Alig száradt meg a tinta Orbán Anita és Marco Rubio washingtoni megállapodásán, Jámbor András máris felháborodott hangú bejegyzésben fordult a Tisza-kormány ellen. A volt országgyűlési képviselő szerint arculcsapás érte azokat a baloldaliakat, akik Magyar Péter választási győzelméért dolgoztak. A sértődés oka, hogy a magyar külügyminiszter az Egyesült Államokkal kifejezetten a szélsőbaloldali terrorizmus és az erőszakos szervezetek elleni együttműködésről állapodott meg. Úgy látszik, a kormányváltás támogatása után Jámbor egészen más politikai viszonzásra számított.

Az október 29-i washingtoni találkozón Orbán Anita és Marco Rubio két szándéknyilatkozatot írt alá. Az egyik az energetikai együttműködésről, a másik a bűnüldözési információcsere erősítéséről szólt, különös tekintettel a szélsőbaloldali erőszakos szervezetek nemzetközi hálózataira. Rubio nyilatkozatában világosan megnevezte a szélsőbaloldali terrorizmust, Orbán Anita pedig az amerikai helyszínen az Antifa Ost csoportot is említette.

Jámbor András pénteken a Facebookon sérelmezte a megállapodást. Szerinte a két ország között már 2008 óta létezik terrorizmus elleni együttműködés, ezért szakmailag indokolatlan és politikailag motivált a mostani külön megállapodás. Azt is kifogásolta, hogy a hangsúly a szélsőbaloldali terrorizmusra került, miközben szerinte a szélsőjobboldali és az iszlamista terrorizmussal szembeni fellépés is fontos lenne.

Aki a Tiszának kampányolt, most a Tiszától követel magyarázatot

Jámbor bejegyzésének politikailag legérdekesebb része az volt, amikor közvetlenül Magyar Péter pártját szólította meg.

Emlékeztetett arra, hogy baloldaliak is részt vettek a Tisza választási győzelméért folytatott kampányban, és szerinte a mostani amerikai megállapodás az ő számukra jelent arculcsapást.

Ebben a kijelentésben szépen megmutatkozik a kormányváltás mögött felsorakozó politikai csoportok közötti feszültség. A Tiszát nem kizárólag azonos világnézetű választók támogatták, a közös politikai cél mögött egymástól jelentősen eltérő elképzelések húzódtak meg. A washingtoni megállapodás most világossá tette, hogy ezek az ellentétek a kormányzás idején már nem maradnak feltétlenül a háttérben.

Jámbor lényegében azt kéri számon, hogy a Tisza miért köt olyan megállapodást, amelyet ő a korábbi Orbán-kormány politikájának folytatásaként értékel, csakhogy egy nemzetközi bűnüldözési együttműködés tartalmát nem az dönti el, mely politikai csoportok kampányoltak korábban a kormányra kerülő párt mellett.

Megint előkerültek a 2023-as budapesti antifa-támadások

A volt képviselő a három évvel ezelőtti budapesti támadások ügyét is felidézte. Állítása szerint őt és a Szikra Mozgalmat annak idején alaptalanul hozták összefüggésbe az erőszakos cselekményekkel, amelyek miatt fenyegetéseket és politikai támadásokat kellett elszenvedniük. Azt is kifogásolta, hogy szerinte az akkori nyomozások politikai befolyás alatt állhattak, ezért most a Tisza-kormánytól vár vizsgálatot.

A 2023-as budapesti támadások azonban megtörténtek, az ügyben erőszakos bűncselekmények miatt indultak eljárások. Jámbor személyes büntetőjogi felelősségét ezek az események önmagukban nem alapozzák meg, a támadások ténye viszont ettől még nem vitatható el. A volt politikusnak a korábbi eljárásokkal kapcsolatos kifogásai külön vizsgálhatók, de ezek nem teszik indokolatlanná az erőszakos szélsőséges hálózatok elleni nemzetközi rendészeti együttműködést.

A washingtoni megállapodás kapcsán különösen érdekes, hogy Jámbor miért éppen a szélsőbaloldali terrorizmus nevesítését tartja kifogásolhatónak. A szélsőjobboldali vagy iszlamista terrorizmus elleni fellépés szükségessége ugyanis nem zárja ki, hogy a hatóságok más politikai hátterű erőszakos szervezetekkel szemben is együttműködjenek.

Orbán Anita előbb általánosított, most Jámbor a konkrétumok miatt tiltakozik

A történetnek van egy figyelemre méltó kommunikációs előzménye is. Orbán Anita első magyar nyelvű Facebook-bejegyzésében még általánosságban radikális szervezeteket emlegetett, miközben Marco Rubio az amerikai nyilatkozatban kifejezetten a szélsőbaloldali terrorizmusra hivatkozott. A magyar külügyminiszter későbbi megszólalásaiban már maga is pontosan megnevezte az együttműködés célját.

Jámbor felháborodása így éppen arra a részletre irányul, amely az első magyar tájékoztatásból kimaradt. Az amerikai fél számára a szélsőbaloldali politikai erőszak elleni fellépés világosan megfogalmazott biztonsági cél, a Tiszát támogató baloldal egyes szereplői számára viszont szemmel láthatóan komoly politikai konfliktus forrása. A kormány előtt ezzel kellemetlen helyzet állt elő. Washingtonban egy konkrét biztonsági együttműködést vállalt, miközben hazai támogatói közül egyesek éppen annak politikai tartalmát kifogásolják.

A választási szövetségből máris követelés lett

Jámbor András bejegyzése jól érzékelteti, milyen nehézségek jelentkezhetnek, amikor a választási kampányban még közös célért dolgozó politikai szereplők a kormányzás során egymástól eltérő döntéseket várnak. A volt képviselő most vizsgálatot követel a 2023-as ügyek miatt, és nyíltan bírálja azt a külpolitikai megállapodást, amelyet a Tisza-kormány egyik vezetője írt alá.

A baloldali politikus kifogásainak természetesen helye van a nyilvános vitában, ahogyan a korábbi hatósági eljárások törvényességének ellenőrzése is indokolt lehet. Ugyanakkor a szélsőséges politikai erőszak elleni fellépés nem válhat attól elfogadhatatlanná, hogy egy adott ideológiai irányzatot név szerint is megjelölnek benne.

Jámbor András most világossá tette, hogy a Tisza győzelmét támogató baloldali szereplők közül nem mindenki elégedett Magyar Péter kormányának külpolitikai döntéseivel. A washingtoni megállapodás nyomán kialakult vita pedig egy érdekes politikai ellentmondásra világít rá: a kormányváltás érdekében létrejött együttműködés nem jelenti azt, hogy a résztvevők a kormányzás valamennyi kérdésében is egyetértenek. A szélsőbaloldali terrorizmus elleni fellépés most az egyik első nyilvános törésvonallá vált.