Egy óvodai beleegyező nyilatkozat váltott ki heves vitát a közösségi médiában, miután kiderült, hogy az "Anya" és "Apa" megnevezések helyett "Szülő 1" és "Szülő 2" szerepel rajta. A változtatásnak Pál Márton, az egyik gyermekét párjával együtt nevelő édesapa kifejezetten örült, és a szivárványcsaládok elismerése felé tett lépésként értékelte. Csakhogy a nyomtatvány új megfogalmazása egészen más kérdést is felvet: miért kell eltüntetni az anya és az apa megnevezést a hivatalos dokumentumokból azért, hogy egyes családformák adminisztratív helyzetét megkönnyítsék?
Pál Márton közösségi oldalán számolt be arról, hogy egy hétköznapi beleegyező nyilatkozat kitöltésekor szembesült a számára örömteli változással. A dokumentumon a hagyományos szülői megnevezések helyett két számozott rubrikát talált, amelyek mellett külön feltüntethető a szülő neme is. Bejegyzésében arról írt, hogy párjával két férfiként nevelik gyermekeiket, a magyar jog azonban csak egyiküket ismeri el hivatalosan szülőként.
A férfi szerint a változtatás megkönnyíti azoknak a családoknak a helyzetét, amelyek nem illeszkednek a hagyományos anya-apa felállásba. Beszámolt arról is, hogy a gyermekek anyakönyvi kivonatában fiktív anyai adat szerepel, amely állítása szerint a hivatalos örökbefogadási és anyakönyvezési eljárás következménye. Azt hangsúlyozta, hogy a gyermekek jogi biztonsága érdekében szeretnék mindkét nevelő felnőtt szülői jogállásának elismerését.
A bejegyzés gyorsan megosztotta a hozzászólókat. Sokan üdvözölték a változtatást, mások viszont éppen azt kifogásolták, hogy az anya és az apa megnevezését egy személytelen számozás váltja fel. Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a különleges családi helyzetek kezelésére létezhetne olyan megoldás is, amely megtartja a hagyományos megnevezéseket, és mellettük biztosít helyet a törvényes képviselőnek vagy gondviselőnek.
Miért kell eltüntetni az anyát és az apát?
A kifogás lényege egyszerű: az anya és az apa szavaknak jelentésük van, és a magyar családok túlnyomó többségében pontosan leírják a gyermek két szülőjét. Ezeket a megnevezéseket sokan személyes identitásuk fontos részének tekintik, ezért érthetően idegenkednek attól, hogy hivatalos iratokon egyszerű sorszámokká váljanak.
Természetesen vannak olyan gyermekek, akiket egyedülálló szülő, nagyszülő, nevelőszülő vagy más törvényes gondviselő nevel. Az ő helyzetük megfelelő adminisztratív kezelése indokolt, és ehhez a nyomtatványokat is hozzá lehet igazítani. Ehhez azonban nem szükséges általánosan lecserélni az anya és apa megnevezést. Egy megfelelően kialakított, több lehetőséget kínáló dokumentum minden érintett helyzetét kezelhetné anélkül, hogy bárkitől elvenné a rá jellemző megnevezés használatát.
A vita egyébként érdekes ellentmondást is felszínre hozott. Miközben az új nyomtatvány állítólag a nemekhez kötött szerepek meghaladását szolgálja, külön rákérdez arra, hogy az első és a második szülő férfi vagy nő. Vagyis az anya és apa fogalma eltűnik, a biológiai nem feltüntetésének lehetősége azonban megmarad. Joggal merül fel, milyen gyakorlati előnye van ennek a megoldásnak a hagyományos megnevezések és a gondviselői kategóriák együttes használatához képest.
Lannert Judit oktatáspolitikája mellett egyre több a hasonló vita
A nyomtatvány körüli felháborodás különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy Lannert Judit oktatási miniszter irányítása alatt már az oviKRÉTA rendszerében alkalmazni kívánt, nemi szerepekkel kapcsolatos kérdőív is vitát váltott ki. Abban az óvodapedagógusoktól a gyermekek játék közbeni viselkedésének és nemi szerepekhez kötődő választásainak értékelését is kérték volna. A miniszter fejlődéspszichológiai szempontokkal indokolta a kérdést, a bírálók viszont a genderszemlélet óvodai térnyerését látták benne.
A két ügy ugyan különböző természetű, és csak vélelmezhető, hogy a "Szülő 1" és "Szülő 2" megnevezést Lannert Judit minisztériuma rendelte volna el, valamint az óvodai dokumentumot alkalmazó intézmény és a változtatás elrendelője sem azonosítható egyértelműen a nyilvánosságra került bejegyzésből. A jelenség azonban beleillik abba az oktatási és gyermekvédelmi irányról folyó vitába, amelyben a családi és nemi szerepek hagyományos értelmezése egyre gyakrabban kerül elő.
A Tisza-kormány gyermekvédelmi politikájának kritikusai már korábban is figyelmeztettek arra, hogy az ideológiai változások gyakran apró adminisztratív módosításokkal kezdődnek. Egy megváltoztatott kérdőív, egy új szóhasználat vagy egy átírt intézményi dokumentum külön-külön jelentéktelennek tűnhet, ám az ilyen döntések összessége hosszabb távon a köznevelés szemléletét is alakíthatja. Éppen ezért az ilyen módosításoknál indokolt lenne a szülők szélesebb körű véleményét is kikérni.
A családok sokféleségét nem az anya és apa eltörlésével kell elismerni
A gyermekeket nevelő felnőttek tényleges felelősségét és a gyermekek jogi biztonságát komolyan kell venni. Ez különösen igaz az örökbefogadott gyermekekre és azokra, akiket nem a vér szerinti szüleik nevelnek. A jogi helyzetük rendezéséről lehet társadalmi vitát folytatni, de ebből nem következik, hogy a magyar társadalom többségének természetes és megszokott családi megnevezéseit ki kellene szorítani a nyomtatványokból.
Az "Any" és "Apa" szavak megtartása nem sérti mások méltóságát, ahogyan a gondviselői vagy törvényes képviselői rubrikák biztosítása sem vesz el semmit a hagyományos családoktól. Az adminisztráció feladata éppen az lenne, hogy pontosan tükrözze a különböző jogi és családi helyzeteket, lehetőleg felesleges ideológiai viták nélkül. A számozott szülői kategóriák általános használata ezzel szemben sokak számára indokolatlan és személytelen változtatás.
Az anya és az apa megnevezése nem elavult társadalmi sablon, amelyet a modernizáció nevében ki kellene törölni a hivatalos dokumentumokból. A gyermekekkel kapcsolatos ügyintézést lehet rugalmasabbá és pontosabbá tenni úgy is, hogy közben megőrizzük ezeket a fogalmakat. A mostani esetben ezért arra is választ kellene adni, ki és milyen indokkal változtatta meg az óvodai nyomtatványt, és miért éppen az anya és apa megnevezésének elhagyását tartotta megfelelő megoldásnak.
És a végére egy személyes: engedtessék meg, hogy büszke legyek arra, hogy ÉDESANYA és ÉDESAPA gyermekeként születtem a világra, annak ellenére is, hogy végül nem ők, hanem a nagyszüleim neveltek fel.



