Franciaországban már az is vitát vált ki, hogy az iskolások közösen emlékezzenek meg a hazájukért életüket áldozó katonákról. A kormány az első világháború lezárásának évfordulóján kötelező iskolai megemlékezéseket vezetett be, több baloldali tanárszakszervezet azonban nacionalizmust és militarizmust lát az intézkedésben. Egyes szervezetek bojkottot és sztrájkot is kilátásba helyeztek. Nagy-Britanniában közben a hagyományos pipacskitűző körül bontakozott ki újabb politikai vita.
November 11-én Franciaország és Nagy-Britannia egyaránt az első világháború lezárására és a háborúk áldozataira emlékezik. Az 1918-as fegyverszünet évfordulója több mint egy évszázada fontos része mindkét ország történelmi emlékezetének. Franciaországban azonban idén először minden érintett iskolának saját megemlékezést kell szerveznie, amelyen a negyedik osztálytól a középiskola végéig vesznek részt a tanulók.
Édouard Geffray oktatási miniszter szerint a kezdeményezés célja, hogy a fiatalok megértsék, milyen áldozatokat hoztak elődeik Franciaország szabadságáért. A júliusban kiadott rendelet a történelmi ismeretek átadását, a nemzeti összetartozást és a béke jelentőségét hangsúlyozza. Az ünnepségeken a diákok megismerkedhetnek az elesett katonák történetével, és tiszteleghetnek emlékük előtt.
A kezdeményezés mégis ellenállást váltott ki több pedagógus-szakszervezetből. A tiltakozók szerint a kötelező ceremóniák veszélyeztethetik a tanárok pedagógiai szabadságát, és túl nagy teret engedhetnek a katonai hagyományoknak az oktatásban. A vita odáig fajult, hogy egyes szervezetek már a megemlékezések bojkottjára szólították fel tagjaikat.

A nacionalizmus térnyerésétől tartanak a szakszervezetek
A középiskolai pedagógusokat képviselő SNES-FSU élesen bírálta az oktatási minisztérium döntését. Álláspontja szerint az iskolai ünnepségek kötelezővé tétele politikai és pedagógiai problémákat okoz, különösen olyan időszakban, amikor szerintük Európában ismét erősödik a nacionalizmus és a militarizmus.
A szakszervezet azt is kifogásolja, hogy az intézmények meghívhatnak katonai képviselőket, tartalékosokat és veteránszervezeteket az ünnepségekre. Attól tartanak, hogy az iskolai megemlékezések katonai jellegű szertartásokká alakulhatnak, amelyekben a diákoknak nincs lehetőségük a történelmi események kritikus feldolgozására.
Az SNES-FSU ezért a minisztériumi rendelet visszavonását követeli, és külön sztrájkfelhívást is közzétett a november 11-i hétre. Hasonló kifogásokat fogalmazott meg a CGT Éduc'action és több más baloldali pedagógusszervezet is.
A tiltakozók saját értelmezésük szerint a békét és a történelmi oktatás szabadságát védik. A francia kormány ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a fegyverszünet napja éppen a háború lezárásáról, a békéről és az elesettek iránti tiszteletről szól. A rendelet ráadásul nem teszi kötelezővé katonák jelenlétét az iskolákban, csupán lehetőséget biztosít meghívásukra.
A vita ettől még sokat elárul a francia közélet állapotáról. A történelmi emlékezés olyan alapvető kérdései körül is ideológiai konfliktus alakult ki, amelyek korábban széles társadalmi egyetértést élveztek. Az elesettek előtti tisztelgés és a háború dicsőítése közötti különbség egyre nehezebben érvényesül a politikai vitákban.
Nagy-Britanniában a pipacskitűzőből lett politikai vita
A La Manche csatorna túloldalán más formában jelentkezik ugyanez a feszültség. Nagy-Britanniában november 11-e hagyományosan az emlékezés napja, amelynek legismertebb jelképe a vörös pipacs. A kitűzőt 1921 óta használják az elesett katonák és a veteránok tiszteletére, viselésével pedig a Royal British Legion jótékonysági munkáját is támogatják.
Az elmúlt években azonban egyre több, eltérő üzenetet hordozó pipacsváltozat jelent meg. A hagyományos vörös mellett régóta létezik fehér pipacs, amely a béke melletti elkötelezettséget jelképezi, az utóbbi időben pedig más politikai és társadalmi ügyeket megjelenítő kitűzők is feltűntek.

Idén különösen nagy vitát váltott ki a palesztin zászló színeit felhasználó pipacskitűző. A kezdeményezés bírálói szerint az eredetileg közös nemzeti emlékezést szolgáló jelképet aktuálpolitikai célokra használják fel, ami megoszthatja az emlékezőket. A kitűző támogatói viszont a palesztin áldozatok iránti szolidaritásukat kívánják kifejezni.
A Royal British Legion hivatalos álláspontja szerint a vörös pipacs pártpolitikától és vallási hovatartozástól független jelkép, amelynek viselése személyes döntés. A szervezet más színű virágok használatát sem kívánja megtiltani, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy saját jelképe a brit és nemzetközösségi fegyveres erők szolgálatára és áldozatvállalására emlékeztet.
Franciaországban tehát már az iskolai megemlékezések miatt támadt vita, Nagy-Britanniában pedig a nemzeti emlékezés egyik legfontosabb jelképe került politikai ütközések középpontjába. A háborúk áldozatainak története közben változatlan: emberek milliói vesztették életüket, családok szakadtak szét, országok sorsa változott meg. Emlékük megőrzése aligha válhatna kevésbé fontossá attól, hogy a mai politikai szereplők egyre nehezebben értenek egyet a megemlékezés módjában.





