Újabb elégedetlenségi hullámmal szembesül a Tisza-kormány: ezúttal a könyvtárosok, múzeumi, levéltári és közművelődési dolgozók vonultak utcára Pécsen. A kulturális ágazat munkavállalói szerint fizetésük méltatlanul alacsony, a kormány által 2027-re bejelentett 10,7 százalékos emelés pedig messze nem elegendő az évtizedek alatt felhalmozódott bérhátrány ledolgozására. A szakszervezet most már arra figyelmeztet, hogy ha a demonstrációk nem vezetnek eredményre, keményebb, de törvényes eszközökhöz nyúlnak.

A könyvtárosok türelme is elfogyott

Több mint százan gyűltek össze október 26-án, hétfő délután a pécsi Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont előtt, hogy tisztességes bérezést és kiszámítható életpályát követeljenek. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) által szervezett demonstrációhoz a pécsi könyvtári, múzeumi és levéltári alkalmazottak mellett Szegedről, Szekszárdról és Kaposvárról is érkeztek résztvevők.

A tiltakozók transzparensei pontosan érzékeltették a kulturális dolgozók elégedetlenségét. Volt, aki arra figyelmeztetett, hogy még a könyvtárosok sem maradhatnak örökké csendben, mások a munkájuk társadalmi értékét és a fizetésük közötti súlyos ellentmondást emelték ki. A demonstráció egyik visszatérő üzenete az volt, hogy a hivatástudat önmagában nem biztosít megélhetést.

A mostani megmozdulás nem előzmény nélküli. Egy héttel korábban Budapesten tiltakoztak az ágazat dolgozói, ahol már akkor is komoly elégedetlenséget váltott ki a Tisza-kormány béremelési ajánlata. A pécsi demonstráció azt mutatja, hogy a szakszervezet egyelőre nem tekinti lezártnak a vitát, és országos szinten kíván nyomást gyakorolni a döntéshozókra.

Bruttó 460 ezer forint: ennyit ér ma a kulturális dolgozók munkája?

A KKDSZ korábbi tájékoztatása szerint a könyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban és közművelődési intézményekben dolgozók átlagbére mindössze bruttó 460 ezer forint körül alakul. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy számos munkakör felsőfokú végzettséget, speciális szakmai ismereteket és jelentős felelősségvállalást követel meg.

A pécsi demonstráción felszólaló Simonfalvi Anita, a Csorba Győző Könyvtár szakszervezeti alapszervezetének titkára szerint az intézmény az általuk ismert béradatok alapján az ország legalacsonyabb bérezésű megyei könyvtárai közé tartozik. Hangsúlyozta, hogy az ágazatban dolgozók nem kiváltságokat követelnek, hanem olyan bérrendszert, amely figyelembe veszi a végzettséget, a szakmai tapasztalatot és az elvégzett munka felelősségét.

A szakszervezet országosan garantált, átlátható bérminimumokat, igazságos sávos béremelést, kiszámítható előmeneteli rendszert és államilag biztosított finanszírozást szeretne. A követeléseik között a munkakörülmények javítása is szerepel, hiszen álláspontjuk szerint a kulturális intézményrendszer működésének hosszú távú fenntartásához nem elegendő egyetlen alkalommal megemelni a fizetéseket.

A Tisza-kormány 10,7 százalékot ajánl, a dolgozók legalább 25 százalékos első lépést várnának

A kormány 2027-re átlagosan 10,7 százalékos béremelést jelentett be a közművelődési területen dolgozók számára. Az intézkedés a jövő évi költségvetési tervezetben is szerepel, amit a szakszervezet fontos előrelépésként értékel, ám korántsem tart elegendőnek. Simonfalvi Anita szerint az évtizedek alatt felhalmozódott bérlemaradáshoz képest a bejelentett növekedés túlságosan szerény, és sokan már első lépésként is legalább 25 százalékos emelést tartanának indokoltnak.

A 10,7 százalékos növekedés értelmezése körül ráadásul külön vita alakult ki. A dolgozók részéről felmerült, hogy a meghirdetett nettó keresetnövekedésbe a tervezett adócsökkentések hatását is beleszámítják-e, vagy valódi, ezektől független bérfejlesztésről van szó. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter korábban azt közölte, hogy az adócsökkentés és a béremelés külön tételként javítja majd az érintettek jövedelmét.

A kérdés nem pusztán számviteli természetű. Egy olyan ágazatban, ahol a fizetések eleve alacsonyak, alapvető jelentősége van annak, hogy a munkáltató által fizetett bruttó bér emelkedik-e érdemben, vagy a dolgozók elsősorban az adórendszer változásán keresztül jutnak több pénzhez. A két intézkedés ugyanis eltérő hatással lehet a hosszabb távú bérfelzárkóztatásra.

A miniszter az előző kormányt hibáztatja, a dolgozók viszont most szeretnének megélni

Az október 19-i budapesti demonstráción már a kormány kulturális tárcájának vezetői is szembesültek a tiltakozók elégedetlenségével. Dobrovits Orsolya, a KKDSZ elnöke arculcsapásnak nevezte a 10,7 százalékos emelést, Tarr Zoltán miniszter pedig azzal érvelt, hogy tizenhat év hibáit és mulasztásait néhány hónap alatt nem lehet helyrehozni. A tárcavezető szerint az előző kormány gazdálkodása rendkívül nehéz helyzetet hagyott maga után.

Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár szintén jogosnak ismerte el a dolgozók felháborodását, ugyanakkor a korábbi kormányzat felelősségét hangsúlyozta a bérek elmaradása miatt. Egyúttal azt ígérte, hogy a most bejelentett emelés nem a bérrendezési folyamat végét jelenti.

Az előző kormány felelősségére való hivatkozás azonban önmagában nem ad választ arra, mikor és milyen ütemben számíthatnak a kulturális dolgozók érdemi felzárkóztatásra. A Tisza-kormány néhány hónapja vette át az ország irányítását, így nyilvánvalóan nem minden korábban kialakult problémáért tehető felelőssé. A bérezési rendszer jövőjéről szóló döntésekért azonban már a jelenlegi kabinet felel, és a szakszervezet éppen ezekre vár konkrét garanciákat.

Radikálisabb tiltakozás jöhet, ha nem történik előrelépés

A pécsi demonstráción Simonfalvi Anita egyértelművé tette, hogy a kulturális dolgozók nem kívánnak határozatlan ideig várakozni. Elismerik, hogy az évtizedes bérlemaradást nem lehet egyik napról a másikra felszámolni, ugyanakkor azok számára, akik jelenleg is nehezen élnek meg a fizetésükből, egy újabb többéves ígéretsorozat nem jelent elfogadható megoldást.

A szakszervezeti vezető ezért kilátásba helyezte, hogy amennyiben a békés demonstrációk nem járnak eredménnyel, a munkavállalók határozottabb nyomásgyakorlási formákat is alkalmazhatnak. Hangsúlyozta, hogy ezeknek az eszközöknek törvényesnek és szervezettnek kell lenniük, és a résztvevők vállalni fogják a következményeket. A lehetséges lépések között a közlekedés könyvtárbuszokkal történő lassítása is felmerült.

A fenyegetés komolyságát jelzi, hogy a KKDSZ már nem egyszerűen újabb figyelemfelhívó rendezvényekben gondolkodik, hanem olyan akciók lehetőségéről beszél, amelyek nagyobb nyilvánosságot és nyomást eredményezhetnek. Az azonban egyelőre nem ismert, pontosan mikor és milyen formában lépnének tovább.

A béremelés bejelentése nem zárta le, hanem újabb szakaszba vitte a vitát

A pécsi tüntetés jól mutatja, hogy a Tisza-kormány 2027-re meghirdetett közszolgálati béremelési programja nem minden érintett ágazatban találkozott kedvező fogadtatással. A kabinet a jövő évi költségvetésben jelentős összegeket kíván fordítani az állami szektor fizetéseinek növelésére, a kulturális dolgozók azonban arra figyelmeztetnek, hogy az átlagos százalékos emelés nem feltétlenül oldja meg az évek óta fennálló béraránytalanságokat.

A kormány számára a következő időszak legfontosabb feladata így nem csupán a bejelentett emelés végrehajtása lesz, hanem annak tisztázása is, milyen hosszabb távú menetrend alapján kívánja rendezni a kulturális intézményekben dolgozók fizetését. A szakszervezet ugyanis már világossá tette, hogy konkrét határidőket és kiszámítható garanciákat szeretne, nem pusztán újabb ígéreteket.

A könyvtárosok, múzeumi és levéltári dolgozók követelései mögött tehát egy olyan bérfeszültség húzódik meg, amely jóval régebbi a jelenlegi kormánynál. A kérdés most az, hogy a Tisza-kabinet képes lesz-e olyan megállapodást kötni az érdekképviseletekkel, amely elkerülhetővé teszi a tiltakozások további erősödését, ugyanis a könyvtárosok üzenete most már egyértelmű: a türelmük lejárt, és a tisztességes megélhetés ügyében nem kérnek újabb hosszabbítást.