Már a kormányalakítás után néhány héttel komoly konfliktus alakulhatott ki Magyar Péter miniszterelnök és Orbán Anita külügyminiszter között. A KözTér egy, a Külügyminisztérium belső működésére rálátó névtelen forrásra hivatkozva azt állítja, hogy a tárcavezető júniusban és augusztusban is távozni készült, elsősorban Magyar Péter személyeskedő hangneme és a minisztérium működésébe történő közvetlen beavatkozása miatt. Az értesüléseket egyelőre nem erősítették meg hivatalosan, a külügyi tárca válaszára a beszámoló megjelenésekor még vártak.

A KözTér által Mikes Kelemen álnéven közölt beszámoló szerint Orbán Anita már június elején, mindössze húsz nappal a kormányalakítás után felvetette távozását. Az első komoly összetűzés állítólag Magyar Péter lengyelországi, majd június 2-i berlini látogatásához kapcsolódott. A forrás szerint a lengyel út szervezési nehézségekkel és feszült megbeszélésekkel telt, miközben a miniszterelnök több alkalommal személyeskedő megjegyzéseket tett külügyminiszterére.

A beszámoló azt állítja, hogy Berlinben a helyzet tovább romlott, és Magyar Péter a magyar nagykövetségen, a külügyi munkatársak előtt is megalázó hangnemben beszélt Orbán Anitával. A tárcavezető az út után állítólag azonnali lemondását kezdeményezte, de végül hivatalban maradt. Arról nincs ellenőrizhető információ, hogy pontosan milyen egyeztetések vezettek a döntéséhez.

Üvöltözés a Bem téren, újabb lemondási szándék augusztusban

A névtelen forrás szerint a júniusi konfliktus után a külügyminiszter és a miniszterelnök viszonya egy ideig rendezettebbnek tűnt, a feszültségek azonban nem szűntek meg. Orbán Anita állítólag nagyobb szakmai önállóságra számított, és nehezen fogadta el, hogy a külügyi kinevezésekbe, felmentésekbe és személyzeti döntésekbe Magyar Péter, valamint Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter is közvetlenül beleszól.

A második komoly összetűzésre a beszámoló szerint augusztus 24-én, a misszióvezetői értekezlet után került sor. Magyar Péter állítólag a Bem téri irodájába rendelte a külügyminisztert, és számonkérte rajta, hogy a tárcánál nem halad megfelelő ütemben a korábbi kormányzati időszak ügyeinek feltárása és az elszámoltatás.

A KözTér szerint a megbeszélés kiabálásba torkollott, amelyet több minisztériumi dolgozó is hallhatott. A forrás azt állítja, hogy Orbán Anita ekkor ismét távozásra készült, sőt a lemondását bejelentő sajtónyilatkozatot is előkészítette. A külügyminiszter azonban ezúttal is a helyén maradt.

A beszámoló egyik legsúlyosabb állítása, hogy a miniszterelnök Velkey Györgyöt, korábbi kabinetfőnökét közvetlen ellenőrző szerepbe helyezte a külügyi tárcánál. A forrás szerint Magyar Péter úgy fogalmazott, Velkey az ő „szeme, füle és keze” lesz, és az elszámoltatással kapcsolatos feladatokról közvetlenül neki jelent majd. Ha ez a működési rend valóban így alakult ki, az komoly kérdéseket vethet fel a külügyminiszter tényleges döntési önállóságával kapcsolatban.

Más tárcáknál is felmerültek távozási hírek

Az Orbán Anitáról szóló értesülések nem előzmény nélküliek. Az elmúlt hetekben Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter esetleges távozásáról is jelentek meg hírek, amelyeket azonban maga a miniszter cáfolt. Görög Márta igazságügyi miniszterrel kapcsolatban szintén felmerültek lemondási találgatások, de ezek sem tekinthetők igazolt ténynek.

A kormányzaton belüli személyi változások közül ugyanakkor Tótth András energetikai államtitkár távozása már megtörtént. A lemondás körülményeivel kapcsolatban többféle értelmezés látott napvilágot, maga Tótth azonban cáfolta, hogy a távozása egy konkrét szakpolitikai konfliktus következménye lett volna.

Orbán Anita ügyében a legfontosabb kérdések továbbra is megválaszolatlanok. Valóban benyújtotta vagy előkészítette a lemondását? Történtek-e a beszámolóban szereplő személyeskedő összetűzések? Milyen mértékben szól bele a miniszterelnök a külügyi személyzeti és szakmai döntésekbe? Ezek tisztázásához a külügyminiszter és a kormányfő álláspontjára is szükség lenne.

A KözTér értesülései egyelőre nem bizonyítják, hogy Orbán Anita valóban kétszer is távozni akart, a felvetett kérdések azonban túlmutatnak egy személyes konfliktuson. Ha a külügyminiszter mozgásterét valóban a beszámolóban leírt módon korlátozzák, és a szakmai viták rendszeresen személyeskedő számonkéréssé fajulnak, az a külügyi kormányzás működését is érintheti. Magyar Péter és Orbán Anita részéről ezért egyértelmű válaszokra lenne szükség, nemcsak a lemondási hírek, hanem a minisztérium tényleges irányításának kérdésében is.