Augusztus 1-jétől emelkednek a budapesti taxitarifák. Az alapdíj 1100 forintról 1300 forintra, a kilométerdíj 440 forintról 521 forintra, a percdíj pedig 110 forintról 130 forintra nő.

A legtöbb hír azonban itt meg is áll, pedig van egy fontos részlet: a 800 forintos reptéri díj nem a taxis bevétele, hanem a repülőtér által felszámított külön díj, amelyet a taxisnak kell megfizetnie a behajtásért. Vagyis ez az összeg nem növeli a sofőr keresetét, csupán áthajt rajta, mint ügyes taxis a két rendőrmotoron.

Ez a gyakorlatban komoly kockázatot jelenthet a taxisok számára. Ha az utas gyorsan kiszáll a repülőtéren, a fuvar még relatív gazdaságosan teljesíthető. Ha azonban a reptéren hosszabb a várakozás, az utas sokáig pakol, vagy a kijutás a forgalom miatt elhúzódik, a taxisnak már nem az egyszeri 800 forintos díjjal kell számolnia. A parkolási rendszer miatt néhány perc után a költségek tovább emelkedhetnek, és könnyen előfordulhat, hogy a reptérről történő kihajtás a várakozás költsége miatt ebben az esetben megközelíti a 4000 forintot.

Így a tarifaemelésből származó többletbevétel jelentős része, vagy akár egésze is eltűnhet, miközben a sofőr ugyanúgy viseli az üzemanyag-, amortizációs és egyéb működési költségeket.

Ha egy szolgáltatás kiszámíthatatlanul veszteségessé válhat, az hosszabb távon nemcsak a sofőröknek, hanem az utasoknak is problémát jelenthet, hiszen csökkenhet a reptéri fuvarokat vállaló autók száma.

A tarifák emelkedéséről sok szó esik tehát, arról azonban jóval kevesebb, hogy a reptéri külön díj valójában nem a taxisok többletkeresete, hanem egy olyan költségelem, amely jelentősen befolyásolhatja a reptéri fuvarok gazdaságosságát.