Magyar Péter megtalálta a politikai felelősségvállalás egészen sajátos formáját: ha a kormánya által ünnepelt intézkedés sikeres, az az ő történelmi érdeme, ha viszont botrány lesz belőle, akkor hirtelen semmi köze az egészhez. A miniszterelnök hétfői parlamenti felszólalásában a 164 tévesen ügynöknek feltüntetett ember ügyében is ezt a jól bevált módszert alkalmazta. Bocsánatot kért, majd hosszasan magyarázta, miért nem terheli semmiféle felelősség. Természetesen a Fidesz ezúttal sem maradhatott ki a történetből.
A november 4-én nyilvánosságra hozott állambiztonsági adatbázisban 164 olyan személy szerepelt tévesen hálózati személyként, akiket valójában megfigyelt a kommunista állambiztonság. Az érintettek között volt Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója, a rendszerváltás ismert szereplője is. A levéltár vezetője elismerte a súlyos hibát, bocsánatot kért, és felajánlotta lemondását.
Magyar Péter azonban hétfőn már azt bizonygatta a parlamentben, hogy neki és a kormánynak semmilyen felelőssége nincs a történtekben. Arra hivatkozott, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára az Országgyűlés felügyelete alatt működik, így a kormány nem utasíthatja a vezetését. Ez jogilag valóban fontos körülmény, ám a miniszterelnök politikai szerepvállalásáról és a nyilvánosságra hozatal körülményeiről szóló vitát önmagában nem zárja le.
A kormányfő közölte, hogy előzetesen nem ismerte a közzétett neveket, és ha Lezsák Sándor nevét meglátta volna, közbeavatkozik. Ezek szerint a történelmi jelentőségűnek beharangozott akcióban a sikert a politikai vezetés ünnepelhette volna, az esetleges hibákról viszont a miniszterelnöknek fogalma sem volt. A további 163 ember esetéről nem nyilatkozott.
Magyar Péter ráadásul ismét az előző 36 év politikai elitjét, különösen a Fideszt tette felelőssé azért, hogy az akták nyilvánosságra hozatala ilyen sokáig váratott magára.
A felelősség eltűnt, a politikai támadás megmaradt
A miniszterelnök beszédében arra is emlékeztetett, hogy a közzétételről szóló javaslatot több ellenzéki képviselő támogatta. Csakhogy egy törvény megszavazása és egy hibás adatbázis nyilvánosságra kerülése két külön kérdés. Attól, hogy az ellenzék egy része támogatta a történelmi iratok hozzáférhetővé tételét, még nem támogatta 164 ártatlan ember téves megbélyegzését.
Különösen érdekes ez a felelősségről tartott előadás annak fényében, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság hétfő reggelre összehívott ülésén a Tisza képviselői nem vettek részt, így a testület határozatképtelen maradt. Magyar Péter korábban "nemzetbiztonsági bohóckodásnak"”nevezte az ügy kivizsgálását célzó kezdeményezést. Úgy tűnik, a miniszterelnök szívesebben beszél a felelősségről a parlamenti pulpitus mögött, mintsem hogy képviselői részt vegyenek az erre összehívott bizottsági ülésen.
A kormányfő azt mondta, sajnálja azokat az ellenzékieket, akik szerinte nem tudtak méltósággal vitázni az ügyben. Nehéz azonban méltóságról leckét adni akkor, amikor a kommunista diktatúra egykori áldozatainak neve került tévesen az ügynökök közé, és a politikai vita máris arról szól, hogy kire lehet áthárítani a felelősséget.
Magyar Péter politikai világában lassan önálló művészeti ággá fejlődik a felelősség elkerülése. A sikereknek van gazdájuk, a botrányoknak van levéltári igazgatójuk, az ellenzéknek pedig természetesen mindig van bűne. A 164 érintett embernek viszont egyelőre marad a nyilvános megbélyegzés emléke és a remény, hogy a történteknek a bocsánatkéréseken túl valódi következménye is lesz.





