A magyar kormány egyszerre tíz orosz diplomatát utasított ki Magyarországról arra hivatkozva, hogy diplomáciai státuszukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet folytattak. A diplomácia nyelvén ez rendszerint azt jelenti, hogy a fogadó ország hírszerző tevékenységet tulajdonít az érintetteknek.

Első pillantásra a történet egyszerűnek tűnik: tíz orosz hírszerzővel kevesebb dolgozhat Magyarországon. Csakhogy kémelhárítási szempontból ennél jóval bonyolultabb a helyzet, mert nem mindegy, hogy egy ország elhárítása ismert vagy ismeretlen ellenféllel áll szemben.

A diplomáciai fedésben végzett hírszerzés nem orosz sajátosság. A nagyobb államok szolgálatai rendszeresen alkalmaznak diplomáciai fedést, a fogadó ország kémelhárításának pedig az egyik alapvető feladata ezeknek az embereknek az azonosítása, tevékenységük figyelése és kapcsolatrendszerük feltérképezése.

A most kiutasított emberekről éppen ezért aligha tegnap derült ki, hogy valójában mivel foglalkoznak.

Rácz András szerint a magyar elhárítás legalább tíz orosz diplomatát bizonyosan hírszerzőként tartott nyilván. Korábbi nyílt forrású vizsgálatok ennél is nagyobb számú, orosz szolgálatokhoz köthető vagy azokhoz vélhetően kapcsolódó személyt azonosítottak a budapesti orosz képviseleten. Ez pedig alapvetően változtatja meg a kérdést.

A magyar kémelhárítás most nem tíz teljesen ismeretlen orosz hírszerzőt fedezett fel, hanem tíz olyan ember távozott az országból, akikről a magyar szolgálatok már tudták vagy erősen valószínűsítették, hogy hírszerző tevékenységet végeznek. Ez óriási különbség.

Az ismert hírszerző ugyanis egy elhárító szolgálat számára nem pusztán veszélyforrás, hanem megfigyelhető célpont. Ismerhető a mozgása, feltérképezhetők a kapcsolatai, figyelhető, kivel találkozik, milyen magyar személyek iránt érdeklődik, milyen területeken próbál információt szerezni és milyen módszereket használ. Ha ezeket az embereket eltávolítják az országból, az orosz hírszerzés magyarországi tevékenysége ettől nem fog megszűnni.

Ez talán a mostani történet legfontosabb, mégis legkevesebbet tárgyalt következménye, ugyanis kétségünk se legyen afelől, hogy lesz utánpótlás.

Nem feltétlenül ugyanabban a formában, nem feltétlenül ugyanannyi diplomata érkezik, és valószínűleg nem másnap reggel jelenik meg tíz új ember az orosz nagykövetségen, Moszkva azonban nem fog lemondani a magyarországi hírszerzésről azért, mert Budapest kiutasított tíz embert. Új tiszteket küldhet, más fedéseket alkalmazhat, nagyobb szerepet kaphatnak nem diplomáciai fedésben dolgozó személyek, közvetítők vagy már meglévő kapcsolatok.

És pontosan itt kezdődik a magyar kémelhárítás problémája. A most távozó embereket ismerték, az utánuk következőket még nem.

Az újonnan érkező vagy más fedésben megjelenő hírszerzőkről kezdetben nem áll majd rendelkezésre ugyanaz a tudás. Újra fel kell deríteni, ki tartozik valamelyik orosz szolgálathoz, melyikhez, milyen feladattal érkezett, kikkel épít kapcsolatot, milyen terület érdekli és milyen módszerekkel dolgozik.

A magyar elhárítás tehát részben elveszíti azt az előnyt, amelyet az évek alatt megszerzett.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hírszerzőt soha nem szabad kiutasítani. Ha valaki olyan műveletet folytat, amely közvetlen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, kompromittálódott, vagy a tevékenységének megszakítása fontosabbá válik a további megfigyelésénél, a kiutasítás teljesen indokolt kémelhárítási lépés lehet.

Csakhogy most nem egy vagy két emberről beszélünk, hanem egyszerre tízről. Ezért lenne alapvető kérdés, hogy történt-e valami, ami egyszerre tíz, már azonosított ember eltávolítását indokolta, erről azonban egyelőre nem tudunk.

A döntés politikai üzenete viszont jól látható. Magyarország a 2022 után végrehajtott európai tömeges orosz diplomata-kiutasításokból lényegében kimaradt. Az új magyar kormány most egyszerre tíz ember eltávolításával látványosan csatlakozott ahhoz a politikához, amelyet az EU- és NATO-tagállamok jelentős része már évekkel korábban követett.

Ehhez nem kell azt állítani, hogy Brüsszel utasítást adott Budapestre, mert erre nincs bizonyíték, ámde a megfelelési kényszerhez nincs szükség utasításra.

Az új kormány számára politikailag fontos az EU- és NATO-partnerekkel korábban megromlott kapcsolatok és különösen a biztonsági együttműködés helyreállítása. Tíz orosz diplomata egyidejű kiutasítása erre rendkívül látványos jelzés.

A kérdés az, hogy a politikai haszonért milyen nemzetbiztonsági árat fizetünk, merthogy a történetnek lesz második felvonása is.

Moszkva már jelezte, hogy válaszlépésre készül, és az ilyen diplomáciai konfliktusokban a kölcsönösség bevett gyakorlat. Ha Magyarország tíz orosz diplomatát küld haza, reális lehetőség, hogy Oroszország magyar diplomaták kiutasításával válaszol. Az orosz elhárítás pedig nyilvánvalóan nem találomra fog neveket választani.

Ahogyan a magyar szolgálatok igyekeznek azonosítani az orosz nagykövetségen dolgozó hírszerzőket, az orosz szolgálatok is figyelik a magyar képviselet személyzetét. Ha tehát Moszkva válaszlépésként magyar diplomatákat utasít ki, számolni kell azzal, hogy közöttük olyan személyek is lehetnek, akiket az orosz elhárítás magyar hírszerzőként azonosított.

Így a mostani döntésnek két hírszerzési következménye lehet egyszerre. Magyarország elveszít tíz már ismert orosz célpontot, akik helyett idővel új, kezdetben kevésbé ismert emberek és módszerek jelenhetnek meg, közben Oroszország válaszlépése csökkentheti Magyarország saját oroszországi információszerző képességét is.

Ráadásul a két ország lehetőségei nem azonosak.

Oroszország gigantikus méretű ország, több nagy hírszerző szolgálattal, hatalmas személyi állománnyal és világméretű hálózattal rendelkezik, míg Magyarország lényegesen kisebb diplomáciai és hírszerzési apparátussal dolgozik. Ugyanannyi ember elvesztése ezért nem szükségszerűen jelent ugyanolyan veszteséget a két fél számára.

Tálas Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy a diplomáciai fedésű hírszerzési lehetőségek szűkülése után az orosz szolgálatok más típusú személyek beszervezése felé fordulhatnak. Mindez tehát azt jelenti, hogy nem csak új arcokra kell figyelni a nagykövetségen, de a teljes működési forma változhat. Ez pedig megint a magyar kémelhárítás munkáját nehezíti.

Az ismert diplomata könnyebben követhető, hiszen tudjuk, hol dolgozik, milyen diplomáciai státusza van, kik a kollégái, milyen hivatalos programokon jelenik meg. Egy nem diplomáciai fedésben működő hírszerző vagy helyben beszervezett kapcsolat felismerése lényegesen nehezebb feladat lehet.

Ezért félrevezető pusztán úgy számolni, hogy tegnap volt tíz orosz hírszerző, ma pedig nincs. Lesz. A kérdés az, hogy kik lesznek, és amikor megjelennek, mennyi idő kell majd ahhoz, hogy a magyar kémelhárítás ugyanannyit tudjon róluk, mint azokról, akiket most feltettünk a Moszkvába tartó gépre. Ehhez jön még az orosz válasz, amely jó eséllyel a magyar diplomáciai jelenlétet, és ezen keresztül akár a magyar hírszerzés oroszországi lehetőségeit is érintheti.

Ezért a tíz diplomata kiutasításának valódi eredményét nem most lehet megítélni. Ha a magyar szolgálatok konkrét, veszélyes műveleteket számoltak fel, és a tíz ember eltávolítása kémelhárítási szükségszerűség volt, akkor a döntés indokolható.

Ha azonban tíz, már azonosított és megfigyelt orosz hírszerző egyszerre történő kiutasításának elsődleges oka az új külpolitikai irány demonstrálása és a Brüsszel felé irányuló megfelelési kényszer volt, akkor egészen más a mérleg. Mert ebben az esetben akkor egy politikai gesztusért cserébe olyan ellenfeleket engedtünk el, akiket már ismertünk, miközben hamarosan olyanokkal találhatjuk szembe magunkat, akikről még semmit vagy lényegesen kevesebbet tudunk. Közben pedig Moszkva ugyanezt megteheti velünk.

A kémelhárítás szempontjából ezért nem az a legfontosabb kérdés, hány orosz hírszerzőt sikerült kiutasítani Magyarországról, sokkal inkább az, hogy a csere után ki tud majd többet a másikról.