Örményországban új szintre emelkedett a parlamenti vitakultúra: a képviselők úgy döntöttek, hogy a szóbeli érvelés helyett kipróbálják a közvetlenebb, ököllel történő véleménynyilvánítást. A kormánypárti és ellenzéki politikusok egymásnak estek az ülésteremben, a házelnöknek pedig a biztonsági szolgálat segítségét kellett kérnie. A jeleneteket látva óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a magyar parlamenti szócsaták is eljuthatnak egyszer idáig?

Az örmény parlament csütörtöki ülése a szokásos politikai szóváltással kezdődött, majd a képviselők meglehetősen sajátos módon próbálták rendezni nézeteltéréseiket. A RIA Novosztyi beszámolója szerint Taron Chakhoyan kormánypárti politikus és Narek Karapetyan, az ellenzéki Erős Örményország frakcióvezetője között robbant ki a vita, amely pillanatok alatt tömegverekedéssé fajult.

A szócsatába egyre többen kapcsolódtak be, majd következett a lökdösődés és a dulakodás. A parlamenti terem egy időre inkább hasonlított egy különösen rosszul szervezett küzdősportgálára, mint a törvényhozás helyszínére. A felszólalási idő betartásával legalább nem kellett sokat foglalkozni.

A házelnöknek is elfogyott a türelme

Ruben Rubinyan ülésvezető végül a biztonsági szolgálat segítségét kérte a képviselők szétválasztásához, majd szünetet rendelt el. A parlamenti munka így átmenetileg megszakadt, bár a politikusok kétségkívül jelentős fizikai aktivitást fejtettek ki.

Ráadásul nem is ez volt az első hasonló eset. Október 6-án szintén tettlegességig fajult egy parlamenti összetűzés, amikor az ellenzék a közpénzek felhasználását kérte számon. Az akkori dulakodás még a folyosón is folytatódott, a biztonsági személyzetnek pedig többször kellett közbelépnie.

A magyar parlamentben egyelőre a szavak repkednek

A felvételek láttán a magyar parlamenti közbeszédre is érdemes vetni egy pillantást. A hazai politikai vitákban, különösen a Tisza körüli kormánypárti és ellenzéki szócsatákban, már most is gyakran háttérbe szorulnak a szakmai érvek a személyeskedés mellett.

Az örmény jelenetek ezért szatirikus figyelmeztetésként is értelmezhetők: ha a parlamenti kommunikációban a másik fél túlkiabálása válik a fő eszközzé, egy idő után már csak az hiányzik, hogy valaki a mikrofon helyett a bokszkesztyűt keresse.

Persze a magyar Országgyűlésben egyelőre nem ökölcsapásokkal döntik el a vitákat. Marad a hangoskodás, a személyeskedés és a politikai színház, amelyhez szerencsére még nem kell ringsarok, menetjelző gong és ringszemélyzet.

Az örmény parlamenti verekedésből mindenesetre egy dolog biztosan kiderült: amikor a képviselők kifogynak az érvekből, attól még nem feltétlenül fogynak ki az energiából.