A New York Timesban megjelent elemzésében Hanna Notte politológus rámutat, hogy Vlagyimir Putyin számítása - miszerint egy elhúzódó konfliktussal és a nemzetközi kapcsolatok átstrukturálásával felőröli a Nyugat ellenállását - az eddigi tapasztalatok alapján életképesnek bizonyul.
A szigorú nyugati szankciók és a diplomáciai elszigetelésre tett kísérletek ellenére Oroszországnak sikerült megőriznie globális mozgásterét azáltal, hogy a fókuszát a nem nyugati államok felé helyezte át.
A szakértő kiemeli, hogy Moszkva tudatosan épített ki szorosabb gazdasági és politikai együttműködést az Egyesült Arab Emírségekkel, megerősítette jelenlétét az afrikai kontinensen, valamint kihasználta befolyását a BRICS-tömörülésben és az ENSZ fórumain. Ez a pragmatikus megközelítés lehetővé tette Oroszország számára, hogy a szankciós nyomás ellenére is fenntartsa működőképességét, mivel a Globális Dél számos országa nem volt hajlandó megszakítani a kapcsolatokat a Kremllel.
Noha az elemzés megjegyzi, hogy Moszkva bizonyos régiókban – például a Dél-Kaukázusban vagy a Közel-Keleten – pozíciókat veszített, a Kreml vezetése összességében úgy kalkulál, hogy a kiterjedt nemzetközi partnerhálózat biztosítja a hosszú távú túlélést. Mivel az ukrajnai konfliktus kimenetelét Oroszországban a jövőbeli globális státusz alapkövének tekintik, a szakértő szerint a Nyugat fellépésétől függetlenül Moszkva nem fog visszakozni a háborús céljaiból.