Megérkezett a nyugat-európai woke-divat a magyar egészségügy adminisztrációjába. A Tisza-kormány visszaállította a kötelező orvosi kamarai tagságot, a visszalépő orvosok pedig meglepődve tapasztalhatták, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagfelvételi adatlapján a férfi és a nő mellett már az „egyéb” lehetőség is szerepel. Mindez természetesen nem változtatja meg a biológiát vagy az egészségügyi szakmai szabályokat, de egy újabb kérdést sikerült elhelyezni a bürokrácia amúgy sem szerény gyűjteményében. A magyar egészségügy ezek szerint legalább az űrlapok terén tartja a lépést a haladó Európával.

Október 22-től ismét kötelező a Magyar Orvosi Kamara tagsága az érintett orvosok számára. Akik korábban kiléptek, és folytatni szeretnék a hivatásukat, azoknak november 20-ig ismét jelentkezniük kell. Aki elmulasztja a határidőt, 2027. január 20-tól a tagfelvételi kérelme elbírálásáig nem végezhet kamarai tagsághoz kötött tevékenységet. Aki tehát gyógyítani akar, annak előbb át kell jutnia az adminisztrációs akadálypályán.

A jelentkezési adatlap egyik kérdésénél azonban váratlanul megcsillant a brüsszeli progresszió szelleme. A jelentkező megadhatja a nemét, és a hagyományos kategóriák mellett ott várakozik az "egyéb" válaszlehetőség is. A mező kitöltése egyébként nem kötelező, de ez aligha akadályozta meg, hogy komoly politikai vita robbanjon ki körülötte. Még szerencse, hogy a kérdőív nem érdeklődik a csillagjegyről is, mert a magyar egészségügy akkor már az asztrológiai felvilágosodás küszöbén állna.

A beteg várhat, az "egyéb" rubrika már megérkezett

Takács Péter korábbi egészségügyi államtitkár, jelenlegi fideszes képviselő Hegedűs Zsolt egészségügyi minisztertől kérdezte meg, hány nemet ismer el a Tisza-kormány, és milyen következményekkel járhat az új kategória a szakmai irányelvekre nézve. Egy urológus ismerősére hivatkozva még azt a kérdést is feltette, hogy lehet-e egy nőnek hererákja. A felvetés alighanem gyorsabban járta be a közösségi médiát, mint ahogyan egy átlagos szakrendelésen időpontot lehet szerezni.

A Kamara egyelőre nem szolgált részletes magyarázattal arról, hogy pontosan milyen nyilvántartási célt szolgál az „egyéb” kategória. Azt azonban érdemes leszögezni, hogy egy tagfelvételi űrlap nem orvosi tankönyv, és attól, hogy megjelenik rajta egy új válaszlehetőség, még nem változnak meg a diagnosztikai szabályok. Az urológus továbbra is a beteg szerveit és kórtörténetét vizsgálja, a sebész pedig remélhetőleg nem a kamarai adatlap alapján dönti el, melyik műszert vegye kézbe.

A történet valódi komikuma inkább abban rejlik, hogy egy betegellátással foglalkozó szakmai szervezetnek sikerült egyetlen új rubrikával országos politikai vitát előállítania. Ha a várólistákat is ilyen gyorsan lehetne bővíteni, Magyarország már az egészségügyi adminisztráció világbajnoka lenne. Csakhogy a betegeknek az "egyéb" kategória helyett rendszerint időpont, orvos, megfelelő felszerelés és működő ellátás kellene.

A woke Európa bekopogott, de vajon ki nyitott neki ajtót?

Az Európai Unióban évek óta zajlanak viták a nemi identitásról és annak hivatalos elismeréséről, így az „egyéb” kategória sokak számára ennek a szemléletnek a magyarországi megjelenését jelképezi. Arról azonban nincs adat, hogy Brüsszel rendelte volna el a kamarai űrlap módosítását, vagy hogy a Tisza-kormány új jogi nemeket vezetett volna be. A kérdés egyelőre a Magyar Orvosi Kamara saját adminisztrációs megoldása körül forog.

Ez persze nem teszi kevésbé szórakoztatóvá a helyzetet. A kamarai tagság visszaállításától sokan a szakmai érdekképviselet megerősödését, az orvosok munkakörülményeinek javulását és az egészségügy hatékonyabb működését várják. Az első országos vitát mégis az váltotta ki, hogy hányféle választ lehet megjelölni egy jelentkezési lapon. A modern bürokrácia néha egészen különleges sorrendben fedezi fel a problémákat.

Most már csak Hegedűs Zsolt miniszter és a Magyar Orvosi Kamara válaszára várunk. Jó lenne megtudni, miért került az "egyéb" kategória az adatlapra, milyen célra használják az információt, és milyen eredményt várnak ettől. Ha pedig egyszer a várólisták, a szakemberhiány és az egészségügy finanszírozása is megoldódik, talán még arra is jut idő, hogy a kamarai nyomtatványok valamennyi rubrikája mögött világos szakmai indoklás álljon. Addig legalább egy dolog biztos: a magyar egészségügy problémái közül az "egyéb" már kapott saját helyet.