Magyar Péter miniszterelnök ismét magasabb fokozatba kapcsolta a politikai fenyegetőzést. A Seszták-ügyben előkerült milliárdok után már a teljes Fidesz–KDNP-frakció lemondását követeli, és sajátos erkölcsi vizsgát hirdetett az ellenzéki képviselőknek: aki becsületes, az azonnal távozik a parlamentből. Aki viszont megtartja a választóktól kapott mandátumát, az Magyar szerint automatikusan az „orbáni maffia” tagja. A kormányfő láthatóan talált egy rendkívül kényelmes módszert politikai ellenfelei megítélésére: a bűnösséghez immár elegendő, ha valaki nem teljesíti az ő követelését.
Magyar Péter szombati Facebook-bejegyzésében a Fidesz és a KDNP valamennyi országgyűlési képviselőjét felszólította az elhatárolódásra és a mandátum visszaadására. A miniszterelnök szerint azoknak, akik tisztességesnek tartják magukat, haladéktalanul el kell hagyniuk a parlamentet. Aki ezt nem teszi meg, azt minden további vizsgálat nélkül a bűnösnek bélyegzett politikai közösség részének tekinti.
"Ha van a Fidesz-KDNP frakciónak becsületes, tisztességes tagja, akkor bizonyára haladéktalanul elhatárolódik a maffiától, és lemond a mandátumáról" - írta a kormányfő. A következő mondatban pedig már azt is meghatározta, mit kell gondolnia az országnak azokról, akik nem engedelmeskednek: szerinte valamennyien az "orbáni maffia" részei.
Mindezt Magyar Péter nem ellenzéki politikusként, egy kampányrendezvény hevében jelentette ki, hanem Magyarország hivatalban lévő miniszterelnökeként. Az a politikus követeli a teljes parlamenti ellenzék önkéntes felszámolását, akinek kormányfőként éppen a demokratikus intézményrendszer működéséért is felelősséget kell viselnie. A kijelentés súlya ezért jóval nagyobb egy szokásos pártpolitikai odamondogatásnál.

A demokrácia új szabálya: aki nem ért egyet Petivel, mondjon le
Magyar Péter különös logikája szerint a becsületesség bizonyítéka immár a parlamenti mandátum feladása. Az ellenzéki képviselőknek tehát nem elegendő betartaniuk a törvényeket, eleget tenniük képviselői kötelezettségeiknek és elszámolniuk saját döntéseikkel. A miniszterelnök által előírt politikai magatartást is teljesíteniük kellene, különben máris megkapják a maffiatag minősítést.
Ez a gondolatmenet egészen sajátos felfogása a parlamentáris demokráciának. A képviselők mandátumát választópolgárok biztosították, a miniszterelnök pedig most azt szeretné, ha az ellenzék képviselői saját magukat távolítanák el a törvényhozásból. Még választást sem kellene tartani, és az ellenzékkel folytatott politikai viták fáradalmaitól is megszabadulhatna a kormány.
A módszer kétségtelenül egyszerűbb lenne, mint vitázni, bizonyítani vagy parlamenti többséget építeni. A demokratikus működéssel azonban nehezen egyeztethető össze az az elvárás, hogy a politikai ellenfelek pusztán a kormányfő erkölcsi ítélete alapján adják vissza a mandátumukat.
Egyetlen büntetőügyből kollektív bűnösség
A mostani kirohanás kiindulópontja a Seszták Miklós ügyében végrehajtott készpénzfoglalás. Magyar Péter azonban már régen túllépett az adott büntetőeljárás érintettjein. A kormányfő most olyan képviselőket is ugyanazzal a bélyeggel illet, akiknek az ügyben semmilyen ismert személyes érintettségük nincs.
A kollektív felelősség ilyen értelmezése különösen visszás egy olyan politikustól, aki korábban a jogállamiság és a demokratikus normák helyreállításának ígéretével lépett fel. A jogállamiság ugyanis azt is jelenti, hogy az egyéni felelősség kérdésében bizonyítékok és törvényes eljárások alapján születik döntés. A politikai hovatartozás önmagában nem bizonyít bűncselekményt.
Magyar Péternek természetesen jogában áll a Fidesz–KDNP politikáját élesen bírálni, és az ellenzéki képviselők távozását követelni. A véleménynyilvánítás szabadsága a miniszterelnököt is megilleti. Csakhogy a teljes képviselőcsoport maffiózónak minősítése már olyan általánosítás, amelyhez a Seszták-ügyben eddig nyilvánosságra került információk nem szolgáltatnak megfelelő alapot.

A következő lépés a parlamenti székek lefoglalása lesz?
A miniszterelnöki felszólításban különösen figyelemre méltó, hogy Magyar Péter még csak nem is különböztet meg gyanúsítottakat, tanúkat, politikai támogatókat vagy az ügytől teljesen független képviselőket. Egyetlen feltételt állít mindenki elé: távozzon. Aki marad, arról pedig már előre megmondta, milyen véleményt kell kialakítania az országnak.
Ha ezt a politikai logikát következetesen alkalmaznánk, lassan a parlamenti ellenzék puszta létezése is elegendő lenne a megbélyegzéshez. A kormányfőnek persze kényelmesebb lenne egy olyan Országgyűlés, ahol az ellenfelek önként adják át a helyüket, a kellemetlen kérdéseket pedig legfeljebb az üres székek tehetnék fel.
Magyar Péter mostani bejegyzése jól mutatja, milyen könnyen válhat a korrupció elleni fellépés politikai retorikája az ellenzék egészére kiterjesztett fenyegetéssé. A büntetőeljárásokat le kell folytatni, az esetleges bűncselekmények elkövetőit felelősségre kell vonni. A parlamenti képviselők mandátumáról azonban nem a miniszterelnök Facebook-oldalán születik döntés.
A Seszták-ügyből Magyar Péter mára eljutott odáig, hogy az egész ellenzéket kitessékelné az Országgyűlésből. Aki nem távozik önként, arra ráüti a maffiózó bélyeget. Sajátos demokratikus újítás ez egy olyan kormányfőtől, aki korábban a politikai önkény felszámolását ígérte. Már csak az hiányzik, hogy a következő Facebook-posztban határidőt is szabjon a képviselőknek, és közölje, hány óráig kell elhagyniuk az épületet.





