Hétmillió forint állami támogatás után panaszkodik mellőzöttségre drMáriás: Schmidt Mária alaposan helyretette a festőt

Kemény hangú Facebook-bejegyzésben ment neki drMáriásnak Schmidt Mária, miután a hatvanadik születésnapját ünneplő képzőművész arról panaszkodott, hogy az elmúlt tizenhat évben mellőzték az állami kulturális intézmények. A történész emlékeztette a festőt korábbi kiállításaira, a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott alkotására, valamint arra a hétmillió forintos támogatásra, amelyet jubileumi projektjére ítélt meg a Nemzeti Kulturális Alap. Schmidt szerint különösen visszás, amikor egy jelentős állami támogatásban részesült művész az elnyomottak szerepében próbál tetszelegni.

Éles szóváltást váltott ki drMáriás hatvanadik születésnapja és az ebből az alkalomból adott Index-interjúja. A képzőművész az elmúlt másfél évtized kulturális viszonyairól beszélve azt állította, hogy a korábbi kormányzás idején kiszorult az állami kiállítóhelyekről, és a közmédia sem biztosított számára megfelelő megjelenési lehetőséget. A kijelentésekre Schmidt Mária történész a Facebookon közzétett Napi Mari című sorozatában reagált, meglehetősen kevés türelemmel.

Schmidt szerint a festő által felrajzolt mellőzött művész képe nehezen egyeztethető össze az elmúlt évek tényeivel. DrMáriás több kiállításon is szerepelt, munkái nyilvánosságot kaptak, egyik alkotása pedig a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású Attila-kiállításán is helyet kapott. A történész azonban ennél jóval kézzelfoghatóbb ellentmondásra is rámutatott: a Nemzeti Kulturális Alap hétmillió forintot ítélt meg a művész jubileumi projektjének támogatására.

Az ügynek különös aktualitást ad a kulturális támogatások körül zajló büntetőeljárás is, amelynek egyik ismert érintettje Hankó Balázs volt kulturális miniszter. Schmidt Mária a festőnek megítélt támogatást ezzel az üggyel is összekapcsolta, és azt kifogásolta, hogy drMáriás az állítólagos mellőzöttségéről beszél, miközben saját jubileumi programjához állami forrásokat is igénybe vehetett.

"Ki voltam tiltva az állami kiállítóhelyekről"

DrMáriás a hatvanadik születésnapjához kapcsolódó interjúban idézte fel, hogyan élte meg az elmúlt tizenhat év kulturális közegét. Elmondása szerint az állami intézmények nem biztosítottak számára olyan lehetőségeket, amelyekre művészi pályafutása alapján számíthatott volna. A közmédiából és az állami kiállítóhelyekről való kiszorulását politikai okokkal hozta összefüggésbe, miközben saját alkotói szabadságát és kritikus hangvételét hangsúlyozta.

Schmidt Mária ezt az önértékelést meglehetősen sajátosnak találta. Bejegyzésében úgy fogalmazott, szánalmasnak tartja, amikor egy magát rock and roll művésznek tekintő botrányfestő a legelnyomottabb kisebbség tagjaként mutatja be magát. A történész szerint drMáriás esetében az üldöztetésről szóló történetből éppen azok a részletek maradnak ki, amelyek árnyalnák a panaszkodást.

A bírálat egyik fontos eleme, hogy a művész munkái az elmúlt másfél évtizedben is eljutottak a közönséghez. A Magyar Nemzeti Múzeum Attila-kiállításán bemutatott alkotás különösen figyelemre méltó példa, hiszen nehéz teljes intézményi kizárásról beszélni akkor, amikor egy művész ilyen rangos állami múzeumban is megjelenhetett. Ez ugyan önmagában nem cáfol minden, korábbi mellőzöttségre vonatkozó panaszt, Schmidt kritikájának azonban fontos alapját adja.

Hétmillió forint jutott a jubileumi projektre

A történész legerősebb érve a Nemzeti Kulturális Alaptól származó támogatás volt. Schmidt Mária szerint drMáriás hatvanadik születésnapjához kapcsolódó jubileumi projektjére hétmillió forintot ítéltek meg, ami aligha tekinthető jelentéktelen állami elismerésnek. A támogatás különösen annak fényében érdekes, hogy a festő közben arról beszélt, mennyire háttérbe szorították a korábbi kulturális rendszerben.

A Nemzeti Kulturális Alap feladata a magyar kulturális élet és a művészeti projektek támogatása, így önmagában természetesen semmi rendkívüli nincs abban, ha egy alkotó pályázati pénzt kap. Az ellentmondást Schmidt szerint az jelenti, hogy drMáriás a teljes mellőzöttség képét igyekszik felrajzolni, miközben jelentős állami támogatásban is részesült. A történész megközelítésében a hétmillió forint egészen más megvilágításba helyezi a művész sérelmeit.

A nyilvánosságra került támogatási adat ugyanakkor a megítélt összegről szól, amelyet érdemes elkülöníteni a tényleges folyósítástól és a pénz felhasználásának körülményeitől. Schmidt kifogása elsősorban a támogatás és a művész nyilvános megszólalásai közötti ellentmondásra irányult. A vita így a művészi szabadság kérdésén túl a kulturális támogatások és a közéleti szerepvállalás kapcsolatáról is szól.

Hankó Balázs neve is előkerült

Schmidt Mária külön kitért drMáriás születésnapi rendezvényére, amelyet a CEU kiállítótermében tartottak. A festő az ünnepséggel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy mindenki jelen volt, aki számít. A történész erre csípősen megjegyezte, hogy bizony nem volt ott mindenki, majd Hankó Balázs korábbi kulturális minisztert említette, aki jelenleg letartóztatásban van.

Hankó ellen a Nemzeti Kulturális Alap támogatásainak odaítélésével összefüggésben folyik büntetőeljárás. Az ügyészség szerint a korábbi támogatási rendszerben több esetben szabálytalan döntéshozatal történhetett, és kulturális forrásokat a meghatározott céloktól eltérően használhattak fel. Hankó Balázs vitatja a gyanúsítást, és korábban politikai leszámolásnak nevezte az ellene indított eljárást.

Schmidt bejegyzése szerint a drMáriás jubileumi projektjére megítélt hétmillió forint is az érintett támogatási körben szerepel. Ez a körülmény azonban önmagában nem jelenti azt, hogy a művész jogsértést követett volna el, vagy tudomása lett volna a támogatási döntésekkel kapcsolatos esetleges szabálytalanságokról. A történész elsősorban arra mutatott rá, hogy a közpénzből támogatott alkotó saját mellőzöttségét hangsúlyozza, miközben a támogatások odaítéléséért felelős korábbi miniszter ellen súlyos büntetőeljárás zajlik.

Schmidt Mária szerint drMáriás már megkapta az elismerést

A történész bejegyzése végén különösen keményen fogalmazott. Schmidt Mária szerint drMáriásnak nincs oka további elismerést követelni a magyar államtól vagy a közönségtől, hiszen pályafutása során számos lehetőséget és támogatást kapott. Azt írta, hogy a művésznek az állam, a közönség és a művészeti világ már elegendő elismerést biztosított, ezért az örökös mellőzöttség emlegetését indokolatlannak tartja.

A vita két ismert közéleti szereplő eltérő értékeléséről szól, de egyúttal a magyar kulturális élet egyik régi ellentmondását is felszínre hozza. A politikailag kritikus művészek gyakran sérelmezik az állami intézményrendszer döntéseit, miközben pályázatokon és különböző programokon keresztül maguk is részesülhetnek közpénzből finanszírozott támogatásokból. DrMáriás esetében Schmidt Mária éppen ezt a kettősséget állította a figyelem középpontjába.

A hétmillió forintos támogatás és a rangos kiállításokon való részvétel után drMáriás mellőzöttségi panasza Schmidt Mária szerint meglehetősen nehezen tartható. A történész csípős bejegyzése egyértelmű üzenetet küldött a festőnek: az elnyomott művész szerepét nehéz hitelesen előadni, amikor az állam közben milliókkal támogatja az alkotói munkát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük