A világ egyik legismertebb festménye talán egy egészen konkrét pillanatot őriz. Dél-koreai kutatók csillagászati számítások, korabeli időjárási adatok és Vincent van Gogh levelezésének segítségével arra jutottak, hogy a Csillagos éj című alkotást az 1889. július 22-én hajnalban látható égbolt ihlethette. A felfedezés azért különösen izgalmas, mert a festmény keletkezését eddig 1889 júniusára tették, az égitestek elhelyezkedését pedig sokan a művész képzeletének tulajdonították.

Vincent van Gogh örvénylő csillagai, ragyogó Holdja és különös, szinte mozgásban lévő éjszakai égboltja több mint egy évszázada foglalkoztatja a művészettörténészeket. Vajon a festő valóban ezt látta dél-franciaországi szobájának ablakából, vagy a látvány csupán zaklatott képzeletének szülötte?

A Scientific Reports tudományos folyóiratban október 22-én megjelent tanulmány most új választ kínál erre a kérdésre. A dél-koreai SLLAB űrkutatási vállalat és a Kjungi Egyetem szakemberei csillagászati szimulációkkal rekonstruálták az 1889 nyarán Saint-Rémy-de-Provence fölött látható égboltot. Az eredmény meglepő volt: a festmény több égi részlete egyetlen júliusi hajnal látványával mutatott feltűnő hasonlóságot.

A Hold, a Vénusz és egy csillaghalmaz vezette nyomra a kutatókat

A vizsgálatot vezető Elijah Jeong-hyun Kim és munkatársai elsősorban a képen látható csillagok elhelyezkedésére összpontosítottak. Arra jutottak, hogy a korábban más csillagképpel azonosított pontok valójában a Bika csillagképhez tartozó Hyadok csillaghalmazát idézhetik. A kutatók ezután megvizsgálták, mikor lehetett egyszerre megfigyelni a Hyadokat, a Vénuszt és a festményen láthatóhoz hasonló holdsarlót.

Számításaik szerint 1889. július 22-én hajnalban mindhárom égi jelenség olyan elrendezésben jelent meg, amely jól megfelelhetett Van Gogh kompozíciójának.

Az időpont különösen azért érdekes, mert a hagyományosan elfogadott júniusi keltezés több csillagászati kérdést is felvetett. A Hold megvilágítottsága és egyes csillagok helyzete ugyanis nem mindenben egyezett a festményen ábrázoltakkal.

A tudósok nem álltak meg az égbolt vizsgálatánál. Van Gogh korábbi rajzai alapján megpróbálták meghatározni azt a látószöget, amelyből a művész a tájat szemlélhette. Emellett történelmi meteorológiai feljegyzéseket is elemeztek, amelyek szerint a kérdéses júliusi hajnalon megfelelőek lehettek a látási viszonyok. Még a festő levelezésében is találtak apró nyomokat. Van Gogh több alkalommal említette a kabócákat, amelyek hangja a forró nyári napok jellegzetessége. A kutatók szerint ez szintén a júliusi időpont mellett szólhat.

A rejtély azonban még nem tekinthető megoldottnak

Bár az új kutatás figyelemre méltó eredményeket hozott, a művészettörténészek egy része továbbra is kitart a júniusi keletkezés mellett. Az amszterdami Van Gogh Múzeum szakemberei szerint a festmény már júniusban elkészült. Erre többek között a művész levelezéséből és a felhasznált vászon történetéből következtetnek. Van Gogh június 18-a körül már említett egy csillagos égboltot ábrázoló tanulmányt, július elején pedig egy ahhoz kapcsolódó rajzot is elküldött testvérének, Theónak.

A múzeum arra is emlékeztetett, hogy a festő július 22-e körül súlyos rosszulléten esett át. Ez további kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, valóban akkor dolgozhatott-e a képen. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a július 22-i dátum nem feltétlenül a festmény befejezésének napját jelenti. Elképzelhető, hogy Van Gogh több különböző hajnal megfigyeléseit egyesítette, vagy egy korábban elkezdett kompozíciót később alakított tovább.

Az eredményekkel szemben más csillagászok is megfogalmaztak szakmai kifogásokat, elsősorban a feltételezett látószög és egyes égitestek helyzetének rekonstrukciója miatt. A júliusi keltezés tehát egyelőre izgalmas tudományos hipotézis, nem véglegesen bizonyított tény.

Mindez azonban semmit nem von le a felfedezés érdekességéből. A kutatás arra utal, hogy Van Gogh látszólag meseszerű, örvénylő égboltja mögött nagyon is pontos természeti megfigyelések húzódhattak meg.

A festő 1889-ben a Saint-Paul-de-Mausole szanatóriumban élt, ahol szobájának ablakából a provence-i tájat figyelhette. Ekkor született a Csillagos éj, amely ma a New York-i Modern Művészeti Múzeum, a MoMA gyűjteményének egyik legféltettebb darabja.

Lehet, hogy a Csillagos éj nem pusztán egy elképzelt univerzumot ábrázol, hanem egy 137 évvel ezelőtti nyári hajnal emlékét is őrzi. És bár a pontos dátum körüli vita még nem zárult le, a tudomány most egy lépéssel közelebb kerülhetett ahhoz, hogy megfejtse Van Gogh egyik legszebb titkát.