Éles politikai vita robbant ki az ügynökakták november 4-i nyilvánosságra hozatala miatt. Bóka János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szerint a Tisza-kormány a kommunista diktatúra múltjának feltárását politikai látványossággá alakította, miközben a több tízezer dokumentum megfelelő történeti feldolgozás nélkül félrevezető következtetésekre adhat lehetőséget. A politikus arra is figyelmeztetett, hogy az eredeti iratanyag jelentős része megsemmisült vagy eltűnt, a tényleges ügynökjelentések pedig továbbra sem válnak szabadon hozzáférhetővé. Bóka szerint az akció a 2027-es költségvetés körüli problémákról is elterelheti a közvélemény figyelmét.

November 4-én, az 1956-os forradalom szovjet leverésének hetvenedik évfordulóján megnyílt a Nyitott Akták internetes adatbázisa. A történeti levéltár rendszerében több tízezer egykori állambiztonsági nyilvántartási adat vált kereshetővé, köztük beszervezési kartonok, fedőnevek és más hálózati bejegyzések. A kezdeményezés rövid idő alatt jelentős közéleti visszhangot váltott ki, miután ismert politikusok, művészek és közéleti személyiségek nevei is megjelentek a dokumentumok között.

Bóka János már a közzététel napján bírálta a kormány eljárását. A frakcióvezető szerint a történelmi igazságtétel helyett az iratok tömeges, megfelelő magyarázat nélküli nyilvánosságra hozatala vált a politikai kommunikáció eszközévé. Úgy véli, a puszta névsorok nem segítenek annak megértésében, ki milyen körülmények között került kapcsolatba a kommunista állambiztonsággal.

A politikus arra is emlékeztetett, hogy az egykori pártállami titkosszolgálatok dokumentumai korábban sem voltak teljesen hozzáférhetetlenek. Az érintettek és a történészek meghatározott feltételekkel már évtizedek óta kutathatták az iratokat, az új rendszer azonban ezeket a nyilvántartásokat széles körben, interneten teszi elérhetővé. A gyors hozzáférés jelentős változás, a történelmi összefüggések megértéséhez viszont továbbra is szükség van a dokumentumok szakszerű értelmezésére.

Politikai cirkusz, amely elterelheti a figyelmet a költségvetésről

Bóka János közösségi oldalán közzétett videójában azzal vádolta a Tisza-kormányt, hogy a tömeges iratnyilvánosságot politikai haszonszerzésre használja. A frakcióvezető szerint az akció alkalmas arra, hogy újabb közéleti konfliktusokat gerjesszen, miközben háttérbe szorulnak a lakosság számára közvetlenül fontos gazdasági kérdések.

Külön kitért a 2027-es költségvetési tervezetre, amelyet a Fidesz számos ponton bírál. Álláspontja szerint a kormány gazdaságpolitikájának következményeiről kellene érdemi vitát folytatni, ehelyett az ügynökakták körüli politikai konfliktus uralja a nyilvánosságot. A figyelemelterelésre vonatkozó állítás Bóka politikai értékelése, a kormány részéről ilyen szándékot igazoló bizonyíték nem ismert.

A frakcióvezető hangsúlyozta, hogy a Fidesz a kommunista önkényuralom felszámolásának szándékával alakult meg. Felidézte, hogy a párt alapítóit és támogatóit a rendszerváltoztatás előtt megfigyelték, lehallgatták, megfélemlítették, és egyeseket szabadságvesztéssel is sújtottak. Szerinte ezért a kommunista rendszer bűneinek feltárása a Fidesz számára nem újonnan felfedezett politikai ügy.

A nevek nyilvánosak, de a tényleges jelentések nem

A kormány által bemutatott adatbázis egyik legfontosabb korlátja, hogy az első szakaszban elsősorban nyilvántartási dokumentumokat tartalmaz. A 6-os kartonok, a B-naplók és a mágnesszalagos H-adattár fontos adatokat őriznek, de egy személy nyilvántartásban való szereplése nem feltétlenül bizonyít tényleges jelentéstevékenységet.

Előfordulhatott, hogy valakit megpróbáltak beszervezni, de az együttműködés nem valósult meg. Másokat fenyegetéssel vagy zsarolással vettek nyilvántartásba, és olyan esetek is ismertek, amikor a beszervezett személy később nem adott érdemi információkat. A történeti levéltár vezetése ezért maga is óvatosságra intett az adatok értelmezésével kapcsolatban.

A részletesebb beszervezési dossziék közzétételét 2027 februárjáig tervezik. A tényleges ügynökjelentések azonban nem kerülnek fel szabadon az internetre, mert a megfigyelt személyek érzékeny magánéleti adatait is tartalmazhatják. Ez azt jelenti, hogy a most megjelent nevekhez sok esetben továbbra sem társul olyan nyilvánosan megismerhető iratanyag, amely alapján teljes bizonyossággal rekonstruálható lenne az érintettek tevékenysége.

A legfontosabb dokumentumok közül sok már nem is létezik

Bóka János kritikájának egyik lényeges eleme az iratanyag töredékessége. A rendszerváltoztatás előtt és alatt jelentős mennyiségű állambiztonsági dokumentumot semmisítettek meg, más iratok eltűntek, vagy magánkézbe kerülhettek. Az állambiztonsági hálózat működésének teljes feltárását ez máig súlyosan akadályozza.

Cseh Gergő Bendegúz, a történeti levéltár főigazgatója szintén beszélt arról, hogy különösen az 1970-es évek végének és az 1980-as éveknek a dokumentációja hiányos. Sok folyamatban lévő ügy iratait a tartótisztek saját páncélszekrényükben őrizték, a rendszerváltoztatás közeledtével pedig jelentős részük eltűnt. A hiányok többek között az egyházak, az ellenzéki mozgalmak és az egyetemi ifjúság megfigyelésének történetét is érintik.

Magyar Péter miniszterelnök a bemutatón éppen ezért felszólította azokat, akiknél még állambiztonsági dokumentumok találhatók, hogy adják át azokat a levéltárnak. A törvény hat hónapot biztosít a jogellenesen birtokolt iratok beszolgáltatására, meghatározott mentességet kínálva a határidőt betartóknak.

Magyar Péter visszaszólt a Fidesz frakcióvezetőjének

A miniszterelnök a sajtótájékoztatón Bóka János kritikájára is reagált. Magyar Péter szomorúnak nevezte a frakcióvezető álláspontját, és felidézte korábbi SZDSZ-es politikai múltját. Arra utalt, hogy az egykori liberális párt programjában az állambiztonsági iratok nyilvánossága fontos követelésként szerepelt.

A vita így gyorsan túllépett az iratok történeti jelentőségén, és a jelenlegi politikai szereplők közötti konfliktussá alakult. A Tisza-kormány az adatbázis megnyitását a korábbi ígéretek teljesítéseként mutatja be, míg a Fidesz a közzététel módját és annak politikai felhasználását kifogásolja.

A két álláspont között fontos különbség, hogy az állambiztonsági dokumentumok hozzáférhetőségének bővítése és azok megfelelő történeti értelmezése egyaránt szükséges lehet a múlt feltárásához. A nyilvánosság önmagában nem pótolja a hiányzó iratokat, a kutatói feldolgozás pedig nem feltétlenül indokolja a fennmaradt adatok további elzárását.

Az ügynökakták körül már az első napon politikai csata kezdődött

A nyilvánosságra került iratok között már az első órákban olyan ismert személyek nevei jelentek meg, mint Bárándy György, Suchman Tamás, Vágó István vagy Karikó Katalin. A Tisza Párthoz kötődő Deák Boldizsár, valamint egyes jelenlegi kormánytagok hozzátartozóinak neve is előkerült. Az egyes ügyekben rendelkezésre álló bizonyítékok azonban eltérőek, ezért az érintettek szerepét külön-külön kell vizsgálni.

Bóka János figyelmeztetése éppen erre a problémára irányul: megfelelő történeti háttér nélkül a dokumentumok könnyen újabb politikai vádaskodások alapjává válhatnak. A nevek nyilvánosságra kerülése önmagában még nem tárja fel a beszervezések körülményeit, a szolgálatok működését vagy az esetleges jelentések tartalmát.

A 2026. november 4-i iratnyilvánosság kétségtelenül jelentős változást hozott a kommunista állambiztonság történetének kutatásában. A hozzáférés egyszerűbbé vált, de a dokumentumok hiányosságai és az egyéni szerepek megítélésének nehézségei továbbra is fennmaradtak.

Bóka János szerint a Tisza-kormány az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát politikai látványossággá alakította, miközben a 2027-es költségvetés problémáiról tereli el a figyelmet. A Fidesz frakcióvezetője úgy véli, a történelmi múlt megismerését az eredeti iratok alapos feldolgozása szolgálná, nem pedig a neveket tartalmazó nyilvántartások körüli politikai csatározás. Az adatbázis megnyitása után kialakult vita mindenesetre jól mutatja, hogy a kommunista diktatúra öröksége több mint három évtizeddel a rendszerváltoztatás után is a magyar közélet egyik érzékeny kérdése.