Alig néhány hónappal a kormányváltás után már a Tisza korábbi szimpatizánsai között is akadnak, akik számon kérik az elmaradt változásokat. Kovács Bálint, a HVG újságírója hosszú Facebook-bejegyzésben bírálta a Magyar Péter vezette kormány kulturális támogatási rendszerét. Kifogásolja a Magyar Művészeti Akadémia növekvő költségvetését, a szépirodalmi pályázatok szűkös keretét és a nevezési díjakat. A legérdekesebb mégis az, hogy saját bevallása szerint már attól tart: a kormány kritikája miatt eleshet az állami támogatástól.

Kovács Bálint láthatóan többet várt a Tisza hatalomra kerülésétől, különösen a kultúra finanszírozásának átalakításában. Facebook-bejegyzésében azt kifogásolta, hogy a korábban sokat bírált intézményi struktúrák továbbra is működnek, miközben az alkotóknak szánt támogatások korlátozottak. A Magyar Művészeti Akadémia költségvetésének állítólagos növelését különösen nehezményezi, hiszen az intézményt a korábbi kormány kulturális politikájával azonosítja.

Az újságíró szerint a kormányváltásnak a kulturális forráselosztásban is érezhető változást kellett volna hoznia. Ehelyett azt tapasztalja, hogy a korábban kifogásolt rendszer több eleme megmaradt, egyes területeken pedig szerinte még kedvezőtlenebbé váltak a feltételek. A kritikája azért figyelemre méltó, mert olyan sajtómunkástól érkezik, aki korábban kifejezetten reménykedett a politikai fordulatban.

Harmincmillió forint jut a szépirodalmi alkotók támogatására

A Nemzeti Kulturális Alap új pályázatán összesen 30 millió forint áll rendelkezésre magyar nyelvű szépirodalmi, gyermek- és ifjúsági művek, valamint irodalomértelmező munkák létrehozására. Egy pályázó legalább 1,2 millió, legfeljebb 2,4 millió forintot igényelhet, a jelentkezési határidő november 30.

A keret nagysága önmagában is korlátozza a támogatott alkotók számát. Ha minden nyertes a maximális összeget kapná, legfeljebb 12 pályázatot lehetne finanszírozni, míg a minimális támogatásokkal számolva 25 alkotó részesülhetne a pénzből. Ez különösen szűkös lehet annak fényében, hogy a pályázat magyarországi és határon túli szerzők számára egyaránt nyitott.

Kovács azt is sérelmezi, hogy a pályázóknak nevezési díjat kell fizetniük. A hivatalos kiírás szerint ez az igényelt támogatás egy százaléka, amelyet 27 százalék áfa is terhel. Aki tehát a maximális 2,4 millió forintra pályázik, annak 30 480 forintot kell befizetnie, anélkül, hogy bármiféle garanciája lenne a támogatás elnyerésére.

A helyzetet az teszi különösen érdekessé, hogy a mostani felhívás alapjául szolgáló támogatási konstrukció korábban is létezett. A Nemzeti Kulturális Alap egyik korábbi szépirodalmi pályázatában például 57,6 millió forintos keret szerepelt. A két kiírás eltérő időszakra és feltételekre vonatkozik, így önmagukban nem adnak teljes képet a szépirodalom állami finanszírozásáról, de a jelenlegi 30 milliós keret nagyságrendje indokolttá teszi a kritikát.

Már attól tart, hogy a véleménye miatt nem kap támogatást

Kovács bejegyzésének legbeszédesebb része azonban a saját helyzetéről szól. Az újságíró maga is pályázni kíván az alkotói támogatásra, ezért különösen érzékenyen érinti a rendszer működése. Nyilvános kritikája kapcsán attól tart, hogy az eljut a döntéshozókhoz, és hátrányosan befolyásolhatja pályázatának elbírálását.

A félelem önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy a Tisza-kormány politikai alapon osztaná a kulturális támogatásokat. Arról viszont sokat elárul, milyen bizalommal fordul a jelenlegi rendszer felé egy olyan újságíró, aki néhány hónappal ezelőtt még a kormányváltástól várta a közélet és a kulturális intézményrendszer megújulását.

Kovács maga is arra utalt, hogy az április 12-i választás után már nem szeretett volna olyan helyzetbe kerülni, amikor politikai véleménye miatt kell aggódnia az állami lehetőségek elvesztésétől. Most mégis pontosan ezt az aggodalmat fogalmazta meg. Ez már jóval többről szól számára, mint egy pályázati keret összegéről.

A kormányváltás nem teljesítette automatikusan a kulturális várakozásokat

A Tisza győzelmét sokan azzal a reménnyel fogadták, hogy a kulturális támogatások elosztásában gyors és látványos fordulat következik. Csakhogy a költségvetési rendszer, az intézmények működése és a korábban kialakított finanszírozási struktúrák átalakítása összetettebb feladat annál, mint amit egy politikai kampány ígéretei sugallhatnak.

Kovács csalódottságában ugyanakkor van némi irónia. A korábbi években sokan politikai elfogultsággal vádolták a kulturális támogatási rendszert, most pedig egy kormányváltást üdvözlő újságíró tart attól, hogy saját véleménye befolyásolhatja a döntéshozókat. Az intézményekbe vetett bizalmat láthatóan nehezebb helyreállítani, mint lecserélni a politikai vezetést.

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásának növelése önmagában persze nem feltétlenül kifogásolható, hiszen az intézmény közfeladatokat is ellát. A valódi szakmai vita arról szólhat, milyen arányban részesüljenek támogatásban a nagy kulturális intézmények, az önálló alkotók és a kisebb művészeti közösségek. Ehhez azonban részletes költségvetési összehasonlításra és átlátható döntésekre lenne szükség.

Kovács Bálint bejegyzése jól mutatja, hogy a Tisza-kormánnyal szembeni elvárások egy része már néhány hónap alatt csalódássá alakult. A HVG újságírója konkrét pénzügyi kifogásokat fogalmaz meg, miközben saját támogatási esélyei miatt is aggódik. A választás előtt sokan a politikai fordulattól várták a kulturális élet felszabadulását, most pedig már a korábbi szimpatizánsok közül is akad, aki számon kéri az ígért változásokat.