Komoly ellenállásba ütközhet a Tisza-kormány szélenergia-fejlesztési terve. Miközben a kabinet 2030-ra négyezer megawattos hazai szélenergia-kapacitást szeretne elérni, egyre több önkormányzat próbálja megakadályozni a hatalmas szélturbinák telepítését. A modern berendezések akár 200–250 méter magasak is lehetnek, ami alapjaiban változtathatja meg a magyar falvak környezetét. A beruházások körül ráadásul nemcsak tájvédelmi, hanem gazdasági, egészségügyi és energetikai kérdések is felmerülnek.

A szélenergia magyarországi terjeszkedése egészen más léptékű beruházásokat hozhat, mint amilyeneket az ország korábban megismert. A kétezres években, elsősorban a Kisalföldön telepített, mintegy százméteres szélerőművek helyét jóval nagyobb, négy-hat megawatt teljesítményű berendezések vehetik át. Ezek teljes magassága a lapátok csúcsával együtt akár a 250 métert is elérheti, vagyis messze a környező települések fölé magasodhatnak.

Magyarország szélviszonyai nem hasonlíthatók az észak-európai tengerparti térségekéhez. A gyengébb és változékonyabb légmozgás miatt a beruházók nagyobb magasságban, nagyobb rotorátmérővel próbálnak gazdaságos energiatermelést elérni. Ez azonban azt is jelenti, hogy a települések környezetében korábban nem látott méretű ipari létesítmények jelenhetnek meg.

Egyre több magyar település mond nemet a szélturbinákra

A szélerőművek telepítésének korábbi, 12 kilométeres védőtávolságát 700 méterre csökkentették, ami jelentősen kibővítette a beruházók lehetőségeit. A könnyítések ellenére több önkormányzat határozottan fellép a tervezett fejlesztésekkel szemben.

A Veszprém vármegyei Hajmáskér képviselő-testülete például településkép-védelmi rendeletben mondta ki, hogy a község területén nem helyezhető el szélerőmű. Hasonló ellenállás alakult ki a Vas vármegyei Gyöngyösfaluban és a Pest vármegyei Aszódon is, ahol a helyiek tiltakozása nyomán a településvezetők szembefordultak a beruházási elképzelésekkel.

A Fejér vármegyei Kulcson, ahol már korábban is működtek szélturbinák, a polgármester közölte, hogy további berendezések létesítését nem támogatják automatikusan. Új fejlesztéseket csak akkor fogadnának el, ha azokból a településnek közvetlen anyagi előnye származik.

Az önkormányzatok több helyen az építési szabályzatok módosításával, magassági korlátozásokkal vagy természetvédelmi előírásokkal próbálják távol tartani a beruházókat. Ezek a rendelkezések azonban nem minden esetben elegendők, mert az országos szabályozás és az egyes területek jogi besorolása is befolyásolja az engedélyezést.

Zaj, árnyékvillódzás és ingatlanértékek: mitől tartanak a lakosok?

A helyi ellenállás egyik legfontosabb oka, hogy a szélparkok közvetlen környezetében élők viselik a beruházások számos kellemetlen következményét, miközben nem feltétlenül részesülnek azok gazdasági hasznából.

A hatalmas lapátok működése zajjal és alacsony frekvenciájú hanghatásokkal járhat, a forgó rotorok pedig napsütésben úgynevezett árnyékvillódzást okozhatnak. Ez különösen a reggeli és késő délutáni órákban zavarhatja a közeli lakóingatlanok használatát. Bár a szélturbinák infrahangjának közvetlen egészségkárosító hatását a jelenlegi tudományos bizonyítékok nem igazolják, a zajterhelés és az árnyékvillódzás megfelelő vizsgálata indokolt.

A lakók emellett az ingatlanok értékcsökkenésétől és a tájkép átalakulásától is tartanak. Egyes nemzetközi kutatások szerint a szélparkok közelsége kedvezőtlenül befolyásolhatja bizonyos lakóingatlanok értékét, bár a hatás jelentősen függ a távolságtól és a helyi körülményektől.

A beruházások kivitelezése sem egyszerű feladat. A 80–100 méteres lapátok szállítása speciális járműveket, útlezárásokat, valamint esetenként közutak és hidak átalakítását igényelheti. Az építkezés hónapokig tartó nehézgépjármű-forgalommal járhat, a megépült turbinák pedig évtizedekre meghatározhatják a környezet látványát.

Németországban és Franciaországban is komoly az ellenállás

A magyarországi tiltakozások nem számítanak egyedülállónak. Németországban számos civil szervezet küzd a szélerőművek terjeszkedése ellen, különösen a vidéki térségekben. Bajorországban hosszú ideig olyan szabályozás működött, amely a turbinák magasságának tízszeresében határozta meg a lakóépületektől szükséges távolságot. Egy kétszáz méteres berendezés esetében ez két kilométert jelentett.

Franciaországban elsősorban a történelmi tájkép és a kulturális örökség védelmére hivatkozva támadják a szélparkok engedélyezését. A hosszadalmas jogi eljárások miatt egy-egy beruházás előkészítése akár évekig elhúzódhat. Az Egyesült Államok több térségében szintén helyi korlátozásokkal próbálják szabályozni vagy megakadályozni az új szélerőművek létesítését.

A konfliktus ezekben az országokban is hasonló: miközben a beruházók és a kormányok a megújuló energia előnyeit hangsúlyozzák, a közvetlenül érintett lakosság sok esetben a környezeti és gazdasági hátrányokat tartja meghatározónak.

A villamosenergia-hálózat fejlesztése is hatalmas összegeket igényelhet

A szélenergia bővítése nem csupán a turbinák felállításából áll. Magyarországon már jelenleg is jelentős napenergia-kapacitás működik, amelynek időjárásfüggő termelése komoly feladatot jelent a villamosenergia-rendszer irányításában.

A szélerőművek termelése ugyancsak ingadozik, ezért a rendszernek gondoskodnia kell a változások kiegyenlítéséről. Ehhez energiatárolókra, gyorsan szabályozható erőművekre, megfelelő hálózati kapcsolatokra és esetenként importáramra lehet szükség. A szélenergia ugyanakkor bizonyos időszakokban kiegészítheti a napenergia-termelést, így a két technológia együttes alkalmazása előnyökkel is járhat. Az új szélerőműparkok hálózati csatlakoztatása jelentős beruházásokat, alállomások és távvezetékek építését is megkövetelheti. Ezek költségeinek egy része végső soron a villamosenergia-rendszer használóinál jelentkezhet.

További kérdés, hogy mely vállalatok részesülnek majd a fejlesztésekből. Az európai szélturbinagyártók jelentős pénzügyi és technológiai nehézségekkel szembesültek az elmúlt években, miközben a kínai versenytársak egyre erősebben jelennek meg a piacon. Egy több gigawattos magyar fejlesztési program ezért újabb technológiai függőségeket is kialakíthat, amennyiben a beruházók elsősorban távol-keleti berendezéseket választanak.

Ki jár jól a szélerőművek telepítésével?

A beruházások egyik legfontosabb vitás kérdése a helyi gazdasági haszon. A modern szélerőműparkok működtetése nagyrészt automatizált, ezért az üzemeltetésük viszonylag kevés állandó munkahelyet teremthet. Az önkormányzatok ugyan iparűzési adóbevételhez juthatnak, de ennek tényleges mértéke és helyben maradó része településenként eltérhet.

A természetvédelmi kérdések sem elhanyagolhatók. A turbinák veszélyt jelenthetnek bizonyos madár- és denevérfajokra, különösen a vonulási útvonalak és érzékeny élőhelyek közelében. Emiatt az új beruházások helyszínének kiválasztásakor a környezeti hatásvizsgálatoknak is meghatározó szerepük van.

A Tisza-kormány négyezer megawattos szélenergia-célkitűzésének megvalósítása tehát jóval összetettebb feladat, mint az országos telepítési szabályok enyhítése. A helyi közösségek támogatása, a beruházások gazdasági előnyeinek megosztása, a környezetvédelem és a megfelelő hálózati infrastruktúra nélkül számos tervezett fejlesztés elakadhat. A legfontosabb kérdés végül az lehet, hogy a szélenergia bővítésének országos előnyeiből mennyi jut azoknak a településeknek, amelyeknek évtizedeken át együtt kell élniük a hatalmas turbinákkal. Mert a fejlesztési célokat Budapesten határozzák meg, a következményeket azonban elsősorban a falvak lakói tapasztalják majd meg.