Észak-Korea néhány hét leforgása alatt két jelentős határhidat nyitott meg, amelyek Kínával és Oroszországgal kötik össze az országot. A Financial Times elemzése szerint a beruházások messze túlmutatnak a közlekedés fejlesztésén: Phenjan gazdasági és politikai kapcsolatai egyre szorosabbá válnak Moszkvával és Pekinggel, miközben Kim Dzsongun számára csökkenhet az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások jelentősége.

Október 15-én, több mint egy évtizedes várakozás után megnyitották a Kína és Észak-Korea közötti új Jalu-folyami hidat. A három kilométer hosszú, négysávos közúti átkelő a kínai Dandong városát köti össze az észak-koreai Sinidzsuval.

A beruházást Kína mintegy 310 millió dollárból már 2014-ben befejezte, a híd azonban tizenkét évig kihasználatlanul állt, mert az észak-koreai oldalon nem készültek el a szükséges utak és határátkelő-létesítmények. A mostani megnyitás a két ország gazdasági együttműködésének látványos erősödését jelzi.

Alig néhány héttel korábban, szeptember 7-én Észak-Korea Oroszországgal is új közúti összeköttetést létesített. A Tumen folyón átívelő, mintegy egy kilométer hosszú híd az oroszországi Haszant és az észak-koreai Raszon térségét kapcsolja össze.

Ez az első közúti híd a két ország között. Korábban a közvetlen szárazföldi áruforgalom alapvetően a meglévő vasúti összeköttetésre támaszkodott.

Oroszország katonai és gazdasági partner lett

Az ukrajnai háború kezdete óta Moszkva és Phenjan kapcsolata rendkívüli mértékben megerősödött. Észak-Korea lőszerekkel, fegyverekkel és katonák küldésével támogatta Oroszországot, cserébe pedig pénzügyi, energetikai és egyéb segítséghez jutott.

A két ország együttműködése ma már jóval túlmutat a katonai kapcsolatokon. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése lehetőséget teremt a kereskedelmi szállítások bővítésére, a turizmus élénkítésére és a gazdasági együttműködés elmélyítésére is.

A szeptemberben átadott hídon az orosz tervek szerint kezdetben napi 300 jármű közlekedhet. A közúti összeköttetés jelentősége különösen nagy lehet egy olyan térségben, ahol korábban a határátlépési lehetőségek rendkívül korlátozottak voltak.

Kína nem akarja elveszíteni befolyását

Bár az orosz–észak-koreai kapcsolatok látványosan fejlődnek, Phenjan legfontosabb gazdasági partnere továbbra is Kína. A kínai vámhatóságok adatai szerint a két ország kereskedelmi forgalma 2025-ben elérte a 2,73 milliárd dollárt, ami 25 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest. A dél-koreai statisztikák alapján Kína részesedése Észak-Korea hivatalosan nyilvántartott külkereskedelmében meghaladta a 98 százalékot, bár az Oroszországgal folytatott, részben átláthatatlan együttműködés miatt ez az arány nem feltétlenül tükrözi a teljes gazdasági kapcsolatrendszert.

Peking számára ugyanakkor nem közömbös, hogy Kim Dzsongun egyre szorosabban kötődik Vlagyimir Putyinhoz. A kínai vezetés gazdasági együttműködéssel és infrastrukturális beruházásokkal igyekszik megőrizni meghatározó szerepét Észak-Korea életében.

Az új határhíd ezen törekvés egyik legfontosabb eszköze lehet. A megnövekedett szállítási kapacitás segítheti az ipari berendezések, építőanyagok, nyersanyagok és fogyasztási cikkek áramlását, ami támogatást jelenthet Észak-Korea gazdaságfejlesztési programjainak.

Egyre kisebb a nyomás Kim Dzsongunon, hogy tárgyaljon Amerikával

A Financial Times által idézett elemzők szerint a két új híd geopolitikai jelentősége legalább akkora, mint a gazdasági haszna. Észak-Korea hosszú időn keresztül súlyos nemzetközi szankciók alatt próbálta fenntartani gazdaságát. Most azonban két nagyhatalommal is megerősítette együttműködését, ami csökkentheti annak szükségességét, hogy gazdasági előnyök reményében engedményeket tegyen Washingtonnak.

Donald Trump amerikai elnök korábban felvetette egy újabb találkozó lehetőségét Kim Dzsongunnal, Phenjan azonban továbbra is elutasítja, hogy a nukleáris leszerelés előfeltétele legyen a tárgyalásoknak.

Az észak-koreai vezetés helyzete így lényegesen kedvezőbb lehet, mint azokban az időszakokban, amikor nemzetközi elszigeteltségét kizárólag Kína segítségével tudta enyhíteni.

A két új híd tehát nem pusztán közlekedési beruházás. Annak a geopolitikai átrendeződésnek is jelképe, amelyben Észak-Korea egyszerre támaszkodhat Kína gazdasági erejére és Oroszország katonai-politikai partnerségére. Ez pedig Kim Dzsongunnak nagyobb mozgásteret biztosíthat, miközben Washington számára egyre nehezebbé válhat a phenjani vezetés tárgyalóasztalhoz ültetése.