Kilencven évvel ezelőtt mutatták be Charlie Chaplin Modern idők című filmjét, amelyben a legendás komikus a gépek uralta világról, a munkanélküliségről és a kiszolgáltatott ember mindennapjairól mesélt. A filmtörténet egyik legismertebb alkotása november 7-én különleges formában tér vissza Budapestre: a Müpában élő szimfonikus zenekar kíséretével vetítik le. Chaplin akkor is ragaszkodott a némafilm eszközeihez, amikor Hollywood már áttért a hangosfilmre, ám ebben az alkotásban a közönség először hallhatta legendás figurájának hangját.

Egy gyárban a munkások olyan gyorsan dolgoznak, hogy alig képesek követni a futószalag ritmusát. Az egyik alkalmazott újra és újra ugyanazt a mozdulatot végzi, csavarokat húz meg, míg végül már a munkaidő leteltével sem tud szabadulni a gépies mozgástól. Később egy hatalmas szerkezet fogaskerekei közé kerül, és a gép szó szerint magával ragadja.

Charlie Chaplin 1936-ban bemutatott Modern idők című filmjének jelenetei a filmtörténet legismertebb képsorai közé tartoznak. A komikus helyzetek mögött azonban komoly társadalmi kérdések húzódnak meg: mi történik az emberrel, ha munkája értelmetlen ismétléssé válik, és hogyan őrizheti meg méltóságát egy olyan világban, amelyben bármikor elveszítheti a megélhetését?

A kilencvenéves alkotást november 7-én a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében láthatja a közönség. A vetítést a Danubia Zenekar élő előadása kíséri Tompa Ábel vezényletével, a koncert előtt pedig Kurutz Márton filmtörténész beszél a műről.

Chaplin akkor is kitartott a némafilm mellett, amikor Hollywood már beszélt

Amikor a Modern idők 1936 februárjában az amerikai mozikba került, a hangosfilm már közel egy évtizede meghódította Hollywoodot. Chaplin azonban attól tartott, hogy ha a világszerte ismert Kis Csavargó megszólal, elveszítheti azt a különleges képességét, amellyel nyelvi határok nélkül tudta megnevettetni a közönséget. Figurájának népszerűsége ugyanis nem a szavakon, hanem a mozdulatokon, az arckifejezéseken és a pontosan kidolgozott helyzetkomikumon alapult.

A rendező a forgatás során még a párbeszédek bevezetésével is kísérletezett, végül azonban úgy döntött, hogy történetét továbbra is elsősorban a némafilm eszközeivel meséli el. A Modern idők ennek ellenére nem teljesen néma: zene, hangeffektusok és emberi hangok is hallhatók benne, utóbbiak azonban többnyire technikai eszközökön keresztül szólalnak meg. A gyár igazgatója például képernyőről utasítja munkásait, máskor gramofon közvetíti a beszédet. Chaplin különös ellentétet teremtett: a gépeknek van hangjuk, a kiszolgáltatott emberek viszont többnyire némák maradnak.

A film egyik legemlékezetesebb jelenetében a főhős pincérként próbál boldogulni, és énekelnie kellene a vendégek előtt. A dalszöveget az ingmandzsettájára írja, ám fellépés közben elveszíti a súgóját, ezért különböző nyelvekre emlékeztető, valójában értelmetlen szavakból rögtönöz egy dalt. A nézők ekkor hallhatták először a Kis Csavargó hangját. A figura végre megszólalt, de továbbra sem tartozott egyetlen nyelvhez vagy nemzethez sem.

A Modern idők egyben a Kis Csavargó utolsó filmes szereplése volt. Chaplin következő nagy alkotásában, az 1940-es A diktátorban már valódi párbeszédekkel és politikai szatírával fordult közönségéhez.

A gazdasági világválság ihlette a gépek uralta világ történetét

A film történetét az 1930-as évek amerikai társadalmi viszonyai alakították. Az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság következményei még érezhetők voltak, a munkanélküliség és a létbizonytalanság emberek millióinak mindennapjait határozta meg. Chaplin főhőse ebben a környezetben próbál munkát találni és megélni, ám újra és újra olyan helyzetekbe sodródik, amelyek fölött nincs hatalma.

Az egyik legismertebb jelenetben a gyár vezetői egy automata etetőgépet próbálnak ki rajta. A szerkezet célja, hogy a dolgozónak még ebédszünetet se kelljen tartania, így a termelés egyetlen pillanatra sem állna le. A kísérlet természetesen katasztrofális eredménnyel végződik. Chaplin ezzel a technikai fejlődés olyan szemléletét figurázza ki, amely a hatékonyság növelése közben megfeledkezik az emberi szükségletekről.

Kilencven évvel később a futószalag helyét sok munkahelyen számítógépek, automatizált rendszerek és mesterséges intelligencián alapuló eszközök vették át. A technológia és az emberi munka kapcsolatáról folytatott mai viták ezért különösen időszerűvé teszik Chaplin alkotását.

A film zenéjét is Chaplin szerezte

Charlie Chaplint elsősorban színészként, rendezőként és komikusként tartjuk számon, pedig a zene is meghatározó szerepet játszott művészetében. A Modern idők zenéjét maga komponálta, a hangszerelésben és a felvételek elkészítésében pedig képzett zenészek működtek közre. Különösen ügyelt arra, hogy a dallamok és a képsorok pontosan illeszkedjenek egymáshoz, hiszen a zene nem egyszerű kíséretként, hanem a történetmesélés részeként szolgált.

A gyors tempóváltások és a jelenetekhez szorosan igazodó zenei megoldások élő előadása komoly kihívás elé állítja a zenekart. A filmkoncertekhez használt partitúrát Timothy Brock rekonstruálta, lehetővé téve, hogy a közönség a mozivásznon megjelenő történetet élő szimfonikus kísérettel élhesse át.

Kilencven év után is aktuális Chaplin üzenete

A Modern idők 1936. február 5-én debütált New Yorkban, és azóta a filmtörténet egyik meghatározó vígjátékává vált. Népszerűsége azonban nem csupán társadalomkritikájának köszönhető. A történet középpontjában két ember áll, akik a nehézségek ellenére szeretnének otthont, munkát és közös jövőt teremteni maguknak.

A Kis Csavargó és a Paulette Goddard által alakított fiatal nő újra meg újra kudarcot vallanak, de nem mondanak le arról, hogy egyszer jobbra fordulhat a sorsuk. A film utolsó képsorai ezért a kilátástalan helyzet ellenére is reményt sugallnak.

A november 7-i budapesti filmkoncert nemcsak egy kilencvenéves klasszikus újrafelfedezésére kínál lehetőséget, hanem arra is emlékeztet, hogy Chaplin szavak nélkül is képes volt olyan történeteket elmesélni, amelyekben a humor mögött máig érvényes emberi kérdések húzódnak meg.