veszteség részbeni kompenzációjaként.
Csakhogy a hivatalos tárgyalási anyagban már márciusban ott volt egy másik költség is.
A BUD behajtási díja.
Azt hitték, kaptak 800 forintot, aztán kiderült, hogy fizetniük kell belőle
És itt válik igazán kellemetlenné a történet. Ha a taxis úgy értelmezte a döntést, hogy az utas által fizetett plusz 800 forint az ő kompenzációja az üres visszaútért, akkor joggal számolhatott azzal, hogy egy reptéri fuvar után ennyivel több bevétele marad.
Ha azonban a tarifa kialakításakor már számoltak a repülőtér új behajtási költségével, akkor egészen más gazdasági konstrukció született.
Ebben az esetben ugyanis az utas megfizeti a plusz 800 forintot a taxisnak, a taxis pedig ebből részben vagy egészben finanszírozza azt az új költséget, amelyet a repülőtér terhel rá.
Az egyik esetben a taxis kapott 800 forintot. A másikban rajta keresztül folyik át 800 forintos összeg egy másik szereplőhöz.
A kettő között nem kommunikációs árnyalat van, hanem nagyon is kézzelfogható különbség a napi bevételben.
Egyedül a Bolt beszélt behajtási költségről
Van a márciusi tarifatárgyalásnak egy különösen érdekes részlete. Miközben a többi szereplő a taxisok számára kért külön reptéri tarifaelemet, a Bolt egészen más megközelítést alkalmazott.
A BKIK, az OTSZ, a Főtaxi, az Uber és a független szolgáltatók közös javaslatában például 1000 forintos reptéri kiegészítő díj szerepelt a repülőtérre és a repülőtérről történő fuvarokra. Ennek logikája világos: a reptéri fuvar speciális körülményei miatt a taxis kapjon külön tarifaelemet.
A Bolt javaslatában viszont konkrétan a Budapest Airport díja jelent meg:
„A BUD behajtási díj költségelemként legyen figyelembe véve, és ne befolyásolja a tarifát.”
Ez lényeges különbség. Ebben a formában egyedül a Bolt számolt már márciusban konkrétan a BUD behajtási díjával. Néhány hónappal később pedig a taxisok pontosan azzal szembesültek, hogy a repülőtéri behajtásért fizetniük kell.
Fontos, hogy a végül elfogadott 800 forintos reptéri tarifaelem nem azonos a Bolt márciusi javaslatával. A végeredmény azonban érdekes, hiszen a taxis az utastól beszedhet 800 forintot, miközben a reptéri behajtás miatt neki magának is új költsége keletkezik.
Joggal merül fel tehát a kérdés: miért éppen a Bolt számolt már márciusban konkrétan a BUD behajtási díjával, milyen információ alapján tette ezt, és erről mit tudtak a tárgyalásokon részt vevő érdekképviseletek?
Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert az érdekvédők között olyanok is vannak, akik maguk is a Bolt kötelékében szolgáltatnak. Ez önmagában természetesen semmilyen összeférhetetlenséget nem bizonyít, azt azonban már nehezebb megmagyarázni,
hogyan válhatott augusztusban hirtelen meglepetéssé valami, ami a Bolt márciusi javaslatában név szerint szerepelt.
Ha az érdekképviseletek tudtak a készülő behajtási költségről, akkor azt kell megmagyarázniuk, miért nem tájékoztatták erről egyértelműen a taxisokat. Ha pedig nem tudtak róla, akkor az a kérdés, hogyan nem vették észre egy hónapokon át tartó tarifatárgyaláson.
Az egyik kommunikációs kudarc, a másik szakmai, ám a taxis számára pedig a végeredmény ugyanaz: amiről mások már márciusban tárgyaltak, annak jelentőségével ő augusztusban, a reptéri sorompónál szembesült.
És itt érünk vissza az érdekképviselethez
A taxisnak nem az a dolga, hogy fővárosi rendelettervezetek mellékleteit bogarássza két reptéri fuvar között. Az érdekképviseletnek viszont pontosan ez lenne a dolga.
Ha márciusban a tárgyalóasztalon ott volt a BUD behajtási díja, júniusban pedig megszületett a 800 forintos reptéri tarifaelem, akkor az érdekképviseleteknek pontosan tisztázniuk kellett volna, hogy a két dolog között van-e kapcsolat. Ha van, azt el kellett volna mondani a taxisoknak, ha pedig nincs, akkor most meg kell magyarázniuk, miért szerepelt már hónapokkal korábban a behajtási díj a tarifatárgyalások költségelemeként.
Ezért nem elegendő az érdekképviselethez egy telefon, egy Facebook-csoport és néhány, műszakok között elintézett tárgyalás. Egy több ezer vállalkozót érintő szakma érdekképviseletéhez jogi, gazdasági és kommunikációs háttér kell, valamint olyan ember, akinek van ideje elolvasni azt az egyetlen mondatot is egy többoldalas dokumentumban, amely négy hónappal később több száz taxis tiltakozásának előzménye lehet.
Mert ha ez nincs, akkor mindig lesz valaki, aki hamarabb tudja, mi következik, mint maga a taxis. A taxis pedig majd megtudja munka közben, legközelebb talán megint egy sorompónál.
Újabb fordulatot vett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér körül kialakult taxivita. A BKK egyértelművé tette: ha az utas valamelyik terminált jelöli meg úti célként, a taxis nem dönthet úgy, hogy a reptéri behajtás költsége miatt inkább a több mint egy kilométerre található parkolóban teszi ki.
A következő napokban ráadásul kiemelt ellenőrzések kezdődnek. Ezzel azonban a konfliktus alapja nem oldódott meg, sőt még látványosabbá vált, ugyanis a taxisnak be kell hajtania, a behajtásért fizetnie kell, de ennek költségét külön nem háríthatja át az utasra.
A BKK lezárta az 1100 méteres kiskaput
Az elmúlt napokban komoly felháborodást váltott ki a taxisok körében, hogy a Budapest Airport augusztus 3-tól megszünteti a budapesti taxik számára biztosított ötperces díjmentes áthaladás lehetőségét a repülőtér egyes parkolóterületein.
A változás gyakorlati következménye egyszerű: egy terminálhoz érkező taxisnak akkor is költsége keletkezhet, ha mindössze annyi időre hajt be, amíg utasa kiszáll az autóból.
A taxis érdekképviseleti reakciókban ezért felmerült, hogy azok a szolgáltatók, akik nem kívánják saját zsebükből finanszírozni a reptéri behajtást, a termináltól körülbelül 1100 méterre található parkolónál tehetik ki vagy vehetik fel utasaikat.
Arról azonban elfeledkeznek, hogy a tarifaemeléssel egyidőben a 800 forintos behajtási díjat beemelték az alapdíjba, azaz repülőtéri fuvar esetén ennyivel magasabb összeggel indul az utazás. A konstrukció jelenlegi állása szerint azonban ez a tarifaemelésnek titulált valami nem tarifaemelés, hanem egyfajta behajtó szerepbe kényszeríti a taxist.
A BKK azonban gyakorlatilag bezárta ezt a menekülőutat és véget vetett a 800 forint zsebretételének.
Álláspontja szerint amennyiben az utas például a 2A terminált jelöli meg célállomásként, akkor a személytaxi-szolgáltatás teljesítése azt jelenti, hogy a taxinak a megjelölt célpontig kell eljuttatnia. Ha a sofőr saját döntése alapján egy távolabbi parkolóban fejezi be a fuvart, az szerződésszegésnek minősülhet és szankcionálható.
Kiemelt ellenőrzések jönnek Ferihegyen
A közlekedési központ nem csupán jogértelmezéssel reagált a kialakult vitára. A BKK bejelentése szerint a következő napokban fokozottan ellenőrzik a repülőtéri taxifuvarokat, ezen belül azok indulási és érkezési pontjait is.
Vagyis az ellenőrök azt is vizsgálhatják, hogy a taxiban ülő utas valóban oda érkezett-e, ahová a fuvart kérte, illetve a repülőtérről induló szolgáltatás ténylegesen a meghatározott felvételi pontról kezdődött-e.
A BKK érvelésének egyik fontos eleme, hogy bár a terminálok előtti területek magántulajdonban vannak, közforgalom számára megnyitott területnek számítanak, és Budapest közigazgatási területén találhatók. A taxis tehát nem határozhatja meg egyoldalúan, hogy a megrendelésben szereplő terminál helyett hol érjen véget a szolgáltatás.
Csakhogy ezzel rögtön el is érkezünk a történet legérdekesebb részéhez.
Behajtani kötelező, a költséget külön felszámítani tilos
A BKK azt is világossá tette, hogy a repülőtéri behajtás vagy parkolás költségét a taxis nem teheti egyszerűen hozzá a taxaméter által kiszámított viteldíjhoz.
A jelenlegi szabályozás alapján az utastól a hatósági tarifán felül nem kérhető tetszőlegesen további összeg, és ezen az sem változtat, ha az utas egyébként hajlandó lenne megtéríteni a repülőtéri behajtás költségét.
Ezzel különös háromszög alakult ki.
A repülőtér pénzt kérhet a behajtásért. A BKK megköveteli a taxistól, hogy szükség esetén behajtson. A taxis viszont az így keletkező költséget nem számolhatja fel külön az utasnak, hiszen az már eleve be van építve az emelt tarifába.
Magyarán a szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, egy harmadik szereplő által meghatározott díj közvetlenül a taxis költségévé válik.
Felhívnánk az érdekeltek figyelmét arra, hogy maga a módszer és a folyamat kísértetiesen hasonlít a leadó és tagdíj emelések éveken át bejáratott sémájához. Kaptál egy kis emelést, majd rögtön emeltek mindent. Ez esetben kaptál egy kis emelést, amiről az érdekképviselőitek elfejlették elmondani, hogy miről is szól. Lehajoltatok 800 guruló forintért, amiről állítólag a jegyzőkönyvek tanúsága szerint tudni lehetett előre, hogy nem a tiétek lesz, hanem a reptére, és most hisztiztek, mert akiknek fizettek, hogy az érdekeiket képviseljék, efelett átsiklottak. Csodás.
Ott van a plusz 800 forintos alapdíj, de mit fedez valójában?
Augusztus 1-jétől a repülőtéri fuvaroknál külön tarifaelem jelent meg. A normál alapdíjhoz képest 800 forinttal magasabb, összesen 2100 forintos alapdíjat kell fizetni azoknál a utakná, amelyek a repülőtérre érkeznek vagy onnan indulnak. Ez így elég egyszerű séma.
A BKK álláspontja szerint ez a magasabb tarifa indokolja azt is, hogy a taxisnak a terminálig kell biztosítania a szolgáltatást.
A történet másik fontos eleme, hogy maga a BKK sem rendelkezik a repülőtéri behajtási díjról. A közlekedési központ szerint annak bevezetése a Budapest Airport döntése, így annak megváltoztatása sem tartozik a BKK hatáskörébe.
Vagyis a BKK bár nem szabályozhatja, de ellenőrizheti a budapesti személytaxi-szolgáltatást, és nem tudja előírni a repülőtér üzemeltetőjének, hogy milyen feltételekkel engedje be a taxikat a saját kezelésében álló területre.
A taxis nem mondhatja azt, hogy nem hajt be, mert drága. Nem teheti ki önkényesen az utast 1100 méterrel távolabb. Nem kérheti el külön a behajtási díjat sem, hiszen az bele van építve a tarifába. Ha pedig nem teljesíti a BKK által elvárt módon a szolgáltatást, még szankcióval is számolhat.
Ellenőrzéssel a tünet kezelhető, a konfliktus nem
A BKK kiemelt ellenőrzése képes lehet megakadályozni, hogy az utasokat akaratuk ellenére a termináltól több mint egy kilométerre tegyék ki. Utasvédelmi szempontból ez érthető és indokolható álláspont.
Ettől azonban az alapvető gazdasági konfliktus egyetlen centiméterrel sem kerül közelebb a megoldáshoz.
Továbbra is adott egy magánterületre történő behajtás díja, egy hatóságilag meghatározott taxitarifa és egy szolgáltatási kötelezettség. Ezek között kellene olyan rendszert kialakítani, amelyben sem az utas, sem a taxis nem kerül méltánytalan helyzetbe,
főleg, ha az érdekképviselői nem magyarázzák el neki, pontosan mi is zajlott a tarifatárgyalásokon és miről szólnak az egyes tarifatételek.
A BKK jelezte, hogy meghívás esetén részt vesz a Budapest Airport és a taxis érdekképviseletek közötti egyeztetésen. Valószínűleg éppen erre lenne most a legnagyobb szükség, csak az a kérdés, amúgy mit a csodát akar ott keresni?
Hétfőtől indul a tiltakozás, lázadás, sztrájk és miegymás, meglátjuk, mi következik, mert ez jelen pillanatban úgy tűnik, ez a sztori egyedül a reptérnek jó.
Lorem Ipsum is simply dummy text of the printing and typesetting industry. Lorem Ipsum has been the industry's standard dummy text ever since the 1500s, when an unknown printer took a galley of type and scrambled it to make a type specimen book.
A szükséges sütik alapvető webhelyfunkciókat biztosítanak, mint például a biztonságos bejelentkezés és a hozzájárulási beállítások kezelése. Nem tárolnak személyes adatokat.
Egyik sem
►
A funkcionális sütik támogatják az olyan funkciókat, mint a tartalommegosztás közösségi médiában, visszajelzés gyűjtése és harmadik fél eszközök engedélyezése.
Egyik sem
►
Az elemző sütik követik a látogatók interakcióit, betekintést nyújtva olyan mutatókba, mint a látogatószám, visszafordulási arány és forgalmi források.
Egyik sem
►
A hirdetési sütik személyre szabott hirdetéseket jelenítenek meg korábbi látogatások alapján, és elemzik a hirdetési kampányok hatékonyságát.
Egyik sem
►
A nem besorolt sütik olyan sütik, amelyeket jelenleg osztályozunk, együttműködve az egyes sütik szolgáltatóival.
