Újabb merész vállalással jelentkezett a Tisza-kormány energetikai vezetése. Porcher Áron államtitkár szerint Magyarország földgázellátása akkor is biztosított lenne, ha az orosz szállítások teljesen leállnának, ráadásul a kieső mennyiséget érdemi többletköltség nélkül lehetne pótolni. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter közben már a románokkal tárgyal az alternatív beszerzési lehetőségekről. A kormány optimizmusa figyelemre méltó, csakhogy az energetikai piacon a vezetékek megléte még nem jelent sem rendelkezésre álló gázt, sem garantáltan kedvező árat.
Hortay Olivér fideszes országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére válaszolva Porcher Áron államtitkár kijelentette, hogy Magyarország földgázellátása az orosz import teljes megszűnése esetén is megoldható. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium szerint a jelenlegi szerződések biztosítják a 2027-es gázévre szükséges betárolást, így az idei télen nem kell ellátási problémáktól tartani.
Az államtitkár arra is emlékeztetett, hogy Magyarország Szlovénia kivételével valamennyi szomszédos országgal rendelkezik földgázhálózati összeköttetéssel. A kormány ezekre alapozva román, norvég és kaszpi-tengeri forrásokkal, valamint cseppfolyósított földgázzal és hazai kitermeléssel számol az orosz import esetleges pótlásakor.
Az igazán figyelemre méltó állítás azonban az, hogy mindez érdemi többletköltség nélkül is megoldható lenne. A minisztériumi válaszban ismertetett lehetőségek ugyanis önmagukban még nem igazolják, hogy a teljes kieső mennyiség megfelelő időben, elegendő kapacitással és a jelenlegivel összevethető áron beszerezhető.
Vezeték van, de hol az olcsó gáz?
Az energetikai szakma egyik alapvetése, hogy a szállítási infrastruktúra és a ténylegesen rendelkezésre álló földgáz két külön dolog. Hiába vezet Magyarországra több irányból csővezeték, ha az adott forrásból nincs elegendő szabad mennyiség, vagy a beszerzési és szállítási költségek jelentősen meghaladják a korábbi feltételeket.
A norvég és a kaszpi-tengeri gáz Magyarországra juttatása több ország hálózatának igénybevételével járhat, ami tranzitdíjakat és kapacitáslekötési költségeket jelent. A cseppfolyósított földgáz esetében pedig a cseppfolyósítás, a tengeri szállítás, a kikötői visszagázosítás és a további vezetékes továbbítás költségeivel is számolni kell.
Ezek természetesen nem jelentik automatikusan azt, hogy minden alternatív forrás drágább az orosz gáznál, hiszen a beszerzési ár a szerződésektől, a piaci helyzettől és az időzítéstől is függ. A kormány által hangoztatott, lényegében felár nélküli teljes kiváltáshoz azonban konkrét szerződéses mennyiségeket, árakat és szállítási garanciákat kellene bemutatni.
Különösen fontos ez azért, mert egy váratlan orosz szállítási leállás nem kizárólag Magyarországot érintené. Az alternatív források iránti megnövekedett kereslet akár jelentős piaci drágulást is okozhatna, amelynek költségeit végső soron a szolgáltatóknak, a költségvetésnek vagy a fogyasztóknak kellene viselniük.
Romániával már tárgyal Kapitány István
A kormány az alternatív beszerzési lehetőségek bővítésén dolgozik. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter Dumitru Chisăliță román energiaügyi miniszterrel egyeztetett a két ország energetikai együttműködéséről és Magyarország földgázellátásának diverzifikálásáról.
A tárgyalások egyik lehetséges hátterét a fekete-tengeri Neptun Deep földgázmező jelenti. Az OMV Petrom és a Romgaz közös beruházásában megvalósuló projekt 2027 első felében kezdheti meg a kitermelést, és a tervek szerint a felfutást követően évi mintegy nyolcmilliárd köbméter földgázt termelhet.
A beruházás valóban jelentős új forrást teremthet a térségben. A Tuzla–Podișor gázvezeték elkészülése szintén fontos előrelépés, hiszen a fekete-tengeri kitermelésből származó gázt a román országos hálózatba lehet majd továbbítani.
Csakhogy a Neptun Deep egyelőre nem termel kereskedelmi mennyiségben, és a magyarországi beszerzések áráról, szerződéses feltételeiről sincs nyilvánosan ismert, teljes körű megállapodás. A román tárgyalások tehát valódi lehetőséget jelentenek, de nem bizonyítják, hogy az orosz gáz teljes kiváltása felár nélkül megoldható lenne.
A rezsicsökkentésnél már nem elég az ígéret
Porcher Áron állítása azért is különösen érzékeny, mert a gázbeszerzések költsége közvetlenül összefügg a rezsicsökkentés fenntarthatóságával. Amennyiben az alternatív források drágábbnak bizonyulnak, a különbséget valakinek finanszíroznia kell. Ez akkor is valós költség, ha a lakossági számlákon közvetlenül nem jelenik meg.
A Tisza-kormány többször hangsúlyozta, hogy diverzifikálni kívánja Magyarország energiaellátását, és csökkentené az orosz beszerzésektől való függőséget. Ez önmagában érthető energiapolitikai cél, hiszen a több forrásból történő beszerzés növelheti az ellátás biztonságát. Az árakra vonatkozó politikai ígéreteknek azonban ellenőrizhető gazdasági számításokon kellene alapulniuk.
A minisztériumi válasz egyelőre nem mutatja be részletesen, milyen költségszámítás támasztja alá az érdemi felár nélküli kiváltás lehetőségét. A ténylegesen lekötött mennyiségek, az alternatív beszerzési szerződések és a szállítási költségek ismerete nélkül a vállalás inkább optimista forgatókönyvnek, mint bizonyított gazdasági eredménynek tekinthető.
Kapitány Istvánék tehát már arról beszélnek, hogy az orosz gáz teljes kiesése sem okozna jelentős többletköltséget, miközben az alternatív beszerzések egy részéről még tárgyalások folynak. A román földgázmező komoly lehetőség, de a kitermelés csak jövőre indulhat, a többi forrás pedig piaci árakon és szállítási feltételekkel érhető el. A rezsicsökkentés jövőjét aligha lehet pusztán magabiztos nyilatkozatokra alapozni. A magyar családok számára ugyanis a gáz ára számít, nem az, hogy a minisztérium milyen szépen fogalmazza meg az energetikai terveit.





