Marco Rubio amerikai külügyminiszter világosan beszélt a szélsőbaloldali terrorizmus elleni közös fellépésről, Orbán Anita külügyminiszter első magyar nyelvű Facebook-beszámolójában azonban már csak általánosságban szerepeltek a radikális szervezetek. Az apró nyelvi különbségnek komoly politikai jelentősége van, hiszen az amerikai fél egyértelműen megnevezte, milyen típusú szélsőséges erőszak ellen kíván együttműködni Magyarországgal. A Tisza-kormány külügyminiszterének első tájékoztatásából viszont éppen ez a lényeges részlet maradt ki.

Orbán Anita október 29-én Washingtonban végre két nap várakozás után találkozott Marco Rubióval, ahol két szándéknyilatkozatot írtak alá. Az egyik az energetikai infrastruktúra és a regionális energiabiztonság fejlesztéséről, a másik a bűnüldözési együttműködésről és az információcseréről szólt. A magyar külügyminiszter az esemény után a radikális szervezetek által elkövetett bűncselekmények elleni közös fellépést emelte ki, de nem pontosította, hogy Rubio kifejezetten a szélsőbaloldali terrorizmust nevezte meg.

Pedig az eredeti amerikai nyilatkozat nyilvánosan elérhető, így bárki összevetheti a két megfogalmazást. Az amerikai külügyminiszter szóhasználata egyértelmű, a magyar beszámoló viszont jóval általánosabb képet festett a megállapodásról.

Washingtonban nem ködösítettek

Rubio a szélsőbaloldali politikai erőszak újbóli felerősödéséről beszélt, és hangsúlyozta a nemzetközi bűnüldözési együttműködés szükségességét. Szóba kerültek a rendvédelmi szervek, a kritikus infrastruktúra és a történelmi emlékhelyek elleni támadások, valamint az erőszakos szélsőséges hálózatok határokon átnyúló kapcsolatai is.

Ehhez képest a "radikális szervezetek" kifejezés kényelmesen elmossa a politikai irányultságot. Ebbe a kategóriába az olvasó szinte bármit beleérthet, a szélsőbaloldali terrorizmustól egészen más ideológiai hátterű csoportokig, márpedig egy külügyminiszteri beszámolóban aligha mellékes, hogy az amerikai partner pontosan milyen fenyegetésről beszélt.

Orbán Anita az aláíráskor elmondott angol nyelvű nyilatkozatában és egy későbbi videójában már maga is említette a szélsőbaloldali szervezeteket, köztük az Antifa Ostot, ez pedig még érdekesebbé teszi az első magyar Facebook-bejegyzést. Ha a külügyminiszter tisztában volt a megállapodás konkrét tartalmával, miért választott éppen a magyar közönségnek szánt első összefoglalóban ennyire általános megfogalmazást?

A kényelmetlen részletek kevésbé érdekesek?

A washingtoni találkozót a kormányzati kommunikáció diplomáciai eredményként mutatta be, ami érthető, hiszen az amerikai külügyminiszterrel kötött megállapodás jelentős esemény, csakhogy egy diplomáciai siker tartalmának pontos ismertetése legalább olyan fontos, mint maga az aláírás. Ha Rubio a szélsőbaloldali terrorizmusról beszél, akkor a magyar nyilvánosságnak is joga van megtudni, hogy erről szólt az együttműködés.

A Tisza-kormányhoz közel álló sajtó számára is kellemetlen kommunikációs helyzetet teremthet, ha az amerikai partner számukra politikailag kényes témát emel ki, ettől azonban az eredeti nyilatkozat még nem változik meg. Az újságírás feladata éppen az lenne, hogy az ilyen különbségeket feltárja, és ne elégedjen meg a politikusok közösségi médiás összefoglalóival.

A diplomáciában a pontos szavaknak súlyuk van

Orbán Anita nyilatkozatának első változata kapcsán nem lehet egyszerű fordítási kérdésként elintézni a történteket. A "szélsőbaloldali terrorizmus" egy konkrét jelenség megnevezése, míg a "radikális szervezetek" ennél sokkal tágabb fogalom. A két megfogalmazás eltérő hangsúlyt ad ugyanannak a diplomáciai eseménynek.

A külügyminiszter későbbi megszólalásaiban már pontosabban beszélt a szélsőbaloldali erőszakról, ami azt is mutatja, hogy a konkrét megnevezésnek nem volt nyelvi vagy diplomáciai akadálya. A kezdeti általánosítás okát ugyanakkor nem ismertette, így továbbra is nyitott kérdés, miért így került nyilvánosságra az első magyar beszámoló, és miért így ír erről a hazai baloldali, Tisza közeli média.

A washingtoni találkozón Marco Rubio világosan beszélt a szélsőbaloldali terrorizmus elleni fellépésről, Orbán Anita első magyar nyelvű összefoglalója ezt a lényeges meghatározást elhagyta, holott az amerikai külügyminisztérium hivatalos nyilatkozata bárki számára hozzáférhető. A magyar választóknak pontos tájékoztatás jár arról, milyen megállapodásokat köt a kormányuk. A washingtoni diplomáciai sikert nem kellene olyan kommunikációval kísérni, amelyből éppen az amerikai fél egyik legfontosabb üzenete hiányzik.