Magyar Péter látványos nemzetközi diplomáciai nyitást, tekintélyes külföldi vendégeket és Magyarország európai megbecsülésének helyreállítását ígérte. Ehhez képest az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulóján jóval szerényebb vendéglista fogadta a magyarokat, mint amit a miniszterelnök korábbi kijelentései alapján várni lehetett. Schiffer András szerint az elmúlt napok a Tisza-kormány külpolitikai kudarcáról árulkodnak: Magyar Péter feladta a korábbi magyar külpolitikai pozíciók jelentős részét, de ezért cserébe sem kapta meg a remélt nemzetközi elismerést.

A volt országgyűlési képviselő az ÖT Közelkép című műsorában keményen bírálta a magyar diplomácia teljesítményét, különösen Orbán Anita külügyminiszter munkáját. Schiffer szerint a kormányváltást követő hónapokban nemcsak a korábban kiépített nemzetközi kapcsolatok gyengültek meg, hanem az ígért új szövetségek sem hozták meg a várt eredményeket. A kritika egyik központi eleme az október 23-i ünnepség volt, amelyre Magyar Péter korábban a világ meghatározó vezetőit szerette volna meghívni. Emmanuel Macron francia elnök és más állam- vagy kormányfők neve is felmerült, a tényleges vendéglista azonban elmaradt a várakozásoktól.

Világvezetőket vártak, de a diplomáciai áttörés elmaradt

Schiffer emlékeztetett arra, hogy a 2006-os ötvenedik évfordulóra a Gyurcsány-kormány számos külföldi állam- és kormányfőt hívott meg, miközben Magyarországot súlyos belpolitikai konfliktusok terhelték. Szerinte ez is azt mutatja, hogy egy jelentős történelmi évforduló nemzetközi súlya túlmutathat az aktuális politikai viszonyokon. A mostani rendezvényen ugyan több ország képviseltette magát, de a legfontosabb nyugat-európai vezetők közül többen távol maradtak, és Schiffer különösen a közép-európai államok vezetőinek hiányát kifogásolta.

Mindez azért kellemetlen a Tisza-kormánynak, mert Magyar Péter a választási kampányban éppen azzal érvelt, hogy személye és politikai irányváltása új kapukat nyit Magyarország előtt. Az ünnepség alapján azonban kérdéses, mennyi valósult meg a korábbi diplomáciai ígéretekből, és miért nem sikerült az évfordulót a beharangozott nemzetközi találkozóvá alakítani.

Orbán Anita külpolitikájáról lesújtó véleményt mondott

Schiffer az elmúlt napok eseményeit Orbán Anita külügyminiszter teljesítményének súlyos kritikájaként értékelte. Külön kiemelte Marco Rubio amerikai külügyminiszter korábban beharangozott, de a műsor felvételéig meg nem valósult látogatását. Úgy vélte, Magyarország egyszerre veszített a korábban kiépített keleti és déli kapcsolataiból, miközben a nyugati nyitás sem eredményezett látványos diplomáciai előrelépést.

Ez különösen érzékeny kérdés egy olyan kormány számára, amelynek egyik legfontosabb politikai üzenete Magyarország nemzetközi tekintélyének helyreállítása volt. A külpolitikai fordulat eredményességét ugyanis nem lehet kizárólag barátságos brüsszeli nyilatkozatokkal mérni. Ahhoz működő gazdasági kapcsolatokra, érdemi megállapodásokra, rendszeres magas szintű találkozókra és tényleges nemzetközi érdekérvényesítésre is szükség van.

Von der Leyen 1956-os beszéde is felháborította Schiffert

Az egykori LMP-s politikus különösen élesen bírálta Ursula von der Leyen október 23-i parlamenti felszólalását. Az Európai Bizottság elnöke ugyanis nemcsak az 1956-os forradalomról emlékezett meg, hanem a magyar kormányváltást is történelmi politikai fordulatként mutatta be. Beszédében méltatta a Magyar Péter vezette kormány reformjait, és üdvözölte, hogy a magyar hallgatók és kutatók ismét hozzáférhetnek bizonyos uniós programokhoz.

Schiffer szerint súlyos kérdéseket vet fel, ha az Európai Bizottság elnöke egy nemzeti ünnepen ilyen hangsúlyosan értékeli egy tagállam belpolitikai változásait. Az ügyvéd ezt a brüsszeli intézmények részéről megnyilvánuló hatalmi arrogancia példájának nevezte, és különösen azt kifogásolta, hogy az Erasmus- és kutatási programokhoz való hozzáférés ügyét a kormányváltás sikerének bemutatásával kapcsolták össze. Érdemes megjegyezni, hogy Schiffer az egyetemi alapítványi modell bevezetését is bírálta, vagyis álláspontja nem a korábbi rendszer feltétlen védelméről szólt, hanem arról, hogy szerinte az Európai Bizottság következetlenül és politikailag elfogultan kezelte a kérdést.

A V4-eket erősítené, de Németországot is meghívná

Schiffer a kormányfő visegrádi terveit sem kímélte, ugyanis Magyar Péter a V4-ek együttműködését Ausztria és Németország bevonásával is bővítené, ami a volt politikus szerint alapvető stratégiai ellentmondás. A visegrádi együttműködés egyik fontos eredeti célja éppen az volt, hogy a közép-európai országok közösen képviselhessék érdekeiket a nagyobb európai gazdasági és politikai szereplőkkel szemben. Ha Németországot is bevonják ebbe a körbe, Schiffer értékelése szerint az együttműködés elveszítheti önálló közép-európai érdekérvényesítő jellegét.

A V4-ek bővítésének támogatói ezzel szemben a szoros német és osztrák gazdasági kapcsolatokból származó előnyöket hangsúlyozhatják. Az igazi kérdés tehát az, hogy egy kibővített együttműködésben mennyire maradna meg a kisebb országok önálló mozgástere. Schiffer mindenesetre a magyar külpolitikai mozgástér feladásának tekinti ezt az irányt, és a nagy nyugat-európai vállalatok érdekeinek előretörésétől tart.

Fegyverletétel vagy új külpolitika?

Schiffer legfontosabb megállapítása szerint Magyar Péter lényegében feladta az előző kormány önálló külpolitikai törekvéseinek jelentős részét, de ezért cserébe Nyugat-Európában sem részesül különleges bánásmódban. A helyzetet tovább bonyolítja az ukrajnai háború kérdése, amelyben a Tisza-kormányfő nem mindenben követi a nyugat-európai politikai főáramot, hiszen választóinak egy része maga is fenntartásokkal viszonyul bizonyos uniós elképzelésekhez. Schiffer szerint a nyugati vezetők emiatt sem érzik szükségét annak, hogy látványos gesztusokkal erősítsék Magyar Péter politikai helyzetét.

Mindez a magyar külpolitika egyik alapvető dilemmájára világít rá. A nemzetközi együttműködés elengedhetetlen, de annak értelmét az adja, hogy Magyarország mit képes elérni vele. A diplomácia sikerét nem a kedvező hangulatú fényképek és a szívélyes nyilatkozatok, hanem a konkrét eredmények mutatják meg.

Schiffer András értékelése szerint Magyar Péter már jelentős engedményeket tett, de a várt nyugati diplomáciai elismerés egyelőre elmaradt. Az október 23-i vendéglista, a bizonytalan amerikai találkozók és a visegrádi együttműködés körüli viták mind olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre a kormánynak érdemi válaszokat kell adnia. Mert Magyarország külpolitikájának végső soron nem az a célja, hogy Brüsszelben elégedetten mosolyogjanak a miniszterelnökre, hanem hogy a magyar érdekeket képviselje, és kézzelfogható eredményeket érjen el.