Újabb kínos részlet derült ki Magyar Péterék ügynökakta-botrányában. Tarr Zoltán minisztériuma az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatala után külön lelkisegély-vonalat hirdetett az érintetteknek, csakhogy a telefonszámot nem a kormány hozta létre. A szolgáltatás évtizedek óta működik, a fenntartó civil szervezettel pedig a minisztérium még előzetesen sem egyeztetett. Az ügyet Ceglédi Zoltán politikai elemző kifogásolta, majd a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke is megerősítette: nem kötöttek külön megállapodást, és többlettámogatást sem kaptak a kormánytól. Az ügynökakták körüli politikai előadás ezzel újabb, meglehetősen kellemetlen jelenettel gazdagodott.
A Tisza-kormány november 4-én történelmi jelentőségű eseményként mutatta be az állambiztonsági nyilvántartások szélesebb körű nyilvánosságra hozatalát. A gondosan felépített kommunikációhoz szakértői testület, televíziós műsorok és az érintettek lelki támogatásának ígérete is társult. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter tárcája a 116-123-as telefonszámot is meghirdette, kifejezetten az ügynökaktákhoz kapcsolódó lelkisegély-vonalként.
A bejelentés azt a benyomást kelthette, hogy a kormány külön segítséget szervezett azok számára, akiket megviselhetnek a nyilvánosságra kerülő dokumentumok. Csakhogy a 116-123-as számot a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, röviden a LESZ működteti, mégpedig hosszú évek óta. A szolgáltatás ingyenesen, a nap huszonnégy órájában hívható, és eddig is bárki számára elérhető volt, aki lelki támogatásra szorult.
A történetre Ceglédi Zoltán politikai elemző hívta fel a figyelmet, aki nyilvánosan kifogásolta a minisztérium kommunikációját. Az Ellenszél ezután közvetlenül megkereste a szolgáltatás működtetőit, és olyan választ kapott, amely meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozza Tarr Zoltán tárcáját. Kiderült ugyanis, hogy az állami bejelentést nem előzte meg külön egyeztetés a civil szervezettel.
"Nem csináltak" - Ceglédi Zoltán szerint a kormány meglévő szolgáltatást adott el saját intézkedésként
Ceglédi Zoltán a közösségi oldalán élesen bírálta a minisztérium eljárását. Szerinte a kormány úgy kommunikálta a telefonszámot, mintha az ügynökakták nyilvánosságra hozatalához új szolgáltatást szervezett volna.
"Egyszerűen nem értem, miért hazudja azt a minisztérium, hogy ők most csináltak egy »ügynökakta lelkisegélyt«. Nem csináltak" - fogalmazott a politikai elemző.
A kifogás lényege világos. A LESZ által működtetett telefonszám nem november 4-én kezdte meg működését, és eredetileg sem az állambiztonsági iratokkal kapcsolatos problémák kezelésére hozták létre. A kormány egy már rendelkezésre álló civil szolgáltatás elérhetőségét emelte be saját tájékoztatásába.
Önmagában természetesen semmi kifogásolnivaló nincs abban, ha egy minisztérium felhívja a figyelmet egy ingyenesen hívható segélyvonalra. A probléma ott kezdődik, amikor a bejelentés kifejezetten az adott kormányzati programhoz kapcsolódó szolgáltatás benyomását kelti, miközben annak fenntartója semmilyen külön felkérést vagy megállapodást nem kapott.
A civil szervezet elnöke megerősítette: nem volt egyeztetés
Az Ellenszél megkereste Dudás Erikát, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnökét. A szervezet vezetője megerősítette, hogy a minisztérium az ügynökakták közzététele előtt nem egyeztetett velük a telefonszám ilyen célú meghirdetéséről.
"Nem jött létre külön megállapodás a LESZ és a minisztérium között erre vonatkozóan" - közölte Dudás Erika.
A tárca ráadásul külön pénzügyi támogatást sem biztosított a szervezetnek az esetlegesen jelentkező új feladatok ellátására. Vagyis a közölt információk alapján nem történt olyan előkészítés, amelyből megállapítható lenne, hogy a szolgálat kapacitását a kormányzati bejelentéshez igazították volna.
Ez különösen azért figyelemre méltó, mert a lelki elsősegélynyújtás érzékeny, szakmai felkészültséget igénylő terület. Ha egy minisztérium meghatározott eseményhez kapcsolódva ajánl telefonos segítséget, célszerű volna előzetesen tisztázni, hogy a szolgáltatás működtetői számítanak-e a megnövekedő érdeklődésre, és rendelkeznek-e ehhez megfelelő kapacitással.
Közel ötszáz önkéntes dolgozik a szolgálatnál, külön támogatás nélkül
A LESZ hálózata harminc tagszolgálatból áll, munkájában közel ötszáz önkéntes vesz részt. A szervezet munkatársai hetente összesen mintegy 1750 órában fogadják a segítséget kérők hívásait, és hosszú évek óta biztosítanak anonim lelki támogatást.
Ez a munka a mostani kormányzati bejelentés előtt is folyt, a minisztérium közreműködésétől függetlenül. Az önkéntesek nem az ügynökakták nyilvánosságra hozatala miatt kezdték meg tevékenységüket, és a szolgálat sem ennek a politikai kezdeményezésnek az eredményeként jött létre.
A Reakció beszámolója szerint a szervezet továbbra is megszokott működési rendjében fogadja a hívásokat. A minisztérium részéről nem történt külön kapacitásbővítés, legalábbis ilyet a szolgálat vezetése nem erősített meg. A kormányzati kommunikáció és a tényleges szervezési háttér közötti különbség ezért figyelmet érdemel. Egy civil szervezet munkájára támaszkodni természetes lehet, de a munkáját saját intézkedésként bemutatni egészen más kérdés.
Már a 164 téves besorolás után jött az újabb kellemetlenség
Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala körül eddig sem volt hiány botrányokból. A november 4-i közzététel után kiderült, hogy 164 embert tévesen soroltak a kommunista állambiztonság hálózati személyei közé. Köztük Lezsák Sándort is, akit a diktatúra valójában megfigyelt.
A levéltár informatikai hibával magyarázta a történteket, a hibás bejegyzéseket eltávolították, Magyar Péter pedig bocsánatot kért Lezsáktól. Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy valamennyi érintett ügyét rendezni kell, és vezetői felelősség is felmerül.
A botrány miatt november 9-re összehívták az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát, a miniszterelnök azonban már előre jelezte, hogy a Tisza képviselői nem vesznek részt az ülésen. Magyar Péter a kezdeményezést „nemzetbiztonsági bohóckodásnak” nevezte.
Most pedig kiderült, hogy a meghirdetett lelki segítség mögött sem az az előkészítő munka állt, amelyet a minisztérium kommunikációja alapján sokan feltételezhettek. Az érintettek támogatását egy olyan civil szervezet biztosítja, amely az állami bejelentés előtt sem külön felkérést, sem külön támogatást nem kapott.
A politikai filmszínház újabb felvonása
Az ügynökakták megnyitását a kormány komoly történelmi vállalásként hirdette meg. Az eseményhez szakértői testületet állítottak fel, médiaműsorokat készítettek, és lelki támogatást is ajánlottak az érintetteknek. A kommunikáció jelentős figyelmet kapott, miközben a végrehajtásban egymás után jelentek meg a problémák.
A segélyvonal ügye azért különösen beszédes, mert itt egy egyszerű előzetes egyeztetés hiányáról van szó. A minisztériumnak nem új intézményt kellett volna létrehoznia, hanem kapcsolatba lépnie egy már működő szervezet vezetésével, mielőtt az adott politikai programhoz kapcsolódó segítségként hirdeti annak telefonszámát.
A történtekre egyelőre nem ismert olyan részletes minisztériumi magyarázat, amely tisztázná, pontosan milyen együttműködést terveztek a LESZ-szel, számítottak-e többlethívásokra, és miért maradt el az előzetes egyeztetés.
Az ügynökakták körül egyre hosszabb a kellemetlen kérdések sora. Előbb 164 embert soroltak tévesen az állambiztonsági hálózathoz, most pedig kiderült, hogy a kormány úgy hirdetett külön lelkisegélyt az érintetteknek, hogy annak működtetőivel nem egyeztetett. A közel ötszáz önkéntes által fenntartott szolgálat eddig is működött, és a minisztériumtól külön támogatást sem kapott. A látványos politikai bemutatóhoz képest a háttérmunka ezen a ponton feltűnően szerénynek bizonyult.





