A VIII. kerület neve hosszú időn keresztül egyet jelentett a budapesti közbiztonsági problémákkal. A "nyócker" fogalma nem csupán egy városrészt jelentett, hanem egy életérzést is. Nyílt drogkereskedelem, prostitúció, leromlott közterületek, bűnözés és olyan szociális problémák sűrűsödtek itt össze, amelyek évtizedeken át meghatározták a kerület megítélését.

Sokan már el is felejtették, milyen volt Józsefváros húsz-huszonöt évvel ezelőtt, ugyanis az ezredforduló után fokozatos változás kezdődött. Megerősítették a közterületi jelenlétet, jelentős városrehabilitációs programok indultak, felújultak utcák és terek, új lakóházak épültek, nőtt a rendészeti aktivitás. A közbiztonság nem vált tökéletessé, de a változás érzékelhető volt. A "nyócker" lassan kezdett megszabadulni attól a bélyegtől, amely évtizedeken át ráragadt.

Fordulat 2019 után

A 2019-es önkormányzati választások új politikai irányt hoztak Józsefvárosban. Az új vezetés nyíltan hangsúlyozta, hogy a hajléktalanságot elsősorban szociális problémának tekinti, és ennek megfelelő szemléletet kíván érvényesíteni. Önmagában ez nem rendkívüli álláspont, hiszen a legtöbb szakember egyetért abban, hogy a hajléktalanság mögött sokszor mentális betegségek, szenvedélybetegségek, családi tragédiák vagy lakhatási válság állnak.

A kérdés azonban nem az, hogy kell-e segíteni a rászorulóknak, hanem az, hogy mi történik akkor, ha a szociális segítségnyújtás nem jár együtt a közterületi szabályok következetes betartatásával.

A "törött ablakok" elmélete

A kriminológiában régóta ismert a "Broken Windows", vagyis a "Törött ablakok" elmélet, melynek lényege egyszerű.

Ha egy közterületen megjelennek az első szabályszegések, és ezek következmények nélkül maradnak, idővel egyre több szabályszegés jelenik meg ugyanott. Egy összefirkált falat újabb graffitik követnek, egy illegális szemétlerakóból szeméthegy lesz. Egy olyan tér, ahol senki nem lép fel a kisebb rendbontások ellen, idővel vonzóbbá válhat más jogsértő magatartások számára is.

Az elmélet alkalmazhatóságáról ma is folyik szakmai vita, de az kétségtelen, hogy számos nagyváros rendészeti gyakorlata épült erre a gondolkodásra.

Miért kapcsolódnak össze ezek a problémák?

A közbeszédben gyakran összemosódik a hajléktalanság és a bűnözés, ám ez félrevezető. A hajléktalan emberek túlnyomó többsége ugyanis nem bűnöző.

Ugyanakkor a rendészeti tapasztalatok szerint bizonyos jelenségek ugyanazokon a területeken jelennek meg.

Ahol tartósan gyenge a közterületi kontroll, ott könnyebben jelenhet meg nyílt droghasználat, illegális kereskedelem, uzsora, prostitúció vagy más kisebb vagyon elleni bűncselekmények.

Nem azért, mert ezek szükségszerűen együtt járnak, hanem mert ugyanazok a körülmények kedvezhetnek többféle jogsértésnek is. A rendészet ezt gyakran egymást erősítő folyamatként írja le.

Mit mondanak a helyiek?

Az elmúlt években egyre több józsefvárosi lakó számolt be arról, hogy romlott a közterületek állapota. Visszatérő panasz a köztisztaság romlása, a nyílt alkoholfogyasztás, a közterületi droghasználat, az agresszív kéregetés és az a benyomás, hogy egyes szabályokat egyszerűen nem kérnek számon.

Ezek szubjektív lakossági tapasztalatok, ugyanakkor számosságuk miatt már nem söpörhetők félre egyetlen mondattal.

A Gettónaplóban megjelent kritikák

Az utóbbi napokban a Gettónapló Facebook-oldalon is élénk vita bontakozott ki. Több bejegyzésben és hozzászólásban Bódis Krisztát, a terület országgyűlési képviselőjét, valamint az általa képviselt szociálpolitikai szemléletet bírálják. A kommentelők egy része azt állítja, hogy a jelenlegi problémák nem kizárólag országos okokra vezethetők vissza, hanem helyi politikai döntések következményei is lehetnek. Többen átfogó szakmai vizsgálatot sürgetnek annak feltárására, hogy az elmúlt évek intézkedései milyen hatással voltak a közbiztonságra és a közterületi rendre. Ezek a vélemények a hozzászólók álláspontját tükrözik.

Nem csak Józsefváros ügye

A vita ma már nem áll meg a VIII. kerület határainál, ugyanis hasonló problémákról számolnak be több belső budapesti kerületből is, köztük Terézvárosból. Emiatt egyre többen vetik fel, hogy Budapestnek újra kellene gondolnia a közterületi rend, a szociális ellátás és a közbiztonság egyensúlyát.

A valódi kérdés ugyanis nem az, hogy segítsünk-e a bajba jutott embereken. Erre a válasz egyértelműen igen. A kérdés az, hogy a segítségnyújtás mellett képes-e az állam és az önkormányzat megvédeni azoknak a jogait is, akik tiszta, biztonságos és élhető környezetben szeretnének élni.

Éppen ezért sokak szerint nem hagyható figyelmen kívül egy politikailag is érzékeny összefüggés. A kritikusok arra hívják fel a figyelmet, hogy a gettósodásról, a közterületi rend romlásáról és a köztisztasági problémákról szóló panaszok elsősorban azokból a belső budapesti kerületekből érkeznek, amelyek az elmúlt években balliberális vezetés alá kerültek. Szerintük ez felveti annak kérdését, hogy a helyi várospolitikai és közterület-kezelési döntések mennyiben járulhattak hozzá a jelenlegi állapotokhoz. Mások ugyanakkor úgy érvelnek, hogy a jelenség hátterében elsősorban országos lakhatási és szociális folyamatok állnak. Éppen ezért érdemes lenne ezt a kérdést nem politikai szlogenek mentén, hanem összehasonlítható adatok, rendészeti statisztikák és kerületenkénti elemzések alapján megvizsgálni, de nem figyelmen kívül hagyva a fenti folyamatok relevanciáját sem.

A múlt tanulsága

Józsefváros korábbi története bizonyítja, hogy a változás lehetséges, ha van rá valós akarat. A kerület egyszer már jelentős utat tett meg a hírhedt "nyóckertől" egy sokkal rendezettebb városrész felé.

Ezért ma sok helyi lakó joggal teszi fel a kérdést: ha egyszer sikerült javítani a helyzeten, miért érzik úgy egyre többen, hogy ugyanazok a problémák ismét visszatérnek?

Erre a kérdésre csak alapos, adatokra és tényekre épülő szakmai vizsgálat adhat hiteles választ. Mert egy biztos: a közbiztonság, a köztisztaság és a közterületek állapota nem csupán politikai vita tárgya, hanem minden ott élő ember mindennapi életminőségét meghatározó kérdés.