Külföldön az Orbán-korszak egyik fontos korlátozásának lebontását ünneplik, idehaza Magyar Péter azt magyarázza, hogy szó sincs LMBTQ-jogok bevezetéséről. Ugyanarról a törvénymódosításról beszélnek, mégis egészen más történetet adnak elő. A magyar választónak pedig joga volna tudni, melyik értelmezést vállalja a kormány akkor, amikor nem a hazai kamerák előtt áll.
Az október 13-i parlamenti döntés érdemi változást hozott: kikerültek a szabályozásból a kiskorúak számára hozzáférhető tartalmakban a homoszexualitás és a nemváltás megjelenítését, illetve népszerűsítését nevesítve korlátozó rendelkezések. Helyükbe a gyermek fejlődését súlyosan károsító tartalmakkal szembeni általánosabb védelem került. Az AFP szerint Magyar Péter hivatalba lépése óta most először törölték el az Orbán-kormány által bevezetett LMBTQ-korlátozások jelentős részét.
Magyar Péter eközben azt hangsúlyozza, hogy az új szabályozásban nincsenek LMBTQ-jogok, csakhogy a kérdés nem azon múlik, szerepel-e ez a rövidítés a törvényben. Az számít, milyen korlátozásokat töröltek el, mi lépett a helyükbe, és mindez milyen következményekkel jár. A jogszabály tartalmát nem írja felül a miniszterelnök szóhasználata.
Ha a kormány helyesnek tartja az irányváltást, vállalja nyíltan, és indokolja meg. Mondja el, miért tartotta szükségesnek a korábbi rendelkezések eltörlését, milyen garanciákat épített az új szabályozásba, és ezek hogyan érvényesülnek majd a gyakorlatban.
A külföldnek szóló reformüzenet és a belföldi megnyugtatás közötti lavírozás helyett egyenes beszédre volna szükség.
A pénzügyi sikerígéret ára
Az uniós források megszerzése fontos magyar érdek, de nem ad korlátlan felhatalmazást a kormánynak. Minden vállalását külön kell megindokolnia, különösen akkor, ha azok társadalmi kérdéseket, szülői jogokat vagy az ország migrációs kötelezettségeit érintik. Az "így jönnek a pénzek" nem helyettesítheti a nyilvános vitát.
A különböző pénzügyi eljárásokat ugyanakkor pontosan kell kezelni. A 4,2 milliárd eurós kohéziós csomag felszabadítását már szeptemberben javasolta a Bizottság, közbeszerzési, korrupcióellenes és összeférhetetlenségi reformokra hivatkozva, a Tanács pedig október 13-án jóváhagyta. Ezt nem lehet bizonyíték nélkül a gyermekvédelmi törvény módosításának ellenértékeként bemutatni.
Más összegek tényleges kifizetése azonban még hátravan. A Világgazdaság beszámolója szerint a Bizottság november 20-ig tervezi elkészíteni a magyar helyreállítási kifizetési kérelmek előzetes értékelését, amely megnyithatja az utat az év végi folyósítás előtt. A politikai sikerbejelentés tehát nem jelenti azt, hogy minden pénzügyi kérdés lezárult.
Ez kényes tárgyalási helyzet, ugyanis ha egy kormány saját eredményességének egyik legfontosabb bizonyítékává teszi az uniós pénzek megszerzését, erősen érdekeltté válik abban, hogy elkerülje az újabb konfliktusokat a kifizetéseket értékelő Bizottsággal. Minél többet ígért a források megérkezéséről, annál nagyobb belpolitikai árat fizethet egy késedelemért.
A kérdés ezért az, hogy Magyar Péter képes-e nemet mondani egy brüsszeli elvárásra akkor is, amikor még várja a pénzügyi jóváhagyást. Hol húzódik az a határ, amelyet a kedvező értékelésekért és a közös sajtótájékoztatókért sem hajlandó átlépni?
A migrációs vállalásokat most kell megmutatni
A történetnek ugyanis koránt sincs vége. Von der Leyen október 13-i leveléről az Agenzia Nova azt emelte ki, hogy a bizottsági elnök a migrációs és menekültügyi paktum teljes végrehajtását sürgette, politikai elkötelezettséget várva a felelősségmegosztás és a szolidaritás érvényesítéséhez.
A magyar kormánynak világossá kellene tennie, ez milyen konkrét vállalásokat jelent Magyarország számára.
A rendszerben kötelező a szolidaritási részvétel, amelyet főszabály szerint áthelyezéssel, pénzügyi hozzájárulással vagy más segítséggel lehet teljesíteni. Az áthelyezés más tagállamban tartózkodó menedékkérők vagy nemzetközi védelemben részesülők átvételét jelenti. A vállalások egyeztetése ősszel zajlik, a következő időszak szolidaritási keretéről pedig év végéig kell tanácsi döntést hozni.
Miközben tehát a magyar kormány a helyreállítási pénzek jóváhagyására vár, migrációs kérdésekben is állást kell foglalnia. Az időbeli egybeesés önmagában nem bizonyítja, hogy a kifizetéseket magyarországi befogadáshoz kötötték, azonban a politikai kiszolgáltatottság veszélyét indokolt számon kérni: milyen mozgástere marad annak a kormánynak, amelynek sürgősen szüksége van a brüsszeli pénzügyi sikerre?
Erre Magyar Péternek konkrét válaszokat kell adnia.
Vállal-e Magyarország más tagállamból történő átvételt, és ha igen, hány főt, milyen feltételekkel? Ha pénzügyi hozzájárulást választ, mekkora összeget fizet, és miből? Milyen mentességet vagy tehercsökkentést kér? Ezeket a választóknak még a kötelezettségek elfogadása előtt kell megismerniük.
A brüsszeli taps feltételes politikai támogatás, amelyből nem következik, hogy a következő tárgyaláson ne érkezhetnének újabb elvárások. Magyar Péternek minden egyes vállalásért Magyarországon kell felelnie. Az uniós pénzek megszerzésére adott felhatalmazás nem biankó csekk az ország jövőjéről szóló alkukhoz.
A gyermekvédelmi ügy már megmutatta, mennyit számít a kormány számára az elnevezés: Magyar Péter azzal érvel, hogy nincsenek LMBTQ-jogok az új szabályozásban, miközben a korábbi, nevesített korlátozásokat eltörölték.
Ezek után milyen kommunikáció várható migrációügyben? Hogy az átvételt szolidaritásnak, a kötelezettséget együttműködésnek, az engedményt pedig győzelemnek nevezik? Attól, hogy a kormány más nevet ad egy vállalásnak, az ország még ugyanúgy viseli a következményeit.
