Perre készül a meghurcolt református lelkész: a Tisza-kormány ügynökbotrányának újabb áldozata szólalt meg

Egy egész élet becsületét tette kockára az ügynökakták elhibázott nyilvánosságra hozatala. Balajthy József nyugalmazott református lelkész neve is felkerült a közzétett állambiztonsági nyilvántartásba, holott állítása szerint soha nem működött együtt a kommunista titkosszolgálattal, és a beszervezési kísérletet is határozottan visszautasította. A hétgyermekes lelkipásztornak most a saját családja előtt kell tisztáznia magát. Nem hajlandó annyiban hagyni a történteket, és pert indítana az állam vagy a levéltár ellen.

Újabb súlyos személyes történet került nyilvánosságra a Tisza-kormány ügynökakta-botrányában. Balajthy József nyugalmazott református lelkész a Szemléleknek adott interjúban beszélt arról, miként szembesült azzal, hogy neve szerepel az állambiztonsági nyilvántartásban. A dokumentumok szerint 1986-ban 6-os kartont állítottak ki róla, ő azonban kijelentette, hogy soha nem vállalt ügynöki feladatot, és egyetlen emberről sem jelentett.

Az idős lelkipásztor különösen megalázónak tartja, hogy évtizedekkel a kommunista diktatúra bukása után neki kell bizonygatnia az ártatlanságát. A családját is súlyosan érintette a nyilvánosságra hozatal, hiszen hét gyermekének kellett szembesülnie az édesapjuk nevéhez kapcsolódó állambiztonsági dokumentummal. Balajthy szerint éppen az a rendszer próbálta őt beszervezni, amelynek kiszolgálását most a neve mellett szereplő karton alapján feltételezhetik róla.

A lelkipásztor nem elégszik meg azzal, hogy a nyilvánosság előtt elmondja a saját történetét. Jogi úton kíván elégtételt keresni, és azt is szeretné tisztázni, hogyan válhatott egy sikertelen beszervezési kísérletből olyan nyilvántartási adat, amely évtizedekkel később a becsületét veszélyezteti.

Elzavarta az állambiztonsági tisztet, mégis kartont állítottak ki róla

Balajthy József pontosan emlékszik 1986. december 5-ére, arra a napra, amely a róla kiállított 6-os kartonon is szerepel. Kistokaji otthonának garázsában éppen a Trabantját javította, amikor ismét megjelent nála egy férfi, aki a Belügyminisztérium egyházi ügyekkel foglalkozó tisztjeként próbált kapcsolatot teremteni vele.

A lelkész elmondása szerint a férfi korábban is megkereste, ő azonban minden alkalommal elutasította az együttműködést. Azon a téli napon különösen határozottan közölte vele, hogy nem kíván kapcsolatba kerülni az állambiztonsággal, és felszólította, hogy többé ne keresse. A tiszt ezt követően valóban nem jelentkezett újra.

A lelkipásztor mégis csaknem negyven évvel később értesült arról, hogy éppen erre a napra keltezve állambiztonsági kartont állítottak ki róla. Állítása szerint semmilyen beszervezési dokumentumot nem írt alá, jelentéseket nem készített, és soha nem végzett feladatot a titkosszolgálatnak.

A róla nyilvánosságra került kartonon szereplő 07-es kód a hálózatból való kizárásra utal, és munkadosszié sem került elő. Ezek a körülmények különösen indokolttá teszik, hogy a nyilvántartás tartalmát és a lelkész tényleges szerepét gondosan tisztázzák.

Hét gyermekének kellett magyarázkodnia az apjuk neve miatt

A nyugalmazott lelkészt nemcsak a saját jó hírének sérelme viselte meg, hanem az is, hogy a történtek a családjára is rányomták a bélyegüket. A nyilvántartás közzététele után két gyermeke szinte azonnal telefonon kereste, hogy beszámoljon a megtalált dokumentumról. Lánya később a közösségi médiában is kiállt édesapja mellett, részletesen ismertetve, miért tartja alaptalannak az ügynöki múltra vonatkozó feltételezést.

Balajthy családjának története különösen fájdalmassá teszi az ügyet. A kommunista diktatúra idején több felmenőjét is üldözték, ezért számára erkölcsileg elképzelhetetlen lett volna az együttműködés az állambiztonsággal. Most mégis olyan vád árnyékában kell védekeznie, amely egész korábbi életútjával szembemegy.

A lelkipásztor szerint elfogadhatatlan, hogy a kormányzati döntés nyomán nyilvánosságra hozott adatok miatt olyan emberek kerüljenek megalázó helyzetbe, akiknek a tényleges állambiztonsági szerepét előzetesen nem tisztázták megfelelően. Különösen sérelmezi, hogy az érintetteket a közzététel előtt nem keresték meg, így lehetőségük sem volt elmondani a saját történetüket.

Pert indítana a lelkész, a politikai felelősség továbbra is kérdés

Balajthy József a Szemléleknek egyértelművé tette, hogy amint lehetősége lesz rá, jogi lépéseket tesz. Az állammal vagy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával szemben kíván pert indítani, mert nem fogadja el, hogy a nyilvántartásba kerülése miatt évtizedekkel később neki kelljen magyarázkodnia.

A mostani ügy újabb súlyos következménye annak az elhibázott adatközlésnek, amelynek során 164 embert tévesen sorolhattak a hálózati személyek közé. A levéltár főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz már elismerte a feldolgozás során történt hibát, és felajánlotta lemondását. A gyorsított közzététel miatt azonban a tévesen érintettek jó hírében okozott sérelmeket ez önmagában nem teszi jóvá.

Magyar Péter korábban azzal igyekezett lezárni a politikai felelősségről szóló vitát, hogy a felelős vállalta a felelősséget. Csakhogy Balajthy József története világosan mutatja, mennyire kevés vigaszt jelent ez azoknak, akiknek a nevét a nyilvánosság előtt sikerült összekapcsolni a kommunista állambiztonsággal.

A hibás nyilvántartásért nem az érintetteknek kellene megfizetniük

A Tisza-kormány az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát történelmi igazságtételként hirdette meg, az elkapkodott végrehajtás azonban olyan embereket is súlyos helyzetbe hozott, akik éppen a kommunista hatalommal szemben álltak. A lelkész személyes beszámolója különösen élesen világít rá arra, milyen következménye lehet annak, amikor az évtizedekkel korábban keletkezett állambiztonsági dokumentumokat megfelelő ellenőrzés nélkül teszik közzé.

Balajthy Józsefnek most azért kell jogi eljárásra készülnie, mert a rendszer nem tisztázta időben, mit jelent valójában a róla fennmaradt karton. Az állambiztonsági nyilvántartás létezése nem egyenlő azzal, hogy az érintett ténylegesen együttműködött a diktatúrával, ezt pedig a történelmi iratok feldolgozásáért felelős szerveknek különösen pontosan kellene tudniuk.

Egy idős, hétgyermekes református lelkésznek most a bíróságon kellhet megvédenie azt a becsületet, amelyet saját elmondása szerint a kommunista állambiztonság nyomására sem volt hajlandó feladni. A történelmi igazságtételnek meghirdetett kormányzati akcióból így újabb meghurcolási ügy lett. Magyar Péterék pedig aligha intézhetik el valamennyi érintett sérelmét egy levéltári vezető bocsánatkérésével.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük