Miközben az Európai Unió évek óta az orosz földgázimport megszüntetésén dolgozik, Donald Trump amerikai elnök béketervében éppen az orosz gázszállítások növelése szerepelhet. A The New York Times értesülése szerint Washington azt javasolja, hogy Európa ismét nagyobb mennyiségű orosz gázt vásároljon, Ukrajna pedig indítsa újra a területén áthaladó gázvezetékeket. Az elképzelés a háború lezárásáért cserébe jelentős gazdasági előnyöket kínálna Moszkvának, miközben alapvetően szembemegy az Európai Unió jelenlegi energiapolitikájával.

Újabb meglepő részlet látott napvilágot Donald Trump ukrajnai béketervéről. A The New York Times a tárgyalásokra rálátó forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az amerikai kormányzat az orosz földgáz európai piacra történő visszatérését is felvetette a háború lezárását célzó egyeztetéseken. Az elképzelést Steve Witkoff amerikai különmegbízott és Jared Kushner, Trump veje ismertette ukrán és európai tisztviselőkkel, és a kérdés állítólag Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is szóba került a szeptemberi kijevi tárgyalások során. Washington abban bízik, hogy a gazdasági együttműködés újraindítása érdekeltté teheti Moszkvát egy átfogó békemegállapodás elfogadásában.

A javaslat szerint Oroszország ismét jelentős bevételekhez juthatna az európai gázexportból, Ukrajna pedig a területén áthaladó vezetékek működtetéséért tranzitdíjat kaphatna.

Az orosz földgáz Ukrajnán keresztüli szállítása 2025 januárjában szűnt meg, miután Kijev nem hosszabbította meg a Gazprommal kötött tranzitmegállapodását. Az amerikai elképzelés ezt az útvonalat élesztené újjá, egy szélesebb politikai rendezés részeként, amely az orosz–NATO kapcsolatokra, az ukrán biztonsági garanciákra és a területi kérdésekre is kiterjedne. Egyelőre azonban csupán tárgyalási javaslatról van szó, amelyet sem Ukrajna, sem az Európai Unió nem fogadott el.

Brüsszel éppen az ellenkező irányba halad

Az amerikai kezdeményezés azért is különösen érdekes, mert az Európai Unió már elfogadta az orosz földgázimport fokozatos megszüntetését előíró szabályozást. A 2026 januárjában jóváhagyott rendelkezések alapján a hosszú távú szerződések keretében érkező orosz cseppfolyósított földgáz importját 2027 januárjától, a vezetékes gáz behozatalát pedig főszabály szerint 2027 szeptemberének végétől tiltják meg. Bizonyos ellátásbiztonsági feltételek mellett az utóbbi határidő novemberig kitolódhat. Az intézkedés célja, hogy az Európai Unió tartósan megszüntesse az orosz energiaszállításoktól való függőségét, amelyet a 2022-ben megindult orosz invázió után kiemelt biztonságpolitikai kockázatnak minősített.

Az Európai Bizottság adatai szerint Oroszország 2021-ben még az uniós gázimport 45 százalékát biztosította, 2025-re azonban ez az arány 12 százalékra csökkent.

A behozott mennyiség ugyanebben az időszakban 152 milliárd köbméterről 36 milliárd köbméterre esett vissza. A teljes leválás tehát még nem valósult meg, de az uniós országok jelentős összegeket fordítottak alternatív beszerzési forrásokra, LNG-terminálokra és új energetikai infrastruktúrára. Az orosz vezetékes gáz visszatérése ezért nem egyszerű kereskedelmi kérdés lenne, hanem az elmúlt években elfogadott uniós döntések felülvizsgálatát is szükségessé tehetné.

Washington gazdasági ösztönzőt lát abban, amit Brüsszel biztonsági kockázatnak tart

A The New York Times szerint az amerikai elképzelés kedvezőtlen fogadtatásban részesült az európai tárgyalópartnerek körében. Több tisztviselő attól tart, hogy az orosz gázszállítások helyreállítása ismét jelentős gazdasági és politikai befolyást biztosítana Moszkvának az európai energiapiacon. Washington ugyanakkor másként közelíti meg a kérdést: Trump tárgyalói szerint az energetikai együttműködés helyreállítása olyan gazdasági érdekeltséget teremthetne, amely hozzájárulhat egy tartós békemegállapodáshoz. Az amerikai elnök az elmúlt napokban már tett lépéseket az Oroszországgal fennálló gazdasági kapcsolatok enyhítésére, és az orosz dízelexporttal kapcsolatos megállapodás mellett egyes szankciók és vámintézkedések ideiglenes felfüggesztését is bejelentette.

Az orosz földgázhoz való visszatérés gazdasági szempontból is komoly vitákat indíthatna el Európában. A vezetékes szállítás bizonyos feltételek mellett versenyképes alternatívát kínálhat a cseppfolyósított földgáz behozatalával szemben, de a tényleges árkülönbség a szerződésektől, a tranzitköltségektől és a nemzetközi energiapiaci helyzettől függene.

A kérdés ráadásul jóval túlmutat az árakon: az uniós országoknak azt is mérlegelniük kellene, vállalják-e az orosz energiahordozóktól való újbóli függőség politikai és ellátásbiztonsági kockázatait. A béketerv így az Egyesült Államok és Európa közötti érdekellentéteket is felszínre hozhatja.

Ki dönt Európa energiaellátásának jövőjéről?

A történet egyik legfontosabb kérdése, hogy az Egyesült Államok milyen mértékben kívánja befolyásolni az Európai Unió hosszú távú energiapolitikáját. Washington olyan megállapodást szorgalmazhat, amelyben az orosz energiaszállítások helyreállítása a békerendezés részét képezi, miközben Brüsszel már jogszabályokkal rögzítette az ellenkező irányt. Az európai kormányoknak így adott esetben nemcsak Moszkva és Kijev között kellene állást foglalniuk, hanem arról is dönteniük kellene, hogy fenntartják-e korábbi energetikai vállalásaikat. Mindez különösen érzékeny kérdés lehet azoknak a tagállamoknak, amelyek számára az energiaárak, a versenyképesség és az ellátásbiztonság meghatározó gazdasági szempontok.

Trump béketervének most nyilvánosságra került részlete jelentős fordulatot hozhat az európai energiapolitikáról folyó vitában. Miközben Brüsszel az orosz gázimport teljes megszüntetésére készül, Washington éppen az energetikai kapcsolatok újjáépítésével próbálhatná ösztönözni a háború lezárását. A javaslat egyelőre nem több tárgyalási lehetőségnél, de már önmagában is rávilágít az amerikai és az európai megközelítés közötti különbségre. Ha valóban megállapodás születne az orosz gázszállítások újraindításáról, az Európai Uniónak arról is döntenie kellene, hogy fenntartja-e jelenlegi energiapolitikáját, vagy hajlandó felülvizsgálni az elmúlt évek egyik legjelentősebb stratégiai döntését.